Új új újévi kívánság

A 2012-es és a 2013-as után tavaly kimaradt, de idén megint van Neil-féle üdvözlet. Meg egy gyűjtés nála az összes eddigiből.

Légy jó magadhoz az előtted álló évben.

Ne felejts el megbocsátani magadnak és megbocsátani másoknak. Könnyű mostanában felháborodni, sokkal nehezebb megváltoztatni a dolgokat, segíteni, megérteni.

Próbáld hasznosan tölteni az időd: percek és órák és napok és hetek lehulló falevelekként szállhatnak tova, miközben csak azt mutatják, hogy valójában nem igazán csináltál semmit, vagy csak arra vártál, hogy belefogj valamibe.

Találkozz új emberekkel, és beszélgess velük. Készíts új dolgokat, és mutasd meg olyanoknak, akiknek tetszhet.

Ölelj túl sokat. Mosolyogj túl sokat. És, amikor csak teheted, szeress.

Neil Gaiman

Sosehol

Azért az várható volt, hogy ez zseniális lesz, és tényleg. A BBC rádiójátékot készített Neil Gaiman Neverwhere (Sosehol) című regényéből, aminek az első egyórás része tegnap hangzott el a BBC Radio 4 csatornán. Nem tudom, a könyv ismerete nélkül mennyire követhető, az eredeti sztorihoz mindenesetre maximálisan hű. Nekem az egyik kedvencem a regény, és a bevezető epizód alapján a hangos verzió, ha lehet, csak még csodálatosabb lett. Az egész meghallgatható online mindenféle földrajzi korlátozás nélkül a BBC iPlayerrel.

Greetings from London Below

Ha valaki a lejátszás gomb megnyomása helyett tovább olvasott, hadd lelkendezzek kicsit a szereposztásról. A főszereplő skót Richard Mayhew hangja James McAvoy, akire a legtöbben talán az X-Men: First Classból emlékeznek. Lady Doort Natalie Dormer játssza, akinek van már úrnői tapasztalata, hiszen ő a Game of Thrones Margaery Tyrellje, illetve a The Tudors Anne Boleynje. Marquis de Carabas pedig David Harewood, aki a Homelandben David Estes, Carrie CIA-beli főnöke.

A két bérgyilkos közül Croup nem más, mint Giles a Buffyból, azaz Anthony Head. Vandemart David Schofield alakítja, aki az IMDB adatlapja alapján kismillió filmben volt mellékszereplő, de névről nem ismertem. Az első részben maga Neil Gaiman is megszólal epizódszerepben, viszont elképesztő módon nem ismertem fel a hangát.

És ugyan a pilotban még nem lép színre Islington, az angyal, az őt játszó Benedict Cumberbatch ismerős lehet, mint Sherlock Holmes. A BBC egy kis ízelítőt is megosztott a szövegéből, ami alsó hangon borzongató.

A következő öt félórás epizód hétfőtől péntekig hangzik el a BBC Radio 4 csatornán délután hatkor majd éjfélkor ismétléssel.

A képen, amit Neil blogjából vettem át, balról jobbra: Benedict Cumberbatch, David Harewood,  Natalie Dormer, Dirk Maggs, James McAvoy, David Schofield és Anthony Head.

Új újévi kívánság

A tavalyi után idénre is írt Neil kívánságot. Az eddigiek összegyűjtve a blogján olvashatóak.

Eljött egy új év, új lehetőségekkel, hogy alakítsunk a világon.

Ez a kívánságom tehát, éppannyira magamnak, mint nektek is: ebben az eljövendő időben legyünk bátrak — induljunk el a sötétségbe félelem nélkül, lépjünk át az ismeretlenbe mosollyal az arcunkon, még ha csak tettetjük is.

És történjen bármi, alkossunk bármit, tanuljunk bármit, örömmel tegyük. Lehet örömet találni a világban, ha örömet keresünk; örömet találni abban, hogy alkotunk valamit.

Ezt kívánom neked és magamnak: bátorságot és örömet.

Neil Gaiman

Újévi kívánság

Egyszer már fordítottam újévi kívánságot Neil Gaimantől, 2007-ben. Inkább nem linkelem, mert a bejegyzés többi része elég gáz. Aki ügyes, úgyis megtalálja.

Idén új jókívánságot írt:

Remélem hogy ebben az elkövetkezendő évben hibákat fogsz elkövetni.

Mert ha hibákat követsz el, az azt jelenti, hogy újat hozol létre, új dolgot próbálsz ki, tanulsz, élsz, hajtod magad, megváltozol, és megváltoztatod a világot. Olyat csinálsz, amit még soha, és ami még fontosabb, Teszel Valamit.

Ez tehát a kívánságom neked, mindannyiunknak, és magamnak is. Kövess El Új Hibákat. Pompás, csodálatos hibákat. Olyanokat, amilyeneket még soha senki sem azelőtt. Ne parázz, ne állj meg, ne izgulj azon, hogy nem elég jó amit csinálsz, vagy nem tökéletes, bármi is az: művészet vagy szerelem vagy munka vagy család vagy élet.

Bármi is az, amit félsz megtenni, Csináld.

Kövesd el a hibáid, jövőre és örökké.

Neil Gaiman

SFmag antológia

Az SFmagon eddig megjelent novellákból, fordításokból készült egy antológia, amit ingyen le lehet tölteni ebookként, epub és prc formátumokban.

Én az előbbit választottam, hiszen ezt megeszi az iBooks: iTunesba behúzva azonnal szinkronizálható telefonra. Képernyőn olvasáshoz pedig a hozzáértők a Calibre nevű programot javasolják, ami PDF-et is képes gyártani e-könyvekből.

Igazából Juhász Viktor (Brainoiz) novellájáért töltöttem le, akire azóta nézek fel, mióta kiderült számomra, hogy Neil Gaimant fordított magyarra. A polidori aztán annyira lekötött, hogy a kádban is az iPhonet szorongattam, fittyet hányva a veszélyre.

Nemhiába, a főszereplő egy külföldön tanuló magyar egyetemista, mely helyzettel, azt hiszem, maximálisan tudok azonosulni. Hát igen. Ja, és vannak benne vámpírok is.

Haggis in the TARDIS

Neil Gaiman Craig Fergusonnél járt a The Late Late Showban, ahol az interjú során a házasságtól eljutnak a részeg telefonbetyárkodásig, majd elszabadul a pokol, és cockney akcentusban tárgyalnak, valamint feltűnik egy TARDIS.

Előismeretképp hasznos lehet a haggis szó ismerete, ami egy tradicionális skót étel: bárány belső szervei (szív, tüdő, máj) hagymával és fűszerekkel báránygyomorban párolva. Gyakorlatilag kolbászfélének is tekinthető.

Neil úgy csempészte be az USÁ-ba Craignek, mivel az amerikai törvények szerint báránytüdőt tartalmazó étel importja 1971 óta tilos.

Valamint utána kellett néznem a Samhainnek, ami pedig a gall aratóünnep. Ebből az október 31-i pogány ünnepből alakult ki később a katolikus mindenszentek napja.

Neil Gaiman a kalózkodásról

Ki a kedvenc íród? Gondolom vissza tudsz emlékezni, hogyan olvastad az első könyvét. Le merném fogadni, hogy nem fizettél érte, hanem valaki kölcsönadta, vagy ajándékba kaptad, esetleg a netről töltötted magadnak.

Neil Gaiman már jó ideje hangoztatja a véleményét, hogy nem feltétlenül üldözendő tűzzel-vassal a kalózkodás, és hogy egy író nem szükségszerűen holdkóros, ha ingyen teszi ki a műveit a netre. Példával is élen jár: egy hónapig az Amerikai isteneket lehetett a neten elolvasni, később pedig a Neverwhere is ilyen sorsra jutott. Teljesen ugyanezek a gondolatok köszönnek vissza egyébként Cory Doctorownál is.

Neil most az Open Rights Groupnak adott interjúban foglalja össze a kalózkodásról, szellemi tulajdonról és az internetről alkotott véleményét. Mivel érdekesnek találtam, készítettem egy fordítást is a videóban elhangzottakról.

Amikor a web elkezdődött, igen morcos voltam az emberekre. Mert feltették a verseimet, feltették a novelláimat… feltették a dolgaimat a webre, és úgy hittem – teljesen hibásan – hogyha ez megtörténik, és nem szólok nekik, hogy vegyék le, akkor elvesztem a szellemi tulajdonom. Ez valójában egyszerűen nem igaz.

Azért voltam mogorva, mert azt hittem, ellopják a munkáim, hogy ez egy rossz dolog. Viszont az idő múlásával két dolog tűnt fel, amelyek sokkal jelentősebbnek bizonyultak végül. Az egyik, hogy azokon a helyeken, ahol kalózok kezére jutottak a műveim – legfőképp Oroszországban, ahol az emberek oroszra fordították az írásaim, és utána megosztották az egész világgal – egyre több és több könyvet kezdtem el eladni. Az emberek a kalózkodás folyományaként elkezdtek felfedezni. Utána pedig elmentek, és megvették az igazi könyveket. És amikor egy új könyvem kijött Oroszországban, egyre több példány kelt el. Csodálatos volt.

Megpróbáltam néhány kísérletet elvégezni. Némelyik igen nehéz volt: például meggyőzni a kiadómat, hogy fogja az egyik könyvem, és tegye ki ingyen. De vettük az Amerikai isteneket, ami még mindig igen jó eladásokat produkált, és egy hónapra feltették a weboldalukra. El lehetett olvasni, le lehetett tölteni. És ami történt, az az, hogy a független könyvesboltokon keresztüli eladásaim (amit mértünk) a következő hónapban háromszáz százalékkal megugrottak.

Kezdtem ráébredni, hogy valójában nem veszít egy író könyveket, nem veszít eladásokat azzal, hogy kint vannak a dolgai. Amikor mostanában ezekről a témákról beszélek, és az emberek megkérdik, hogy mi a helyzet az eladásokkal, amiket elveszítek azzal, hogy másolatok keringenek, hogy elérhetőek a dolgaim, elkezdtem megkérni a közönséget egy egyszerű kézfeltartásos felmérésre. Van-e kedvenc szerzőjük. Van. Jó, akkor mindenki tegye fel a kezét, aki úgy fedezte fel a kedvenc íróját, hogy kölcsönkapott egy könyvet. OK, és hányan vannak, akik úgy találták meg a kedvencüket, hogy besétáltak egy könyvesboltba, és megvették a könyvét, kezeket fel. Ez utóbbi körülbelül 5-10% ha lehet: azok, akik rátaláltak egy szerzőre, aki a kedvencük, akinek megveszik minden megjelenő írását, akinek keményfedeles kiadásban veszik a könyveit, akiért hálásak, hogy létezik és ír, és úgy ismerték meg, hogy vettek tőle egy könyvet. Roppant kevesen vannak ilyenek.

Inkább kölcsönbe kaptak valamit, vagy ajándékba, nem fizettek érte. És így ismerkedtek meg a kedvenc szerzőjükkel. Erről szól ez az egész: emberek, akik kölcsöadnak könyveket. És erre nem lehet úgy tekinteni, mint egy el nem adott könyv. Nem elveszett eladás. Nincs arról szó, hogy valaki megvett volna egy könyvet, de mégsem tette, mert ingyen jutott hozzá. Ami valójában történik, az reklámozás. Több embert ér el az író. Felkelti a figyelmet.

Ezt megérteni egy teljesen új formáját adta számomra a szellemi tulajdonnak. És hogy mit csinál a web. Mert a legnagyobb dolog, amit a web elért, hogy az emberek hallhatnak dolgokról, hogy elolvashatnak dolgokat, láthatnak dolgokat, amiket egyébként sohasem tudtak volna. És úgy gondolom, hogy alapjaiban véve ez hihetetlenül jó.

Fordítások

Amikor a sesam.hu új ruhát kapott, elrejtettem a négy kint lévő fordításom. Egyrészt mert hirtelen nem tudtam megoldani, hogy a fejlécbe ne kerüljenek be a címek, másrészt mert nem voltam velük elégedett egy cseppet sem.

Azóta két dolog történt. Kitaláltam egy (amúgy roppant egyszerű) módot arra, hogy ne törjék szét az aloldalak a menüt, és megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem lesz tökéletes a fordítás soha.

Mondjuk azt, hogy így fordítottam rég. A hibákat kiemelhetitek kommentben, de szerintem nagy részükről tudok.

Jogilag nem tudom, mennyire védhető, hogy időnként tulajdonképp szerzői jogvédelem alatt álló nyersanyagból dolgoztam, de az a reményem, hogy az elszenvedett alanyok nem fognak megtámadni érte.

A forrás időrendjében visszafelé ezekről van szó: