If I won the lottery I’d walk around in bespoke suits made by Thomas Mahon and shirts by Péter Anna. I’d drive a Ferrari California Spider and Teufel speakers would blare Pink Floyd records in the living room.

In preparation of the impending epidemic I watched Children of Men yesterday to get into the proper post-apocalyptic mood. I’m not sure the sheer awesomeness of the movie registered during the first viewing. Take the reference below as an example:

It’s also very important to mention that almost every shot in the movie contains some kind of animal, usually a dog. Symbolism galore.

As for the Swine Flu status, not much to report. There aren’t less people in the streets, but the ratio of face-masked pedestrians has dramatically increased. Almost all public workers – such as shop assistants, bus drivers, postal workers, etc. – wear masks as well. Yesterday evening the neighborhood Lawson convenience store informed shoppers that it was out of stock for masks. (I just went to buy Coke.) Reuters now reports more than a hundred people confirmed as infected in Japan, a number I’m not sure I believe. No zombies have been spotted yet.

De most komolyan, ezt kellene (különösen 4:55-től) lejátszani mindenkinek kötelezően ének-zene órán. Nem Hull a szilvát énekeltetni a szerencsétlen fahangúakkal. Kodály módszer my ass. Gilmour módszer!

This morning I was shuffling towards Yoshinoya peacefully, spacing out to One of These Days thumping from my Sennheiser PX-100s (very good choice for iPods). I like walking this way, filtering the noise of the crowd by loud music, insulating myself from them.

This was when an old Japanese man crept up behind me – not that much stealth was needed – and shouted in my ears from behind “My meishi!” And he waved his business card in my face. Needless to say it made me jump.

This is still the way some people here think is appropriate to make friends with a zoo animal foreigner.

“No one can replace Richard Wright.”

At 2′ 29″ the vocal changes into the sound of a saxophone.

Tegnap majdnem postoltam, de az volt, hogy a WordPress 2.5.1 upgrade és néhány plugin nem fért össze egymással. Emiatt aztán a site valós időben 2-3 percet szüttyögött magában minden letöltés előtt. Mire erre rájöttem, és megoldottam, már órára voltam kénytelen menni, így elmaradt a frissítés.

Valamint leesett a teherautóról 16 CD (4GB) lossless flac Pink Floyd. Úgyhogy most azzal szórakozom, hogy a régi istenkáromlásnak beillő mp3-aimat lecserélem. A folyamat úgy néz ki, hogy az XLD nevű ingyenes flac-dekóderrel Apple lossless formátumra konvertálom a számokat. Aztán rájuk engedem a jelenleg még csak béta, de igen stabil Picard OS X változatát. Ez utóbbi a szám zenei “ujjlenyomata” alapján kikeresi a MusicBrainz adatbázisból a megfelelő tageket (előadó, cím, album, stb). Igen hasznos. Sajnos a Maces verzió egyelőre elég finnyás, és csak Intel processzoros Leopardot futtató gépen hajlandó működni. De ígértek univerzális változatot is.

A szomszédság gondolom annyira nem értékeli a fejlesztéseket…

A Pink Floydnak még a menedzsere is egy isten…

“Csatlakozott az elképzeléshez Peter Jenner, a Pink Floyd menedzsere is. Ő már konkrétan az egységes havi díj mellett érvelt, szerinte ez vethetne véget az online zenepiacon kialakult kaotikus állapotoknak. A szakember úgy véli, a fájlcsere elleni küzdelem reménytelen, a folyamatot már régóta nem a kiadók irányítják, és nem is tudják befolyásolni. A zenedíjjal viszont a zenészek és a kiadóvállalatok is jól járnának, legalábbis a jelenlegi helyzethez képest. Jenner úgy véli, a felhasználókat leginkább a megfelelő árazással lehetne rávenni, hogy fizessenek a zenéért. Szerinte számonként 5 eurócent (mintegy 8 forint) lenne reális ár egy zeneszámért, a mai, egy euró körüli árak inkább taszítják az internetezőket. A szakember nem támogatja a digitális másolásvédelmet sem, szerinte a vevőnek korlátlan használati jogot kell kapnia a pénzéért.”

(NOL)