Plans fall through, don’t they? I got ill on last Thursday and I’m still on antibiotics since then. This week every day there was some kind of meeting or event in the evenings so I couldn’t go running. Also as a result of leaving home at half past eight and getting back at close to midnight I couldn’t make myself wake up early for a morning run before getting to work either. 9-to-5 really doesn’t give much room for anything else it seems. (Yes, I know I’m lucky and everyone else works 15 hours a day.)

Hello! De régen találkoztunk. Hogyhogy itthon? Na, és milyen Japán? Nameg a japán csajok, azok tök szépek, biztos megvolt egy-kettő! Nekem elmondhatod. Hm, lehet csak a világítás, de kicsit mintha sárgábbnak tűnnél. Haha. A szemeid is mintha húzottabbak lennének. Tényleg, és tudsz japánul? Mondjál már valamit! Fúj, és ettél nyers halat? Tudtál pálcikával enni, vagy volt villád? Én imádom ám Japánt, rajongok a kultúrájáért. Nem semmi, hallod, irigyellek: neked el van rendezve az életed. Na csá!

Én is ezen gondolkodtam amúgy, hogy valószínűleg gáz lenne arról sírni, mi más vagy rosszabb itt, mint Japánban. (Főleg, hogy odakint meg arról panaszkodtam, ami ott volt vacak.)

Akartam például írni Kőbánya-Kispestről, hogy milyen iszonyatosan füstös az óriási dohányozni tilos táblák sora ellenére. Még képet is csináltam, amin mondjuk nem sok minden látszik.

Ennek ellenére KöKin tíz várakozó utasból kilenc szájából lóg a cigi, és mindezt – főleg télen – a zárt felüljáró folyosón csinálják. Amúgy az állomás egész területén, peronostul-várótermestül, tilos lenne. Sokszor persze elég ránézni a bagózóra, hogy kiderüljön, fölösleges lenne felhívni a figyelmét a szabályra: az a kis agykapacitás elmegy a vegetatív szolgáltatásokra. Viszont gyakran látni teljesen értelmes illetőket is, akik nagyívben tojva a tiltásra eltökélten pöfékelnek. És ezt lehet hisztinek tekinteni, de nevetséges, hogy nem tudok úgy hazajutni, hogy ne legyen átható füstszaga a ruházatomnak.

Persze van nagyobb baja is a vasútnak általában, minthogy ki cigarettázik az állomásokon. Mindenesetre a csavaros kiflik és az állandó lakosok mintha ki lettek volna paterolva. Kíváncsi leszek, hogy amikor ha befejeződik a felújítás, mi lesz az állomásból.

Aztán a Blaha aluljáró hajléktalanai is kevésbé high-techek, mint japán társaik.

So the day became one of waiting, which was, he knew, a sin: moments were to be experienced; waiting was a sin against both the time that was still to come and the moments one was currently disregarding.

Neil Gaiman: Neverwhere

Even though I agree with the above I don’t seem to possess the knowledge how to let go of things that are not in my power to change.

Besides recently everything appears to be about testing patience.

I used to wait for the exams to come then wait for the results to be released. Then I waited for the day to come back home. Nowadays I’m waiting for replies to my job applications. (In which case it’s not advised for one to hold one’s breath.)

I also waited for my packages I sent from Japan to arrive, especially my desktop computer. It turns out it actually did a while ago, around the 20th of November. The Hungarian Post wasn’t in any hurry to inform me though: I only received a letter last Friday.

The catch is, of course, that customs tax is supposed to be paid, and a lot of it. So now the waiting is about whether the computer gets released it for what it is, a used item part of a moving, or my requests would be refused, in which case I’d be out of ideas as to how to proceed.

Ma megérkezett a részletezett híváslista a Pannontól. Tényleg egy hétig tartott, egy nappal sem kevesebbig.

Jól látszik, hogyan zuhantam ordas mínuszba: vagy az iPhone vagy a Pannon rendszerének a sajátossága, hogy körülbelül egy óra hosszú szakaszokra tagolódik az amúgy többé-kevésbé folyamatos kapcsolat. (Ezt a figyelmébe ajánlom minden iPhone tulajnak, aki hasonló csomag megvásárlásán töri a fejét.)

Így hiába kaptam értesítő SMS-t 10:40-kor, a 10:16:04 és 11:16:04 közötti kapcsolat forgalma még az alapcsomag gátlástalan rablásnak is tekinthető 13Ft/10kByte ára szerint lett számlázva. Látható, hogy a következő egy óra kilenc perces session már aktív Plusz csomag mellett 0 Ft lett.

Valamint az is kitűnik, hogy hiába gyanúsítgatott a Pannon, hogy biztosan a csomag előtt használtam el az ominózus összeget: bár a telefon szinte folyamatosan lógott a neten, pár egységnyi adatforgalom történt csak. Ez körülbelül az email rendszeres ellenőrzésének felel meg.

Egyetlen módja a panasztételnek az emailes ügyfélszolgálat, amelynél az átfutási idő 30 nap. Írtam nekik, most várom, mi lesz. Persze telefonálni nem tudok, és az amúgy kifizetett internetcsomag sem működik negatívban álló kártyával.

Ha ennek ellenére rám akarják verni ezt az összeget (hiszen az adathívás 10:16-kor kezdődött, csomag meg csak 10:40-től volt) akkor jön a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság meg a Nemzeti Hírközlési Hatóság.

Megjegyzem, ezt a csodaszép nyers Excel táblára emlékeztető papírt küldték nekem egy héten át, amiben még csak idő szerint sincsenek rendezve a sorok. Ez ám a távközlési cég…

Igazából persze ez a sajnálatos: egy kevésbé csóró ember venne egy nagy levegőt, kifizetné, aztán élné tovább az életét…

I’ve learned several things over the course of the week.

For example that I should probably print out cards containing a brief synopsis of what happened with me in Japan and why I’m home. It’d be a lot less embarrassing/painful to hand those out rather then retell and relive countless times.

That people still assume studying abroad is without a price to pay. Something like being a student in Hungary, except a lot better.

That I can’t tell what I’m planning to do now because – frankly – I have no idea either.

That I still have the emotional maturity and social skills of a Hollywood teen comedy protagonist – you know the one that makes all the stupid mistakes and behaves like a moron. Only in real life there’s no happy ending at some airport.

And finally that people really don’t change: once a flop, always a flop.

És én még élveztem, hogy működik az iPhone… (Ez az egy hobbim van, szeretem a kütyüket, mostanában másnak nem is nagyon örültem, de ennek sem sokáig.)

Besétáltam hétfő reggel a helyi Pannon viszonteladóhoz, hogy rendeljek netet. A Mobil Internet Plusz csomagot néztem ki végül, ami ugyan csak 200 MB forgalom, viszont nincs felár túlhasználat esetén, csak visszalassítanak valamennyivel, tehát gyakorlatilag korlátlan. Gondoltam kezdetnek pont jó lesz, hiszen nem tudom megítélni, mennyit használnék. Kényelmes is volt, mert más szolgáltatónál ki tudja megmaradhatott volna-e a számom.

Azonnal jött az SMS már a boltban, hogy aktív a csomag. A 172 szerint ekkor körülbelül ötezer Forint volt a kártyámon. Hazafelé előbb bedobtam egy levelet, aztán kipróbáltam pár szám erejéig a Last.fm rádiót, stb. (A forgalommérőm, amit a boltba belépés előtt nulláztam összesen 15MB-on áll most fel/le.)

Este jött a hideg zuhany, egymás után két SMS, egyenleg 600 illetve 300 Forint alá zuhant, jelenleg mínusz sokezer. A 1220-at hiába hívtam, mert csak kártyaszintű jelszóval történő azonosítás után foglalkoznak az ügyféllel, nekem meg olyan nem volt.

Ma reggel ismét Pannon viszonteladó, elmeséltem a sztorit. Jelszavam lett, de az ottani lány is csak a 1220-at tudta hívni, és engem is úgy küldött el, hogy hívogassam őket, akár többször is, mert mást nem lehet.

A telefonos ügyfélszolgálatnál akárhogy is győzködtem őket, kétféle megoldást ismételtek csak. Kiküldenek egy híváslistát postán, és ha ezzel “nem értek egyet”, akkor lehet panaszkodni erre hivatkozva. Ennek az érkezése egy hét. Ők nem látják a híváslistát, és én sem kérhetem, csak levélben, postán.

Alternatív opcióként faxon vagy emailben lehet panaszkodni az ügyfélszolgálatnál (ugyfelszolgalat@pannon.hu). Az átfutási idő itt 30 nap.

Kérdeztem személyesen bemehetek-e valahová, erre azt mondták, Budapesten vannak irodák, de ott is csak ugyanezt fogják mondani. Híváslista csak postán. De amúgy szerintük csak az lehet, hogy én ezt az összeget a csomag megrendelése előtt neteztem le, és 24 óránként frissül ez a rendszerük.

Az egyik telefonos csávó még megjegyezte, hogy a 172 egyenlegadatai tájékoztató jellegűek, ami azt jelenti, hogy körülbelül annyi van a kártyán. Értitek: vagy ötezer vagy mínusz kurvasok…

A kártyámról az ordas mínusz miatt nem lehet hívást kezdeményezni, és hiába vonták le rögtön a Plusz csomag árát (azt bezzeg azonnal sikerült), adatforgalmam se lehet. Persze ezek után nem is mernék egy bitet se letölteni.

Ha lenne ennyi pénzem –  mert nincs – sem tölteném fel a kártyát. Hiszen mi a garancia arra, hogy másnapra nem kapok-e megint egy hasonló mínuszt? Arról nem is beszélve, hogy ezzel elismerném, hogy ők jogosan számláztak ki nekem ennyit.

Én nem tudom bebizonyítani, hogy előtte nem neteztem, csak a Pannon. Ők viszont nem sietnek ezzel, majd jön a postán, én meg addig itt állok, rosszabbul, mint az internetcsomag előtt. Vagy ez tényleg úgy megy, hogy 24 óráig azért a biztonság kedvéért ne használja a netet a kedves megrendelő, mert lehet, hogy kiszámlázzák neki? Nameg hogy mehet egy feltöltőkártya mínuszba, hm? Ha telefonálok elveszi a vonalat üres kártyánál, nem?

Én kérek elnézést, hogy azt hittem, hogy egy szolgáltatást, amiről visszaigazolást kapok, használatba is vehetek. Az meg külön kabaré, ahogyan ezt az egészet kezelik. Ők értik, mi bajom, de ez van, nem tudnak segíteni. Ja, hogy minimum egy hétig nincs telefonom, és idegeskedhetek, hogy tényleg ki akarnak-e fizettetni egy eszméletlen összeget? Szar nekem.

Mindenesetre engem még lehet hívni, de én határozatlan ideig senkit sem tudok most.

Magyarország, én így szeretlek.

This feels like such a colossal waste: I have to throw everything out. The airplane weight regulations are too strict for me to have anything more than a few clothes and books in my suitcase. Everything else has to go.

I also picked the worst possible time to move. From Monday to Wednesday it’s a series of public holidays. I’ve never realised this since these three days coincided with summer holidays anyway. Now it means until tomorrow I can’t really have anything done with all the offices and stores closed.

In addition the non-burnable garbage is picked up on the morning of the 25th, the day my flight leaves. This means I’ll have to ditch everything classified as non-burnable (which is quite a lot) tomorrow night. Probably not earlier than 2 am to avoid the Japanese complaining about illegal waste dumping.

Until then I can’t do much else but twiddle my thumbs and stare at the ceiling.

This really should have been a happier and definitely more graceful time.

“There’s a diffrence between a failure and a fiasco. A failure is merely the absence of success. Any fool can achieve failure. But a fiasco, a fiasco is a disaster of epic propotions. A fiasco is a folk tale told to others to make other people feel more alive because it didn’t happen to them.”

It’s mostly about waiting. That, and packing the room up in rubbish bags. When I get fed up with the chores I watch an unhealthy amount of TV shows or go for a run. Not knowing doesn’t help either. At the moment I wish I’d be going forward or crushed down – anything’s better than idling. Ask me in two weeks I’ll probably look back in hazy-eyed nostalgia to these days of course.