sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

Én szóltam

Mostanra kicsit felnyíltak a szemek, de az aláírást még szép csendben sunnyogva meg lehetett tenni: Magyarország január 26-án írta alá a hamisított termékek és kalózmásolatok visszaszorítását kitűző ACTA-t.

Rögtön beugrott, hogy bár főként haszontalanságok lepik el a journalt, erről én írtam még akkor, amikor csak a tervezet szivárgott ki az akkor még világhírnév (vagy hírhedtség) előtt álló Wikileaksen. Ennek már több, mint három éve.

Azóta biztosan csavartak a megállapodás szövegén, de még így is számtalan aggály merült fel – persze legtöbbje utólag – a törvénnyel kapcsolatban. Mindenesetre még nincs késő, például lehet hazánkban is menni tüntetni holnap a kalózkodást (és ezzel egy kalap alá véve rengeteg hasznos dolgot is) minden eddiginél szigorúbban szankcionáló nemzetközi egyezmény ellen.

Közösség

Derek: Wait a second, wait a second… That doesn’t make sense. Nah, you didn’t get… you didn’t get six years for stealing a TV. Come on.
Lamont: I go in the store, I come out, the police officer grabs my arm, the TV falls on his foot and breaks it. They said I threw the TV at the officer. Assault. Six years.
Derek: Come on, tell the truth. You chucked it at him.
Lamont: Like I said, I came out of the store, he grabbed my arm, it fell… on his foot.

(American History X)

Nem. Vicces.

Akkor sem, ha Happy Tree Friends szereplők szájába adják a szöveget:

Csak engem emlékeztet a narrátor propagandafilmekre? Mindenesetre a definíciójuk szerint én is többszörös visszaeső leszek nemsoká.

Ha szerinted is gáz, nyomd a diszlájkot.

Tim O’Reilly a kalózkodásról

Tim O’Reilly, a ma százmillió dollárt érő O’Reilly Media alapítója, a Forbes.com-nak nyilatkozott így:

Jon Bruner: Az összes kiadott könyvét digitális jogvédelem (DRM) nélkül kínálja, ami megakadályozná a másolást és a kalózkodást. Nem aggódik?

Tim O’Reilly: Nem. És akkor mi van? Tételezzük fel, hogy a célom tízezer példányt eladni valamiből. Mondjuk, hogy DRM-mel el is megy ennyi, és hozzájutok a pénzemhez, DRM nélkül viszont százezer példány fog keringeni, de ebből csak tízezerért fizettek. Melyik ezek közül a jobb eset? Szerintem sokkal jobb, ha százezer példányban létezik valami, amiből tízezer kifizetett, mintsem úgy eladni ugyanennyit, hogy más nem jár jól.

Nagy általánosságban elmondható, hogy akik nem fizetnek, azok amúgy sem fizetnének. Inkább örülünk neki, ha valaki, aki nem engedheti meg magának, hogy megvásárolja egy könyvünket, nem fizet érte, viszont valami hasznosat alkot az információval, amihez hozzájut.

Szerintem fontos hinni a piacnak ebben az alapvető logikájában. A DRM amúgy is pocsék hatással van a felhasználói élményre, nagyon megnehezítni, hogy az emberek használják a terméket.

Emlékeztetőnek, Neil is hasonló gondolatmenetet vázolt fel nemrég.

125cc

A Totalcar népi kezdeményezést indított, mely szerint a 125 köbcentis hengerűrtartalmú motorokat akár B kategóriás (személygépkocsi) jogosítvánnyal is lehessen vezetni. A sikerességhez ötvenezer aláírást kell megszerezni. A népi kezdeményezés nem kötelezi semmire az országgyűlést, csupán jelzi a nép (az emberek!) igényét valamire. Én mindezt támogatom.

Jelenleg robogót lehet vezetni autós jogsival, ami ugye maximum 50 cm³. Ez bizony nem sok, Budapesten például tényleg inkább zsákmányállat rajta a motoros. Biciklinek gyors, motornak gyenge. Ehhez képest egy 125 köbcentist sem nagyobb kunszt vezetni, és azzal már nem feltétlen kell az életedért menekülni egy zöldnél. Amúgy nem, nem vezettem egyiket sem még, de láttam, mit szenved össze egy robogó a kobei emelkedőn, és beleképzeltem a technikát a pesti forgalomba.

A motor az autóhoz képest kevesebbet fogyaszt, kisebb helyen is elfér, egyszerűbb parkolni. Jelenleg motorvizsga kell hozzá, amivel ugyan utána lehet bármilyen monstrumot utcára vinni, viszont csak nem kevés idő és pénz befektetése után. Hozzáértők szerint jót tenne a közlekedésnek.

Tényleg mindent leírnak a linkelt cikkekben, úgyhogy jöjjön a gyakorlati része: itt az aláírásgyűjtő ív (nem lehetett volna ebből egy PDF-et?) és ide kell küldeni kitöltve: Totalcar.hu Informatikai kft., 1033 Budapest, Flórián tér 1. (A borítékra írd rá, hogy “125”)

Gabor_Talmacsi-Aprilla-1

A képen Talma 2007-es világbajnok 125 cm³-es Apriliája a Brit Nagydíjon. (Talmácsi Gábor)

Szjt.

A nemrég bemutatott Piresian Beach okán kezdtem el gondolkodni, hogy ez tulajdonképpen jogszerű-e, mármint hogy letölthetővé teszi valaki a saját zenéit. Ugyanis élt emlékeimben egy beszélgetés a Creative Commons levelezőlistáról, mely szerint Magyarországon nem is olyan egyszerű például CC alatt publikálni. Nos, a rövid válasz: nem legális.

A helyzet ugyanis az, hogy Magyarországon a szerzői jogot számos esetben ún. közös jogkezelő érvényesíti. Így van ez a zenei műveknél is. Ezekre a közös jogkezelőkre számos paragrafus vonatkozik, a lényeg azonban az, hogy ez a rendszer mindenki számára kötelező. A jogalkotó szándéka feltételezem az lehetett, hogy egy nagy szervezet sokkal hatákonyabban tud fellépni a jogsértések ellen, mint számtalan egyéni jogtulajdonos.

27. § (1) Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében – a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) felhasználása kivételével – a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval. (Szjt.)

A zeneművek esetén ez a közös jogkezelő az Artisjus. Az Artisjus állapítja meg a jogdíjakat, amiket például a rádiók és a DJ-k fizetnek (és mi mindannyian a matricás adathordozók vásárlásakor), majd ezt a pénzt (mínusz működési költség) egy sokat kritizált rendszer alapján szétosztja a jogtulajdonosok között.

Viszont mi a helyzet akkor, ha valaki nem igényli ezt a fajta védettséget, vagy mondjuk nem tervez pénzt keresni, csak szeretné sok emberhez eljuttatni a számait, mondjuk úgy, hogy felpakolja egy weboldalra. Nos, a letölthetővé tétel a Szjt. 26. § (8) bek. szerinti nyilvánossághoz közvetítés, ahol a felhasználók a mű felhasználását és idejét egyedileg választják meg.

26. § (8) A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét – másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon – a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. (Szjt.)

A Szjt. 91. § (2) bekezdése szerint ilyenkor írásban kell nyilatkozni az Artisjusnál minden érintett jogosultnak (zeneszerző, dalszövegíró, stb.), hogy tiltakoznak a művek közös jogkezelés keretében történő felhasználása ellen. Ez azonban csak a következő naptári évtől hatályos, és csak akkor, ha a nyilatkozat legalább három hónappal ezt megelőzi.

91. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a közös jogkezelést végző egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett jogosult az egyesülethez intézett írásbeli nyilatkozatában előzetesen tiltakozik művei vagy szomszédos jogi teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen. A jogkezelő szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év vége előtt, a következő év első napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg. A jogosult azonban nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történő engedélyezése ellen, ha a közös jogkezelést e törvény írja elő [19. § (1) bek., 20. § (7) bek., 21. § (7) bek., 23. § (6) bek., 27. § (1) bek., 28. § (3) bek., 70. § (5) bek., 73. § (3) bek., 77. § (3) bek., 78. § (2) bek.]. (Szjt.)

Ha ezt valaki elmulasztja, és a saját számait letölthetővé teszi, akkor – a törvény betűje szerint – jogsértést követ el. Nyilván ha ingyen van fent valami, akkor nagyon valószínűtlen, hogy bárkit is zavarna. Ha pénzért terjeszti a szerző a számokat, akkor is maximum egy levelet kap, hogy szedje le őket, tehát a kockázat kicsi. Elvben azonban lehet belőle nagyobb baj, büntetőügy is.

Az a helyzet ezzel a szerzői jogi törvénnyel, hogy hihetetlen mértékben megváltozott a készítése óta a világ, és a jognak ezt egyáltalán nem sikerült követnie. Már nem arról van szó, hogy drága lenne a sokszorosítás: egy újabb digitális másolat határköltsége közel nulla, miközben az eredeti anyag nem károsodik. A közös jogkezelésből való kilépés horrorisztikus, és a jelenlegi szabályozási környezet élhetetlen, hiszen a gyakorlatban bármilyen innovatív tevékenységet akadályoz. Például nehéz bármilyen más modellt követni, mint az avítt zenekiadón keresztül monetizálót.

Mégis megbotlik?

Hallgatói körökben nagy a felzúdulás a tervezett új oktatási törvény azon részével kapcsolatban, amely korlátozná a vizsgázási és tárgyújrafelvételi lehetőségeket két-két alkalomra.

Nos, léteznek ennél szigorúbb rendszerek is: Japánban egy, azaz 1 alkalommal lehet valamiből vizsgázni. Ha elkéstél, elfelejtetted, aznap negyven fokos lázad volt, vagy csak nem tudtál készülni, akkor bizony rossz neked. Nincs utóvizsga. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vizsgaidőpontot a professzor jelöli meg, és nincs lehetőség több opció közül választani. Előfordul így, hogy egy-egy napon több (adott esetben nagyon nehéz) vizsgája is van a diáknak. A vizsga után reklamációnak kevés esetben adnak helyet. (Értsd: soha.)*

Ezzel szemben arról, hogy hányszor próbálkozik valaki egy tárggyal, nincs szabályozás, valamint nem nagyon jellemző a tárgyak egymásra épülése sem. Például a Magánjog A vizsga nem megléte nem akadályozza a Magánjog B felvételét. (Más kérdés, hogy aki nem vizsgázott le az A-ból, annak nagyon meg kell majd küzdenie, ha át akar menni a B-n.)*

Nem szeretném letenni a voksom egyik rendszer mellett sem, viszont azt sem gondolom jónak, hogy – intézménytől függően – tucatszor is lehet akár egy tárgyból vizsgázni, ha valaki minden alkalmat kihasznál. Könnyen elvesztheti a komolyságát így az egész felsőoktatás.

* Ezek konkrét példák a Kobe Egyetemről. Annak utána kellene járni, hogy mekkora szabadsága van az egyes intézményeknek a saját szabályozásukban. Személyes beszélgetéseim alapján a fentiekhez hasonlóan működik az összes (állami) japán egyetem.

Choose FILE

ARVE Error: id and provider shortcodes attributes are mandatory for old shortcodes. It is recommended to switch to new shortcodes that need only url

(via techdirt)

LyricWiki API crippled

Listening to Lily Allen’s snarky lyrics I wanted to check the finer details so I pulled up the Dashboard to have a look at Harmonic, a widget that automatically downloads song lyrics in the background for iTunes. Little did I know…

lyricwiki-api

Sean Colombo of LyricWiki.org explains it on the API developer page:

Dear LyricWiki API Developers,

It has been a great run, and I have seen some fantastic and interesting applications come from all of your skills and hard work.

Unfortunately, licensing agreements with the biggest publishers in the music industry require us to no longer offer the ability for programmatic access to LyricWiki’s collection of lyrics. We tried to arrange some way to let API Developers license through us, but this was not possible.

While this is not something we are happy about, it is a necessity in order to finally secure licensing for LyricWiki from the major publishers which will allow the project to survive indefinitely.

Actually this is nothing new. Infuriated by their inability to stop song downloading labels decided to broaden their scope of legal threats and started to take measures against sheet music and lyrics sites: Song sites face legal crackdown, reported the BBC in December, 2005.

One of the victims was pearLyrics, an automated lyrics searching application that offered a very similar service to Harmonic. The programmer of pearLyrics had to take the software down due to legal threats. MPA president Lauren Keiser went as far as actually wanting website owners jailed:

Mr Keiser said he did not just want to shut websites and impose fines, saying if authorities can “throw in some jail time I think we’ll be a little more effective”.

Now almost four years later the situation didn’t seem to improve much. LyricWiki content is created entirely by users who take the time to type lyrics in from album leaflets or from listening. The site offers compensation in form of royalties to the owners that contact them. Yet in order to appease the industry even this wasn’t enough.

What bothers me most in the whole story is that there is no alternative. The music industry does not offer lyrics in an electronic format. Granted CD booklets often contain lyrics but why do I have to be the one that types all that in? Not even the music downloaded from iTunes or Amazon has lyrics, even though there is a tag that supports it.

I’m sure millions of lyricists died in starvation at the poorhouse because of Harmonic and lyricWiki.

Now I’m wondering if it would be possible to use the API to identify the lyrics URL then have curl grab the page and apply some regexp to extract the valuable part (the lyrics). Not that I could code it, but I recall a last.fm stalking script that created a growl notification from a person’s “listening now” status working quite the same way.

A Gaythering Storm

Maybe some readers remember the ‘Proposition 8 – The Musical’ starring Jack Black as Jesus himself. Well, since then a group of – I suspect – mostly religious people called NOM made a TV ad to warn the American nation of the inherent dangers in letting same-sex marriages happen:

ARVE Error: id and provider shortcodes attributes are mandatory for old shortcodes. It is recommended to switch to new shortcodes that need only url


Hilarious as it is on its own, there’s also a parody: A Gaythering Storm. You may recognise Sarah Chalke (Scrubs), Sophia Bush (One Tree Hill), George Takei (Heroes), Jane Lynch (Glee) and others:



‘They’ll dance at us. And it’ll be choreographed.’

If you ask me, gay people are not out there to hurt anyone. They don’t want to make anyone else gay either. They just want to live their lives in peace and be… gay. In all possible senses of the word.

This is a lot more that can be said about the bloodthirsty religious fanatics who, as some self-proclaimed protectors of morality, want to tell other people what they should or shouldn’t be able do. Ironically enough Christianity is said to be a religion based on love. Well at least on paper.