sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Közösségi média

Tegnap pont egy szülinapról tartottunk hazafelé, és a Nyugati térnél nem értettük a sok rendőrautót. Aztán csak ma jutott tudomásomra a diszkótragédia, méghozzá Twitterről: többen megosztották az erről beszámoló híreket.

Ezzel kapcsolatban kérdezi a HVG, hogy leszerepelt-e a közösségi média, méghozzá egy fiatal fotós/újságíró blogbejegyzésére alapozva.

Szerintem a közösségi médiával semmi baj sincs, maximum azzal, ahogyan kezelik. Facebookra és Twitterre kipakolt élménybeszámolókra alapozva újságcikket írni kicsit olyan, mintha valaki a Wikipédiából dolgozna a diplomamunkáján. Ugyanígy ha valaki ilyen forrásokból tájékozódik, akkor figyelembe kell vennie, hogy mennyire szubjektív és ellenőrizhetetlen.

Pár éve még nem volt ilyen lehetőség, hogy bárki gyakorlatilag azonnal megoszthassa a gondolatait az egész világgal. Erről szól a közösségi média. Can’t stop the signal.

Pont ezért tudnak a hivatásszerűen médiával foglalkozók hozzáadott értéket teremteni: megerősített tényekkel, ellenőrzött információkkal, formailag és tartalmilag gondozott, szerkesztett szöveggel.

“Végig kéne gondolni posztolás előtt, hogy egy twittnek, képnek, videónak következményei lehetnek. A hétköznapok során jó esetben csak a szokásos társaságunk olvassa amit összehordunk, de amint egy bejegyzésünk nyilvánosságot kap, teljesen megváltoznak a játékszabályok.” – Hernádi Levente

Természetesen nem gondolom, hogy ész nélkül kellene bármit irkálni. Viszont szerintem nem is lehet elvárható tulajdonsága egy ilyen bejegyzésnek az átgondoltság.

Minden kiposztolt dolog egyből nyilvános, nincsenek külön játékszabályok. Inkább csak arról van szó, hogy a helyükön kellene kezelni a dolgokat.

Become a fun

Időnként biztosan mindenki belebotlik újságírói tévedésekbe vagy hozzá nem értést világosan tükröző cikkekbe. A lónak négy lába van ugyebár…

Valahogy az utóbbi időben megszaporodtak a hasonló esetek. Időben legrégebbről kezdve ez a Beszéljükmac-cikk borzolta fel az idegeim: ReSwitch: egy elkeseredett Apple fun, avagy ellenérv a szeretett Mac ellen hirdette a szalagcím. A fan (egyrészt rajongó, másrészt legyező/ventilátor) már igencsak beépült a világ összes nyelvébe, de úgy látszik írásban még mindig nem sikerült megjegyezni közte és a fun (szórakozás) közötti különbséget.

Az olvasói levélből még kiderült az is, hogy a felhasználó Machintos számítógépet használ. Nem gond, én is szoktam elgépelni dolgokat a blogon, csak innentől egyre nehezebb komolyan venni a cikkíró mondanivalóját. Örvendetes látni viszont, hogy a portál elolvasva a beérkezett kommenteket korrekciót végzett, és kijavította az ominózus hibákat. Azért az oldal permalinkje még őrzi az eredeti írásmódot például.

Rendben, mondhatjuk persze, de egy olvasói levéltől nem várhatunk el pontosságot és helyességet. Leszűrhető belőle, hogy a beküldő valószínűleg helyesen választott karriert, amikor nem szavak papírra vetésével kívánta megkeresni a napi betevőt, de nem több. Ezzel szemben az Index Magyarósi Csabája ha jól tudom, akkor a techrovatnál dolgozik, és ennek a fényében eléggé égő, hogy rácsodálkozott tesztjében a 60 fölé nem kúszó FPS értékre.

A Qwerty MaxxX brutális konfigurációja állt a tesztasztalon, és nyilván előkerültek a játékok az izzasztás során. Ezek küzül mindegyik vagy 60 kép per másodperc vagy ennek valamely hányadosát produkálta, amelyből a cikkíró levonta a következtetést: hiába erős a gép, ennyit tud. Persze bármelyik tizenéves gamer rögtön szólt volna, hogy a v-sync a ludas a dologban: egy szoftveres kapcsoló, ami arra hivatott, hogy a játék frissítési frekvenciáját ne engedje a monitoré fölé menni, ilyen módon megakadályozva, hogy a képben esetenként csúnya törés keletkezzen. A modern LCD monitorok frissítése ugyanis pont 60Hz.

Ez a cikk is visszakerült kis szerkesztésre, és most már kevésbé otrombán naív (a v-sync is szerepel már benne), de a teszteket azért nem sikerült megismételni olyan körülmények között, hogy értékelhető eredményt is mutassanak. Egy játékosnak ugyanis a v-sync bekapcsolásával kapott számok körülbelül annyit mondanak, mintha a Totalcar összemérne egy Ferrarit egy Porschéval a belvárosban 50-es sebességkorlátnál.

Végül a tárgyi és az angoltudás hiánya kombinálódott a NOL-nál a Twitterről szóló cikkükben:

A csatorna, amin keresztül mindezt megtehetik, az lehet sms, a Twitter honlapja, lehetnek azonnali üzenetküldő alkalmazások és lehet egy speciálisan erre a célra a saját számítógépünkre letöltött kis program is, ez utóbbit nevezzük Twitter API-nak.

Nem így van, ugyanis API-nak (Application Programming Interface) azt a felületet (eljárások, szolgáltatások és ezek leírása) nevezzük, amin keresztül a nevezett külsős programok csatlakozhatnak a Twitterhez. A saját számítógépünkre letöltött kis programok azok nemes egyszerűséggel kis programok. Mondjuk ha a cikk írója rákeresett volna a rövidítés jelentésére – ha már leírja – akkor lehet, hogy gyanút foghatott volna. Illetve ez utóbbi sem biztos, hiszen itt is probléma az angol:

Ezek után mondja azt valaki, hogy nem egy kialakuló trendről, hanem csak egy divathóbortról beszélünk – ezt már Váraljay Gábriel, egy hazai “fun” mondja, aki nem csupán rajongó: hónapok óta időt és energiát fektet abba, hogy marketingeszközként használja a szolgáltatást.

Na, itt is megjelentek a funok. Ez biztosan valami magyar jelenség, vagy ő is ott tanult angolt, ahol Áder “I’m a meeting” János (immáron MEP).

Nem tudom persze, hogy működik az online média, de a nagyobb szereplőknél egy szerkesztő vagy ne adj’ isten korrektor csak elolvassa ezeket, nem? Legalább a fun/fan dolgot ki lehetett volna szűrni. Valamint azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet egy újságíró egyben polihisztor is, viszont csak lehetett volna találni valakit, aki szánt volna rá öt percet, hogy átfussa, és látott már webkettőt. Azt hiszem ilyen kvalitású cikkeket én is tudnék írni.

Illetve nem, I’m just a media-terrorist.

New Terrorism

A „bárki-bármit-bárkiről-bárhol” – mértéket, határt, szabályt, normát, törvényt – nem ismerő sajtószabadsága, amelyben láthatatlanná válik, „csuklyát ölt” a „véleményét megfogalmazó” személy és amelyben a szerző és a szerkesztőség azonosíthatóságával együtt megszűnik a minden nyilvánosan közölt véleményért viselendő állampolgári, emberi és szakmai felelősség – nem a szabadság, hanem a vadság új állapota, amely káoszként, lélektani hadviselésként, hétköznapi média-terrorként ölt sokszínű alakot. (forrás)

Via Yummie.

Nos, kedves Szilágyi Ákos, welcome to the internet. Vajon a 4chanon jártál már?

Ezt a bejegyzést csuklya hiányában kapucniban írtam.

iPhone médiavírus

Már mindenki és a nagymamája is az iPhoneról beszél. Megírta hírbehozó és doransky is. (Utánam, hehe, erre jó a japán időzóna.) Angelday meg élőben közvetített, de én fél perc után lenyomtam a videót. Nem jön be. inkább lássuk az új iPhone reklámot, ha valaki nem nézte meg a WWDC keynote alatt:

ARVE Error: id and provider shortcodes attributes are mandatory for old shortcodes. It is recommended to switch to new shortcodes that need only url