Futóblog

Ha lehet egyáltalán ezt értelmezni a sesam.hu halmazán, eléggé le vagyok maradva. Mármint azokkal a bejegyzésekkel, amiket az elmúlt időben velem történtekről akár meg is írhattam volna, ha…

Mindenesetre egy fejlemény: szerzőtársként közre fogok működni a Nike futóblogjában, például rögtön itt a bemutatkozóm első és második része.

A futással kapcsolatos dolgokról eztán ott érdemes olvasni.

Key members of Parliament. Key.

Pénteken napközben odajött Misi, hogy kölcsönadom-e a biciklilezáróm. Mondom, persze, és levettem a kulcsot neki. Aztán el is feledkeztem az egészről.

Elég vérpéntek volt, negyed nyolc körül indultam volna haza, amikor bevillant, hogy nem kaptam vissza a kulcsot. Misi lelkiismeretes ember lévén a biciklim azért visszazárta, aztán elutazott vidékre a hétvégére. Felhívni nem lehetett, mivel nemrég ellopták a telefonját. Eddig jó.

Autóval elvitt Tibi a Margit hídig, aztán inkább hazasétáltam, mint a 4-6 pótlóbusz.

Tegnap az időmérő után meg nagy elánnal felöltöztem futócuccba, és elindultam a gyár felé. Persze kerülővel, ha már hétvége, illene egy rendes távot futni. A Margit hídnál adtam meg magam a hőségnek végül elég siralmas 6’30”-as kilométerek után. Régen azért jobban ment a melegben is.

Legyen akkor gyaloglás, amit a Tímár utcáig sikerült kivitelezni. De legalább azt felfedeztem, hogy a gyalogosok és futók azért járnak a bicikliúton, mert nem nagyon lehet máshol menni. Szóval szégyenszemre HÉV, aztán hazatekertem.

A ma reggeli elhatározást sem sikerült betartani, hogy felkelek reggel, amikor még nem fenyeget a spontán öngyulladás kint, és futok. Azért a Magyar Nagydíj előtt elgurultam legalább a Budapest vége tábláig Érd felé meg vissza.

Így a hétvége 6,5 km séta, 10,5 km futás és 46 km bicikli.

Lehet, hogy nem bírom Pokióig?

Karpánt

Azért elég fakír vagyok, szombat délban a 35 fokban felfutottam a Citadellára.

Citadella run

Úgy kezdődött, hogy megtudtam, a Nike bolt kapott karpántot, amit már régóta terveztem venni. Egyrészt nincs minden futócuccomon hová tenni, másrészt a futónadrágom bélésébe varrt zseb klímája meglehetősen trópusi, nem feltétlen a legjobb hely a telefonnak. Valamint úgy tűnt, ha nem árnyékolom annyira a saját testemmel a műholdat, kevésbé dobja el a jelet a készülék. Nem tudom, ennek lehet-e hozzá köze, de korábban úgy tapasztaltam, hogy télen, amikor még nem volt technikai cuccom, és több réteg ruhával igyekeztem ezt kompenzálni, nagyon szenvedett a telefon a GPS megtalálásával és megtartásával.

Szóval ha már vettem, ki kellett próbálni, és mivel legutóbb felbicikliztünk, most akkor úgy gondoltam, beépítem az útvonalba. Kicsit azért megerőltető volt, le is hagytam a végéről az Infopark-kört egészségmegőrzési célból. A pánt mindenesetre jól vizsgázott, nem párásodott be a telefon, vagy hasonló.

Egyetlen probléma vele az, hogy a fényérzékelőjét is fedi az iPhone-nak, így az automatikus fényerő beállítás azt hiszi, éjjel van, úgyhogy tűző napban szinte semmit nem lehet látni a képernyőből. Ilyenkor kézzel fel kell húzni a fényerőt futás előtt.

Májusi mérleg

Ha már – úgy tűnik – a Futóblog nem szavazta meg Angeldaynek az első 100-as hónapját, úgy éreztem csakazértis elmegyek ma reggel, hogy nekem meglegyen. Tegnap is és tegnapelőtt is vizsgáztam, ma pedig indulunk a Balatonhoz egy szakmai jellegű eseményre a QA csapattal, idő így nem sok maradt.

Nike+ május

Az előző 220 feletti áprilishoz képest persze ez nem sok, de erre a hónapra erősen rányomta a bélyegét a vizsgaidőszak.

Ultrabalatont mindenkinek!