sesam.hu

Engineering Manager / trail runner / Budapest, Hungary

Knock, knock

Kaptunk a szülőktől két mini komódot avagy éjjeliszekrényt. Lapra szerelve érkeztek a lakásba, úgyhogy nekünk kellett összerakni. Tesóm tegnap este, én ma raktam össze az enyémet, de mindkét alkalommal meglátogattak az alattunk lakók, hogy mit kopácsolunk.

Tegnap mondjuk valóban későn sikerült belekezdeni, öcsém olyan tízre végzett az összeállítással. A legvégén kopogtatott az alattunk lakó srác, és – teljesen jó fej módon – elmesélte, hogy külföldre utazik, korán kell kelnie, és aludna. Megbeszéltük, hogy tulajdonképp készen van a cucc, csend lesz.

Én ma hazaértem, megvacsoráztam, és bátrabban álltam neki a munkának, tekintve hogy az alattunk lakót már nem zavarhattam… Nyolc körül kész is lett a szekrény, és már a kádba csobbantam volna, amikor a kettővel alattunk rezidens illető csengetett, hogy pihennének, és hogy már második napja kopácsolunk.

Persze valamilyen szinten igazuk van, ezt nem vitatom, viszont – talán Japán miatt is – kicsit máshoz szoktam. Egyrészt azért annyira súlyos kopácsolást nem csapott egyikőnk sem: a komód összeállítása alapvetően rengeteg facsavar beerőltetésével jár, összesen hat szög került az egészbe, és néha az illesztéseknél kellett kopogtatni kicsit. Másrészt tesómmal mindketten estére szoktunk hazaérni; én munkából, ő óráról vagy kórházból. Valamikor viszont muszáj összerakni ezeket a bútorokat, és hát ilyenkor érünk rá. Ha hétvégén csináljuk, az ugyanolyan ellenérzést váltott volna ki, ebben szinte biztos vagyok. Velem is előfordult, hogy arra jöttem haza, hogy fúrnak valahol a házban, amit kiválóan vezet a fal. Mégsem kezdtem el keresni, hogy ki zajong. Új építésű a ház, sok a frissen beköltözött, értelemszerű, hogy szerelési munkákat kell végezni. Tizenegy után meg még sosem volt ricsaj.

Anno Japánban nekem is volt hangoskodó szomszédom, ráadásul ő durván nyomta. A nyitott ablakon keresztül akár nálam is zongorázhatott volna, mégis majdnem két hétig tartott, hogy átkopogjak, és kérdőre vonjam. És az is csak ideig-óráig használt.

Ázsiai kultúrákban amúgy sem divat a direkt konfrontáció. Kollégiumban lakók mesélték, hogy ázsiai szobatrásaik elégedetlenségüknek inkább a különféle officeokban adtak hangot, ami az ő kultúrkörükben normális megoldása a dolgoknak, nyugati szemmel meg felnyomás. Egy japán is előbb hív rendőrt a randalírozó szomszédra szerintem, mintsem hogy átkopogna.

Nyilván bár épp a másik oldalról beszélek, egy kicsivel több türelem és tolerancia lehet, hogy elkelne. Esetleg van Magyarországon valami nagy társasházi illemkódex, amiből kimaradtam?

Bloody Brawl

I’ve already complained a few times about my new neighbour on twitter. He moved in a couple of months ago and he turned out to be very musical. He has a keyboard that he likes to play at maximum volume with the window open. He also plays the guitar. Often he backs the music up with singing. Apparently he hates silence so much that when he doesn’t play he listens to various female vocalists. He also likes conducting lengthy conversations over the phone from his balcony. At first I thought he was Mongolian, but after yesterday’s events I am fairly sure he’s actually from China.

Most of the time I have my windows closed and set the AC to a mildly cool temperature. This also has the added benefit to filter out a lot of the noise coming from the primary school on the other side of the street and lately from the apartment to my left. However my artsy neighbour was making so much ruckus lately that even that wasn’t enough. The music was as clear as if he was playing the piano in my room.

At first I thought of an eye for an eye method and whenever his noise levels reached excessive volumes I opened my window as well and started playing some soft melodic albums such as Year Zero or Demanufacture at maximum volume. Regretfully this didn’t prove to be sufficiently deterring plus I was feeling sorry for my poor right hand side neighbour who had to endure both of us being absolute jerks.

A few days ago I couldn’t even watch a TV show because of his damned racket and I ended up going over. I was trying the doorbell for about two minutes but he was playing so loudly he didn’t hear. (The apartments have very loud bells.) A few kicks on the door later he opened up and looked absolutely intimidated. (Granted he is about 160 cm tall but still I am not that frightening…) With excessive sign language and resorting to English I told him off, which seemed to have worked well: ever since I didn’t hear a single note from his place.

That is until yesterday. Yesterday evening he invited over some friends and they had a party. It started with moderate noise levels but around 2 am they started singing. Judging by their voices they were all absolutely wasted. I didn’t really mind them until half past 4 when all hell broke loose. They must have had some argument escalate and started a fight accompanied by savage animalistic voices. They were slamming the heavy metal apartment door while beating each other to pulp. I was mostly enjoying the show from my window and hoping they broke the guitar and the piano while they were at it. According to the sounds they pretty much completely destroyed the guy’s room.It was actually quite funny to watch.

This morning I found streaks of blood in the corridor and a set of red-brown footprints trailing from the guy’s place.

Neighbours had a party...

It’s great living in a multicultural environment.

coal, petrol and socks

I hate that I can’t keep my window open. My room – a 4 meters by 6 meters hole that locals call an apartment – always lacks fresh air. It gets stuffy and stale in matter of minutes.

Right in front of my block there’s the back gate of a primary school. Which means every morning a dozen supply trucks come in quick succession, stop without shutting down the engine to open the gate, then enter. So if I keep the window open for the night it’s guaranteed I wake up to some exceptionally noisy lorry puffing away almost literally an arm’s length from my balcony.

During the day I am forced to listen to the noise reverberated between and amplified by the walls of the school’s gymnasium. They also hold orchestra training sessions there which even penetrates the otherwise quite soundproof window.

And there is the Japanese habit to leave the engine running whenever they stop the car somewhere. In the summer and winter I suspect it’s for the air conditioning to continue, but really they do it all the time. Like a while ago a car stopped right under my window and I was forced to close it after listening to the low rumbling of the engine for a good fifteen minutes.

Magdi told me that once a truck stopped in front of her dorm room and the driver forgot to change the gear, which meant it played the warning message and chimes that most trucks do in reverse in an endless loop for hours on end.

And to think that my agent had the audacity to tell me that the surrounding area is very silent…