Hallowe’en

Jelentkezzen, aki érti Robert Burns versét, ami félig scots nyelvű (részlet). Természetesen az idézett versszak a csajokról szól.

The lasses feat, and cleanly neat,
Mair braw than when they’re fine;
Their faces blithe, fu’ sweetly kythe,
Hearts leal, and warm, and kin’;
The lads sae trig, wi’ wooer-babs,
Weel knotted on their garten,
Some unco blate, and some wi’ gabs,
Gar lasses’ hearts gang startin’
Whiles fast at night.

HVQ – Lámpafény

Ma ilyen zenés-videós nap van. Veráék következő albumán, a Lámpafényen, megzenésített versek lesznek. Ezek közül a Nyarat (Babits Mihály) lehet meghallgatni mától:

Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség…
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor szinekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég…
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre…
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Azért a legjobb versfeldolgozás még mindig a Dreadful Angel (Radnóti: A Félelmetes Angyal).

Nursery Rhyme

A man of words and not of deeds
Is like a garden full of weeds
And when the weeds begin to grow
It’s like a garden full of snow
And when the snow begins to fall
It’s like a bird upon the wall
And when the bird away does fly
It’s like an eagle in the sky
And when the sky begins to roar
It’s like a lion at the door
And when the door begins to crack
It’s like a stick across your back
And when your back begins to smart
It’s like a penknife in your heart
And when your heart begins to bleed
You’re dead, and dead, and dead indeed.

United Colors of Kossuth tér

A következő bejegyzéshez kerestem a Dsuang Dszi álmát a MEK-en, és egy valami egészen másra bukkantam helyette. Anno körülbelül egy hónapja akartam írni a főállású magyarokról, – amolyan “ide kell majd nekem hazamenni” hangulatban – de aztán visszatartottam magam. A véleményemet azonban sokkal jobban elmondja Szabó Lőrinc verse.

Erről:

Meg erről: Szegény ember legkisebb gyermeke.

Szabó Lőrinc
HAZÁM

Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.

Tanítóm minden, ami él,
apám a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.

Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:

én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.

(forrás: MEK)