Brooks Caldera

Az UTH beszámolóban van kép is róla, mennyire elkopott a terepfutócipőm, ideje volt egy újnak. (Mentem vele aszfalton is időnként, ami végképp nem tesz jót neki.) Olvastam jó pár tesztet, aztán a Nyúlcipőboltban beleléptem egy Calderába, és el is volt döntve a dolog.

Igaza van Zsófinak, tényleg olyan, mint egy Hoka, jó alaposan párnázott talppal. A Wildhorseban minden egyes követ megéreztem, ezzel meg át tudok gázolni kavicsokon, eltaposhatok tobozokat, nem fáj utána a talpam. Sokkal stabilabban is tudok futni, nem bicsaklik ki alólam a bokám olyan könnyen.

Vízállóságról nem tudok egyelőre nyiltkozni, száraz volt az idő az utóbbi napokban. A magas talp miatt gondolom elég mély sárba kell gázolni, hogy befolyjon, de oldalt a szellőző anyag biztosan beengedi a vizet, ha eljut odáig.

Két dolog, amit nem láttam eddig cipőn. Hátul van egy kis tépőzáras fül, amivel lehet rögzíteni a kamáslit. Az UTH-n pont mesélte valaki, hogy elfelejtett tépőzárat ragasztani a cipőjére házilag, hogy ne mozogjon el a kamásli. A másik az ún. lace garage, aminek nem tudom, mi lehet a magyar neve. A cipő nyelvének a tetején van egy zseb, ahová el lehet rejteni a fűzőt, így az nem leffeg, nem akad bele a tereptárgyakba. Hatalmas találmány.

Elég felszabadító élmény volt benne lefelé zergülni a Hármashatár-hegyről. Versenyen majd a Börzsöny Trailen fogom kipróbálni.

That 70s

Nem voltam teljesen meggyőzve, de Cili elrángatott a Premier Outlets Centerbe, ami érzésre a világ végén van, de ehhez képest busszal kiválóan megközelíthető. Persze a végén engem kellett erőszakkal kihúzni a Nike boltból, így végül csak a nyári cipőproblémát oldottam meg egy vintage futócipővel:

Nike Pre Montreal Racer

Nike Pre Montreal Racer a teljes neve és a képen látható tengerészkék—smaragdzöld—fehér kombinációjú. Az eredetije 1973-ban készült Steve Prefontaine-nek, aki München után az 1976-os montreali olimpiára készült. Az edzője pedig Bill Bowerman volt, aki 1964-ben azt a Ribbon Blue Sports céget alapította, amelyből később a Nike született. Montrealba végül nem jutott el Pre, 1975-ben egy autóbalesetben vesztette életét. A cipő neki is emléket állít.

Nike Flyknit Lunar One+

Úgy száz kilométerrel korábbi a sztori, de megint új futócipőm van, a Lunarglide+ 4 ugyanis a korábbi cipőim sorsára jutott igen hamar, azaz kilyukadt az orra. Mint a mellékelt képen látható eddig az összes cipőm ugyanott adta meg magát, a jobb nagylábujjamnál. Az első kék viszonylag sokáig kitartott, köszönhetően gondolom annak, hogy tartósabbnak tűnő kifordított bőrből készült, és nem voltak kitágítható szellőzőlyukak az orrán nagy számban, meg az elején nem is futottam annyit. A második fehér már hamarabb tönkrement, amiért szerintem nagy részben a gyöngyvászon okolható. (A miheztartás végett azért ezekben a lábbelikben jócskán 1500 km feletti távok vannak.)

old shoes

Őszintén szólva nem tudom, miért pont így használódnak el a cipőim. Egy ideje nagyon figyelek, hogy véletlenül se legyen túl nagy körmöm, és a zoknikat is azonnal cserélem, ha tönkremennek. Lehet, hogy rosszul tartom a nagylábujjam?

Mindenesetre a fekete Lunarglide+ 4 pont ugyanígy lyukadt ki körülbelül három hónap, és több mint 400 kilométer után, csak épp nem a jobb, hanem a bal lábamon. Egy futócipő esetén azért ez nem egy túl extrém felhasználás, így nem voltam túlzottan elégedett. Volt rá viszont hat hónap garancia, úgyhogy visszavittem a Westendben lévő Nike márkaboltba, ahol gyakorlatilag szó nélkül felajánlották, hogy levásárolhatom az árát, vagy ideadják vásárlási utalványban. Cipő márpedig kellett, így lett kétezer Forint ráfizetéssel vadonat új Flyknit One+-om:

Why? Because it's red

Ehhez most nagy reményeket fűzök, hiszen a felső része szőtt Flyknit technológiával készült, és meglehetősen lyukadásállónak néz ki. A tavalyi olimpiáról is ismerős lehet első neonzöld / élénknarancs Flyknit cipőktől eltérően a Lunar One+ a Lunarglide sorozat Lunarlon talpát kapta meg, így a csillapítással sincs gond, a keményebb és puhább szivacs kombinációja megvédi a lábat aszfalton is. Amúgy súlya szinte nincs is a cipőnek, olyan, mintha egy vastagabb zoknit húznék fel. Árban is kevésbé elszállt, mint az első generációs Flyknit, úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki sokat fut.

Hero

Szóval közben viszonylag gyorsan sikerült megszereznem a gépem. Igazából meg is lepett, milyen kooperatív volt a vámhivatal: egy iskolalátogatásival igazoltam, hogy Kobében tanultam, és írtam egy nyilatkozatot, hogy már legalább fél éve használom a számítógépet. Ehhez képest én arra számítottam, hogy majd minden állításom megkérdőjelezik majd, és többféle hivatalos szervtől kell majd igazolást beszereznem, esetleg megbukik az egész azon, hogy nem voltam a japán címemre állandó lakosként bejelentve. Minderre nem került sor, hanem körülbelül háromnegyed óra ügyintézés után átvehettem a csomagom.

Amúgy ha valaki hasonló helyzetbe kerülne, az idevágó vámszabályok szerint a következő feltételeknek kell eleget tenni a vámmentességhez: legalább 12 hónapos tartós külföldi tartózkodás, a behozandó árut legalább fél éven át a származási országban kell használni, valamint az import nem lehet kereskedelmi célú, csak magán.

Az iMac megérkeztének folyományaképp végre szinkronizálni tudtam a telefonom és az iPodom, hiszen ezek az asztali gép iTunesához voltak hozzárendelve. Így rögtön lendületet kaptam további futáshoz is, hiszen bár nyilvánvalóan a testmozgás a lényeg, az én geek lelkemnek mégis kell, hogy a nikerunning.com díszes Flash chartjain követhessem nyomon a munkámat. Ráadásul GhostPunk a Twitterről meghívott egy barátságos “ki fut többet” versengésre, úgyhogy muszáj volt a hideg ellenére kicsit aktivizálni magam.

Sokan elhűlnek (jaj), hogy ezekben az ordas mínuszokban hogy lehet futni. Nos a helyzet az, hogy nem nagyon fázom sohasem: a réteges öltözködés és a folyamatos mozgás melegen tart. Egyedül a lábam szokott kihűlni kicsit, de ez nem is csoda, hiszen azt csak egy szál melegítő fedi általában, ellentétben a póló-pulóver-dzseki kombóval fent. Nyilván valami téli futásra optimalizált lábtyű nem ártana, de ahhoz bankot kéne rabolni.

Sokkal kellemetlenebb volt, hogy a kertvárosi jellegű utcáink a következőképpen néztek ki a napokban: alul eljegesedett vagy letaposott kemény réteg, amit vagy kicsit olvadt latyak vagy fagyott porhó fedett. Namost ezen futni az én kis alapvetően nyárias jellengű sima talpú cipőmben olyan volt, mintha a strand homokjában kellene előre jutni, vagy tükörjégen szaladni. Úgyhogy sebességrekordokat nem fogok megdönteni mostanság, de legalább – remélem – rövidebb távon is nagyobb izommunka megy végbe.

Amúgy kedves Nike, ha ezt olvassák, megtámogathatnának mondjuk egy pár cipővel cserébe a marketingért, mert az enyémen már konkrétan egy lyuk is található, amin bejön a hó.

Ha valaki a fentieket olvasva kedvet kapott csatlakozni a challengeünkhüz, azt még megteheti, mondjuk itt kommentet hagyva, vagy emailben. Figyelem: Nike+ chip szükséges.