sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

H.S.H.

Én is ezen gondolkodtam amúgy, hogy valószínűleg gáz lenne arról sírni, mi más vagy rosszabb itt, mint Japánban. (Főleg, hogy odakint meg arról panaszkodtam, ami ott volt vacak.)

Akartam például írni Kőbánya-Kispestről, hogy milyen iszonyatosan füstös az óriási dohányozni tilos táblák sora ellenére. Még képet is csináltam, amin mondjuk nem sok minden látszik.

KöKi

Ennek ellenére KöKin tíz várakozó utasból kilenc szájából lóg a cigi, és mindezt – főleg télen – a zárt felüljáró folyosón csinálják. Amúgy az állomás egész területén, peronostul-várótermestül, tilos lenne. Sokszor persze elég ránézni a bagózóra, hogy kiderüljön, fölösleges lenne felhívni a figyelmét a szabályra: az a kis agykapacitás elmegy a vegetatív szolgáltatásokra. Viszont gyakran látni teljesen értelmes illetőket is, akik nagyívben tojva a tiltásra eltökélten pöfékelnek. És ezt lehet hisztinek tekinteni, de nevetséges, hogy nem tudok úgy hazajutni, hogy ne legyen átható füstszaga a ruházatomnak.

Persze van nagyobb baja is a vasútnak általában, minthogy ki cigarettázik az állomásokon. Mindenesetre a csavaros kiflik és az állandó lakosok mintha ki lettek volna paterolva. Kíváncsi leszek, hogy amikor ha befejeződik a felújítás, mi lesz az állomásból.

Aztán a Blaha aluljáró hajléktalanai is kevésbé high-techek, mint japán társaik.

Smoke on the Water

One thing I hate when going home is the increased exposure to cigarette smoke.

You’d think that it’s because an undeveloped semi-Balkan country like Hungary would have a lot more smokers. I don’t have statistics at hand but based on my observations there aren’t any fewer smokers in Japan compared to Hungary. If anything there are more.

It’s the attitude that makes it hard to cope with at home. In Japan the only time I can’t escape smoke is in the narrow streets. On the more crowded ones they even use megaphones to ask people to refrain from smoking.

Not the case in Hungary. People tend to disregard rules and they smoke where they damn well please. A prime example is trains: apparently the strain of being confined in the enclosed space of a passenger car is too much to bear without a couple of sniffs.

On the way to Szeged a girl went to the corridor at every station and puffed happily. The only problem was that with the practically nonexistent insulation of the compartments everyone else got to inhale the smoke.

Another time I asked a young man to please wait a bit with his cigarette until the train stopped and we got off, since it was impossible to escape the smoke while queued up in the corridor. He ignored me obviously. After all isn’t is his bloody birthright to kill himself?

Yet another time passengers watched dumbfounded as a heavyset man with a prisoner demeanor walked through the car (coach style not parlor) with a lit cigarette leaving a trail of putrid stench. No one was brave enough to challenge him of course.

It would be easy to blame the railway company. However I believe the main problem lies within the people. It’s easy to deduct that not even smokers can stand the prolonged exposure to smoke: this is why the majority of smokers tend to sit in the non-smoker cars, and use the aisles to satisfy their addiction. Obviously the doors cannot prevent the smoke from entering the compartments. People can’t even refrain from smoking when the trains are so crowded that the aisles are full as well. And I don’t think it’s the controller’s job to keep order, even if he/she could…

I have yet to see anyone in Japan smoke on a train. The concept of smoking cars in unknown too, except for the shinkansen, where there’s always one dedicated to smokers. However on regular trains it simply is forbidden. And however much they crave, Japanese would never break this rule.

In my opinion the Japanese overdo the whole keeping in line thing, nevertheless we could learn a thing or two about courtesies to others from them.

a dohányipar egészséges fejlesztése

There are an estimated 5.4 million tobacco-related deaths annually worldwide. Such deaths are believed to top 110,000 a year in Japan. […] But only 1 percent of restaurants impose a total ban on smoking. Meanwhile, the Tobacco Industry Law promotes “healthy development” of the tobacco industry, and the government is the major stockholder in Japan Tobacco Inc.

Accelerate antismoking measures | The Japan Times Online

meh

Csak engem zavar, hogy nem lehet anélkül elmenni szórakozni, hogy utána a levetett ruhám, hajam, bőröm ne ontsa a tömény, gyomorforgató füstöt?

Emigrálok Kanadába…

Többnyire vásárlás

Tényleg, mostanában nem írtam napi dolgokról. Egyrészt mert tényleg nem történik semmi, csak apróságok. (Illetve semmi olyan fontosabb dolog, amiről írnék is.) Másrészt meg nem unalmas, hogy itt vagyok? Úgy értem már maximum ismételgethetem magam…

Na de akkor jöjjenek az apróságok.

Például rögtön szerdán a zuhogó eső ellenére elbicikliztem ajándékokat venni. Biztos ösztrogén-túltengésem van, de kifejezetten szeretek vásárolni. Főleg mert milyen jó lesz majd ha a célszemély kibontja, és hű. (Legalábbis remélem.)

Odafelé jelenést láttam, azaz jött szembe a Mikulás biciklin. Aztán kiderült, hogy a mikulás japán, piros overállban és piros sapkában, echte fehér szakállal. Azóta sem tudom eldönteni, hogy poénból öltözött így, vagy nem is tudja, hogy mi az a Mikulás…

Esőben sem nagyon soppingolhattam, mert eddig nem tűnt fel a japán majdhogynem vallásos rítussá emelt csomagolástechnika mindezidáig ismeretlen magasságokba való emelése, azaz hogy a csomagolópapír, díszkötés és szatyor után még ráhúznak egy nejlonzacskót fejjel lefelé a kész műremekre, aminek a tetején egy kivágás van a szatyor füleinek, megakadályozván ezzel, hogy elázzon a cucc. Jó, egy kisebb erdőt ki kell vágni egy-egy díszcsomagolásért, de hát valamit valamiért ugye.

Aztán tegnap megint elmentem beszerzőkörútra, bár ezúttal nem esett. (Két hónapja még tuti simán emo lettem volna attól is, hogy vacak az idő…) Többek között nem volt nálam a pontgyűjtő kártyám az egyik tranzakció alkalmával. (Don’t ask. Negyedszázadhoz közeledve már bizony támad a szenilitás…) Namost az otthoni pontkártyákkal szemben a japánok érnek is valamit. 10-20%-át is meg lehet kapni pontok formájában a vásárlásnak, ami aztán egy pont egyenlő egy yen formában használható fel. Már van egy vagon, kéne venni Leopardot… :D

Aztán még két dolog a random utcán láttam típusból:

Még régebben megállt mellettem egy autó a pirosnál. Elöl apuka, kezében cigi, hátul anyuka, kezében cigi. Az ablakok le voltak húzva résnyire, és gyárkéményeket megszégyenítő füstfelleg szállt ki az autóból. Oh, majdnem elfelejtettem, hátul az anyuka mellett babaülés, benne kisgyerek…

Aztán tegnap amikor jöttem a suliba mentek haza olyan chugakusei-korú fiúk. A nagyobbik a nyílt utcán kalapálta a kisebbiket, akinek könnyes volt a szeme és láthatóan menekülni próbált. Mindez a zsúfolt utcán, és senki rájuk se bagózott. Haute culture du Japon.

Lehet, hogy erről kéne valami reality animét csinálni.