sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

e-Ticket

This past winter I’ve had the chance to travel using international trains between Hungary and Austria quite a few times. It has been an interesting experience to see how differently the ticket inspection went on each side of the border.

Snow is coming. Hauptbahnhof Wien.

I’ve purchased my tickets using the ÖBB mobile app and asked for in-app delivery (e-ticket).

The Austrian conductors—dressed in an impeccable uniform with a tie—often just looked at the printed information, ie. which train the ticket was valid for. I’ve never been asked for an id. The few occasions they checked the QR code it only took seconds with their tablet device.

On the Hungarian side the QR codes were always read. The conductors used some ancient brick-like contraption for international tickets. I managed to glance on the little screen: the camera produced a very low resolution picture with appalling refresh rate. On the moving train with me holding my phone the process took forever. The camera somehow picked up the glare from the screen, too, obscuring a large part of the QR code. Often the conductor just gave up and agreed that everything was in order.

For domestic tickets a mobile phone is used to read codes but with a similar rate of success.

I really wonder what the conductors think of all this.

Válaszlevél

Megvan még az eset, amikor nem volt olyan számú ülés a vagonban, amire a MÁV eladta a jegyet? Még május 18.-án történt. Nos, úgy tűnik, nem egykönnyen válik meg attól a 450 Forinttól a Társaság (sic!). Íme a válaszlevél, kiemelés tőlem:

Köszönettel vettük Társaságunkhoz küldött visszatérítési kérelmét. Megkeresésével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk.

A meghirdetett Üzletszabályzatunk alapján a vasúti társaság kezelési költség levonása nélkül visszatéríti a pót- és helyjegy árát, amennyiben az igénybevett vonat az utas által megváltott ülőhelyek nélkül közlekedett, illetve a helybiztosításban megjelölt kocsit nem állította ki és az utas helybiztosításának megfelelő elhelyezéséről a jegyvizsgálónál tett bejelentést követő 5 percben nem tud gondoskodni. A visszatérítés a vonat jegyvizsgálója által kiállított igazolás alapján lehetséges.

A fentiek értelmében, mivel igazolással nem rendelkezik, visszatérítési igényének sajnálatosan nem áll módunkban helyt adni.

Megkeresését és megértését köszönjük.

Musical Chairs

Meg még az is volt, hogy egyik vasárnap, amikor jöttem vissza Budapestre a szülőktől, direkt a Keletibe érkező IC-re vettem jegyet, mert a többire már nem volt. Ezekről a vonatokról azt kell tudni, hogy gyakorlatilag gyorsvonatok, egy IC kocsival a szerelvény végén. A 105-ös szék volt az enyém. A kocsiban azonban kiderült, hogy 96-ig vannak az ülőhelyek (fülkés, nem termes), és mindegyik foglalt is volt. Úgyhogy leültem a gyorsvonati részben, és vártam a kalauzt.

IMG_6946

sesam: – Jó napot. A helyemet keresem, 105-ös.
kalauz: – Jaj, maga is, már vagy az ötödik. Eladták ezeket a jegyeket, de ilyen ülés nincs. Nyugodtan maradjon itt.
sesam: – Rendben, de nem egészen ezért fizettem…
kalauz: – Elnézését kérem. Végül is ez egy első osztályú kocsi, ami le van minősítve másodosztályra. Adja ide a jegyét, felírom a számát, és majd jelentem.
sesam: – Máskor is előfordult már ez?
kalauz: – Rendszeresen…

A Twitterről közben kiderült, hogy aznap nemcsak erre a vonatra adtak el fiktív ülőhelyekre jegyet, sőt, volt hogy az egész IC kocsi hiányzott. Ennek ellenére a Keletiben az ügyfélszolgálatra már csak egyedül én mentem el. Rengetegen mondogatják, hogy bizony az egészségügy, meg az oktatás, meg rengeteg minden, az jár. Ehhez képest amikor egy szolgáltatás tényleg járna, inkább lenyelik a békát. Én sem a négyszázvalahány forintos pótjegy miatt töltöttem az időmet ezzel, hanem mert ha soha senki sem szól, akkor tényleg azt hihetik, az ilyen akciókkal minden rendben. A MÁV amúgy is mindannyiunk befizetett adójából működik.

Ahogy a késés utáni visszafizetésnél, ebben az esetben sem egyszerű az érdekérvényesítés. Egy A4-es oldalnyi nyomtatványt kellett kitölteni, és a jegyekkel együtt leadni. Mivel bankkártyás fizetést használtam, csak a számlára utalnak vissza. Nem tudtam ott és akkor a számlaszámom, vissza is kellett mennem a papírral. Ez sem ment simán:

ügyfélszolgálatos: – Kapott a jegyvizsgálótól igazolást?
sesam: – Nem, azt mondta, felírja a jegyeket, és majd bejelenti.
ügyfélszolgálatos: – Nem is kért?
sesam: – …

Több kérdés is felmerült bennem a történet kapcsán. Legelőször nyilván az, hogy az online rendszer miért ad el olyan helyre jegyet, ami nem is létezik. Azután az sem teljesen világos, miért nem éri meg több IC-kocsit rátenni ilyenkor a vonatokra. Vasárnap délután-este gyakorlatilag nem lehet helyjegyet kapni, ezen a vonaton pedig a többi gyorsvonati kocsiban alig ültek. Nem is csodálom, amióta a gyorsvonatokra is kell pótjegy, nem túl gazdaságos nem IC pótjegyet venni, hiszen alig drágább, és helyjegy is egyben. És ugye a hozáállás, egyedül a kalauz kért elnézést, az ügyfélszolgálaton már csak rezignáltan tudomásul vették a problémát. Mintha teljesen rendben való lenne a dolog.

Kíváncsi vagyok, utalnak-e majd.

MÁV Stop

Szombaton meglátogattam a szüleim Szolnokon, ahogy szoktam, vonattal. Ahogy szokott, késett, ezúttal sokat. Kőbányán megálltunk, és be is mondta a kalauz, hogy forgalmi okok miatt előreláthatólag tíz percet ott fogunk állni. Aztán harminccal gurultunk tovább, de még kétszer ugyanígy megálltunk itt-ott. A végén az egy óra tíz perces útból így lett majdnem kétórás.

Ilyesmin már rég nem idegesítem magam, de azért elballagtam az információs ablakhoz az állomáson, hogy ilyenkor nem kapok-e mégis valamilyen kártérítést. Kiderült, hogy de, mert 30 perc késés után már a jegy 25%-át visszaadják. Viszont—itt jön a csavar—1000 Forint alatti összeget nem fizetnek ki. Ilyenkor az van, hogy a tisztelt utas kigyűjthet legalább 1000 Forintnyi kártérítést, és egyszerre benyújthatja az igényét.

Nagyon cseles, jópofa korlát, ahol a jegyek és igazolások gyűjtögetésének alternatív költsége miatt már nem éri meg, hogy ezzel foglalkozzon az ember. Az azért érdekelne, hogy emiatt mennyi visszatérítést nem fizet ki a vasút, mert gondolom, hogy az emberek nem játszanak tömegesen igazolásgyűjtőset.

Így néz ki az igazolás. A kedvenc részem: Die Ausgabe der Verspätungsbescheinigung bedeutet nicht die Anerkennung der Verantwortlichkeit.

IMG_9042

Az üzletszabályzat idevágó része:

A feláras vonatok késése esetén az utas az alábbi mértékű átalány-visszatérítésre (a továbbiakban az utasjogi rendeletben foglaltakra figyelemmel: „átalány-kártérítés”) jogosult a menetjegyen feltüntetett indulási állomás és célállomás között a közforgalmú személyszállító vonat késése esetén, amennyiben a menetjegye árát nem térítették vissza az 1.2.5.2. pont szerint:

  • 30 – 119 perc késés esetén a menetjegy árának 25%-a;
  • 120 perc vagy annál nagyobb késés esetén a menetjegy árának 50%-a.

Ebben az a pláne, hogy nincs arányosítva az utazás időtartamához. Budapestről Szolnokra például már a 25 perc késés is az út 35%-a, mégsem jár érte semmi. Felső korlát sincs: mindegy mennyit késel, akkor is csak maximum a jegy felét adják vissza.

Ha az átalány-kártérítés jelen pont szerint számított összege nem haladja meg az 1000 Ft-ot, azt a vasúti társaság nem fizeti ki. Ugyanazon utas több, egyenként 1000 Ft-ot meg nem haladó kártérítését a vasúti társaság kifizeti, amint összegük meghaladja az 1000 Ft-ot.

Komolyan, ennél még az is jobb lenne, ha valami kupont adnának, amit a következő jegyhez levásárolhatok. Meg közben eszembe jutott egy olyan startup, ahová az emberek beküldhetik a jegyeiket, amiket en masse be lehet nyújtani a vasúthoz. Aztán némi kezelési költség ellenében megkapják PayPalon az 1000 Forint alatti kártérítésük. Elvégre a legtöbb jegyről nem lehet megmondani, hogy kié.

Mindenesetre most eldöntöttem, hogy csakazértis összegyűjtök annyi kártérítést, hogy kénytelenek legyenek fizetni.

Ja, meg amúgy ilyenek is vannak.

Talpra magyar, hó a haza!

A nagy ünnepi hóhelyzetben nekem is sikerült részt vennem, igaz, a körülményekhez képest nagyon könnyen megúsztam a dolgot.

Csütörtökön, 14-én kellett hazajönnöm Szolnokra Budapestről. Először azon akadtam le, hogy 19.23-kor elmegy az utolsó IC, utána már csak két gyors és személyek vannak, én pedig szerettem volna biztosítani a helyem nagy tömegre számítva. Aztán mondták Twitteren, hogy ez már egy jó ideje így van. Végül maradt a kilenc órás gyors, amiről az is kiderült, hogy átszállós.

Gondoltam, ha már IC nincs, és csak Ceglédig megyek vele, legalább veszek egy első osztályú jegyet. Amennyit mostanában hazamegyek, nameg pénz és sárm, satöbbi. Ehhez képest a vonat úgy nézett ki, hogy az elején volt egy első osztályú vagon, amire A4-es papírokkal kiragasztották, hogy az valójában másodosztály, és csak egy fél kocsinyi maradt ténylegesen első, ami annyival különbözött a kocsi másik felétől, hogy fehérrel be volt húzva a fejtámla. Kellett nekem igényeskedni. Ráadásul sokan sem voltak, gondolom addigra már mindenki hallott a hóhelyzetről, és nem indult útnak.

Ceglédig teljesen eseménytelen és késésmentes volt az út, kint nagy nyugalomban zuhogott a hó.

Cegléden egy sebesvonat volt kiírva, amit 50 perc késéssel vártak, az én személyem viszont már bent állt, úgyhogy beültem inkább abba. Nagy meglepetésemre volt rajta Wi-Fi, de aztán gyorsan kiderült, hogy felcsatlakozni lehet, de net az nincs.

Pár perccel az indulás előtt megérkezett a sebes, és ment is tovább. Nem sokkal utána pedig elindult a személy is, amin — akkor úgy tűnt — egyedül voltam, úgy is éreztem magam, mint Kádár az Ezüst Nyíllal. Az ablakon kinézve fura volt, ki szórakozik egy vagonnal odébb a stroboszkópjával, de aztán láttam, hogy a mozdony áramszedője húz olyan íveket a fagyott felsővezetéken, ami bevilágítja kétoldalt a szántást.

Végül háromnegyed 11-re értünk Abonyba, ekkor kellett volna Szolnokon lenni. Itt végigsétált a kalauz, és a rendkívüli időjárási helyzetre hivatkozva közölte, a vonat nem megy tovább, leszünk kedvesek mi néhányan átszállni a szomszéd vágányon álló régi ismerősre, a sebesvonatra.

A sebesen két srác felvilágosított, hogy a vonat valójában Záhonyig menne, de nekik már szóltak, hogy ne reménykedjenek, Szolnoknál tovább tuti nem fog. A város határában még rostokoltunk kicsit, elhúzott egy vonat szembe, aztán beálltunk egy másik vonat mögé. Az egész állomás tele volt veszteglő vonatokkal, úgy látszott innen nem ment semmi tovább.

Szóval végül fél óra körüli késéssel három vonatot megjárva tettem meg a 100 kilométert. A többtíz órára hóban rekedt autósokhoz és vonatozókhoz képest persze jól jártam.

Mobile payment

“Starting 10 May 2012 the online ticket system of the Hungarian Railways supports mobile payment of some types of tickets along with credit and debit cards” boasts the newsletter. On the attached image a woman is holding a phone with the tagline: “Train tickets at the push of a button – now on mobile as well.”

Does this mean they finally added a mobile-friendly version of the e-ticket site? Did they release an app for smartphones? Well, actually, none of the above.

This only means one thing: instead of using a card, you can enter a phone number, to which a text is sent, to which you have to reply ‘ok’ – at your own expense! – and then the ticket price will be added to your mobile phone bill. So much more comfortable.

Because, I’m sure, what prevented people from buying train tickets at the notoriously user-unfriendly e-ticket site of the Hungarian Railways was the fact that they didn’t have a debit card.

Dear MÁV, you’re doing it wrong.

Vonatinfo

Mindig szidjuk a MÁV-ot, én is szoktam. A legutóbbi jegykiadó automata rendszer összeomlás például igen nagy blamázs volt. Ehhez képest csinálnak nagyon szuper dolgokat is, amik viszont mintha nem kapnának túl nagy publicitást. Legalábbis a közelmúltig erről a térképes vonatkövető rendszerről nem hallottam, pedig már biztosan jó ideje létezik. Szépen el van rejtve a Vonatinfo gomb alá a MÁV-Starton.

Pedig mennyire menő már, hogy lehet nézegetni, hogy akire épp vársz, hol tart. Minden pötty egy-egy vonat. Rákattintva feljön oldalt a menetrend és a valós idejű késés-információ. Ezen kívül lehet keresni vonatra, állomásra, útvonalra is.

De miért nem reklámozzák ezt az állomásokon például? Akár egy-két képernyőt is ki lehetne pakolni, amin ez fut. Arról nem is beszélve, mennyire király mobilalkalmazást lehetne erre építeni, főleg ha egyből beépítik a jegyvásárlást is, ami jelenleg eléggé katasztrófa. Azt már csak halkan merem mondani, hogy az angolok mintájára még játékot is lehetne csinálni a vonatozásból.

A MÁV nem egy menő, fiatalos cég, pedig lehetne.

Megint Állunk

Feltételezve, hogy sokan lesznek, akik majd ma (23-án) fognak csak hazamenni családjukhoz, már tegnap délelőtt vettem vonatjegyet a MÁV-Start ELVIRA oldalán. Nem volt hülyeség: ma reggeltől a jegyvasarlas.mav-start.hu dobott egy Skypeot, és elérhetetlen.

Pedig már korábban meg akartam jegyezni, hogy ha valami akkor a MÁV igazán meglovagolhatná az okostelefon-hullámot. Nem mondom, hogy rögtön írassanak iPhone appot, de legalább egy nyomorult mobilra optimalizált aloldalt nem lehetne összedobni? Igény lenne rá. Maximum 2011-ben eggyel kevesebb sztrájk férne bele a büdzsébe.

Egyszer volt szükségem arra, hogy a telefonon vegyek jegyet. (A céges proxy megfogta az OTP bankkártyás oldalát.) Senkinek nem kívánom azt a horrort, amit a normál méretű képernyőn is követhetetlen rendszer kezelése jelent 320×480-on. Ráadásul az a tevékenység, ami maximum pár kattintás kellene hogy legyen, legalább öt oldalon visz keresztül, amelyek nagyrészt fölösleges információkkal vannak megtömve.

Sima menetrendet amúgy már készítettek iPhone-ra: az imenetrend.com oldalt kell meglátogatni mobil Safariban (vagy bármilyen böngészőben imenetrend.com/m/). Ez a megoldás a MÁV saját weboldaláról szívja le az adatokat, garantálva a pontosságot, viszont jegyet venni nem lehet vele. Természetesen a vasútnak semmi köze hozzá.

A Deutsche Bahn például egy ilyen arzenállal támad. Az iPhoneos megoldás funkciói:

Die neuen Funktionen bieten Ihnen noch mehr Komfort, zum Beispiel:

  • Buchungsprofil: Ganz einfach zum Handy-Ticket durch persönliche Einstellungen
  • Augmented Reality: Die Umgebung im Blick
  • konkrete Verbindung in Kalender eintragen: So verpassen Sie nichts mehr
  • Auswahl über das iPhone Adressbuch: Ganz einfach Freunde besuchen

Ha a kuponos alkalmazásoknak van piaca, akkor ne mondja nekem senki, hogy a vonatjegynek ne lenne.

Mondjuk figyelembe véve, hogy az ELVIRA értesítő emailben nincs benne, hogy mikor indul a vonat, amire a jegyet vettem, csak a dátum, lehet, hogy túl sokat várok el a cégtől. A DB gyönyörű PDF formátumú elektronikus jegyének belinkelésétől eltekintek.

Telefonnal fizetni

Valamikor nagyon régen, amikor még PC-X volt a GameStar (talán), olvastam egy cikket arról, hogy a világ fejlettebb részein lehet mobiltelefonnal intézni a vásárlást: egyszerűen hozzácsapják az összegeket a mobilszámlához. Utópia.

Mint kiderült, ilyen van itthon is már, sőt a bevásárlást is lehet így intézni.

Ezzel kapcsolatban úgy emlékeztem, megírtam, hogyan működik a hasonló rendszer Japánban, de most nem találok ilyen bejegyzést. Lehet, hogy csak akartam…

Szóval a második telefonomban volt egy külön chip, amivel lehetett fizetni is. Elég jól volt megoldva: a chiphez hozzá lehetett rendelni egy hitelkártyát (5 perces munkával, a telefon böngészőjén akár), amivel fel lehetett tölteni, majd levásárolni az összeget. Ha valaki nem akart kártyázni, akkor rengeteg elfogadóhelyen működtek terminálok, ahol a telefont az érzékelőhöz hozzáérintve elég volt csak beadni a gépbe a papírpénzt, és már meg is jelent a számlán. A vásárlás pedig mindössze annyi volt, mint a fenti terminálok esetén: hozzáérintettem a telefont a kasszánál felszerelt érzékelőhöz. Csengetett picit, és kész. Nagyon sok helyen lehetett használni: éjjel-nappalikban, moziban, élelmiszerboltban, Észak-Japánban pedig még a vasúton is.

Ehhez képest a magyar rendszer horror: ki fogja ezt használni? Már a leszerződés macera, hiszen új számlát kell nyitni az FHB banknál. Ilyesmire biztosan sokan rávehetőek. Azután nézzük a fizetés menetét:

A MobilFizetés használata során a kasszánál nincs más dolgunk, mint jeleznünk a pénztárosnak, hogy MobilFizetéssel fizetünk, aki ezután a tranzakció elindításához elkéri mobilszámunkat, vagy MobilFizetés azonosítónkat. Az azonosító átadása akár egy vonalkód leolvasásával is megtörténhet, még tovább egyszerűsítve a fizetési folyamatot. Ezt a vonalkódot az ügyfelek a szerződéskötés után megkapják matrica formájában. A tranzakció elindítását követően kisvártatva megérkezik a MobilFizetés üzenet a készülékünkre, amelyet a MobilFizetésben már megszokott módon az “mSzámlánk” kiválasztásával, majd a szolgáltatáshoz tartozó PIN-kód (az úgynevezett mKód) megadásával saját mobilkészülékünkön hagyhatunk jóvá. Ezután a kassza kinyomtatja a blokkot, és már készen is vagyunk a fizetéssel. (Origo)

Bediktálod a telefonszámod a pénztárosnak az egész sor füle hallatára. Életszerű, nem? Szóval legyen vonalkód, majd vársz az SMS-re, aztán pötyögsz autentikációs kódot, aztán vársz, amíg ez eljut a kasszáshoz is. Ez lenne az egyszerű és gyors folyamat? Így leírva nem is nagyon érthető szerintem. mSzámlánk kiválasztása? Akkor ez valami app?

Emlékeztető: hozzáérinted a telefont, csilingel, kész.

Azt írják, nem hosszabb, mint kártyával fizetni. Ezzel csak az a baj, hogy Magyarországon a legtöbb helyen a kártyás fizetés semmivel sem gyorsabb vagy egyszerűbb, mint a készpénzes. (Üdítő kivételek a MÁV jegyutomatái, ahol tényleg azonnali a tranzakció.) Inkább az van, hogy a pénztárosnő elordítja magát: kártyázok! Mert egy telefonvonalon van az egész kasszasor. A cucc vonalra vár, betárcsáz, válaszra vár, épp csak a modemhang hiányzik a retro nirvánához. A szolnoki vasútállomáson legutóbb bevallották, hogy az állomás információs telefonszáma és a bankkártyás fizetés vonala egy és ugyanaz. Nem csoda, hogy nem lehet őket felhívni…

És a legjobb: vásárlásonként ez a tortúra 20 forintjába kerül a telefonját  a kasszánál villogtatni vágyónak, mert felszámolják az SMS díját. A bolondnak is megéri.

H.S.H.

Én is ezen gondolkodtam amúgy, hogy valószínűleg gáz lenne arról sírni, mi más vagy rosszabb itt, mint Japánban. (Főleg, hogy odakint meg arról panaszkodtam, ami ott volt vacak.)

Akartam például írni Kőbánya-Kispestről, hogy milyen iszonyatosan füstös az óriási dohányozni tilos táblák sora ellenére. Még képet is csináltam, amin mondjuk nem sok minden látszik.

KöKi

Ennek ellenére KöKin tíz várakozó utasból kilenc szájából lóg a cigi, és mindezt – főleg télen – a zárt felüljáró folyosón csinálják. Amúgy az állomás egész területén, peronostul-várótermestül, tilos lenne. Sokszor persze elég ránézni a bagózóra, hogy kiderüljön, fölösleges lenne felhívni a figyelmét a szabályra: az a kis agykapacitás elmegy a vegetatív szolgáltatásokra. Viszont gyakran látni teljesen értelmes illetőket is, akik nagyívben tojva a tiltásra eltökélten pöfékelnek. És ezt lehet hisztinek tekinteni, de nevetséges, hogy nem tudok úgy hazajutni, hogy ne legyen átható füstszaga a ruházatomnak.

Persze van nagyobb baja is a vasútnak általában, minthogy ki cigarettázik az állomásokon. Mindenesetre a csavaros kiflik és az állandó lakosok mintha ki lettek volna paterolva. Kíváncsi leszek, hogy amikor ha befejeződik a felújítás, mi lesz az állomásból.

Aztán a Blaha aluljáró hajléktalanai is kevésbé high-techek, mint japán társaik.