sesam.hu

Engineering Manager / trail runner / Budapest, Hungary

justdoit

Kitört a tavasz, és a meteorológusok riogatása ellenére kifejezetten jó idő volt a hétvégén.

Szobaton el is futottam a körúton a Margitszigetig, majd ott köröztem párat: 15 km lett az eredmény úgy, hogy az utolsó ötösön már elsősorban túlélésre játszottam, nem egy sétálós száz méter is belekeveredett az útvonalba. Mondjuk az sem segített, hogy reggel mindössze egy kávé és egy alma elfogyasztása után indultam neki a sportolásnak. A végére már igen csak ki voltam száradva.

Minden esetre éreztem potenciált a dologban, és előrelátóan két szendvicset és fél liter vizet felvéve indultam el vasárnap. Meg is lett az eredménye: elsőként magyar földön is teljesítettem a félmaratont.

Nike+ graph - 2:13'18" run

Az iPod szerint annyira nem is rossz idővel, ami nem hivatalosan még annál is jobb: nem keveset csal ugyanis a Nike+ mostanában. A rekortán ugyebár 5 350 méter, azaz négy kör lenne egy félmaratoni táv (21 097,5 m). Már korábban is feltűnt, hogy mintha kevesebbet mérne a chip, mint a szigetkör, pedig becsületesen követem a pályát, és a derékszögű kanyaroknál sem csalok. Nos, a negyedik kör végén épphogy 12 mérföldnél állt a számláló a 13.1-ből, ami azért jelentős különbség. (Ha félmaratonra állítom az iPodot, akkor minden beállításra fittyet hányva elkezd mérföldben számolni.)

A négy szigetkört pontosan 2:00′ alatt tettem meg, tehát kevesebb mint két óra alatt abszolváltam a félmaratoni távot igazából. Azért ha a fene fenét eszik is alapon lefutottam a maradék 1.1 mérföldet a Nike+ kedvéért, így a “hivatalos” időm 2:13’18” lett. A következő alkalommal viszont újrakalibrálással kezdek, az biztos.

Már arra is gondoltam, mi van, ha a Nike szándékosan más beállítással árulja a chipeket Japánban, tekintve az ázsiai emberek általában alacsonyabbak, illetve aránytalanul rövidebb a lábuk. Nekem meg csak itt a szigeten tűnt fel a mérési anomália. Érdekes viszont, hogy amikor tesómmal együtt futunk, akkor szinte teljesen szinkronban mérnek a cipők, és ő a futópályán is helyes eredményeket kap.

Két dolgot hiányoltam viszont a Margitszigeten. Egyik valamilyen közösségi vízforrás. Láttam ugyan telepített csapokat, de nem úgy tűnt, hogy mostanában be lettek volna üzemelve. Tud valaki olyan csapról vagy kútról, ahol a kiszáradt futó olthatja a szomját? Vagy az egyetlen megoldás az, hogy vizet kell magammal cipelnem.

A másik dolog, ami felmerülhet egy kétórás etapnál, az a kiválasztás lehetősége. Ahogy köröztem egyedül az Árpád híd aljánál láttam egy feliratot, de az egy lelakatolt, lepusztult  WC-hez vezetett. Mások ezt hogy oldják meg?

E pur si muove

After leaving the whole pack of gadgets angrily on my shelf yesterday about a half an hour later I went back for a final test. And I’ll be damned it worked. I guess it was a coronal mass ejection after all – my favourite excuse for malfunctioning electronics.

On a more serious note probably the new sensor didn’t take me pushing its sleep/wake button like a madman too well. Or it could be that the old sensor still has some life in it and the proximity could have interfered with the recognition. One or the other.

I ran a 5k yesterday and one today in celebration.

Sadly – although the sun played hide and seek with the clouds all day – the warm weather is gone. During my run today I had to battle with headwind in the one digits (metric). My route is along a wide road for 2 kilometers then a U-turn and I follow the train tracks uphill. Between 3 and 4 kilometers there is a quite steadily continuing slope up followed by a nice relaxing descent until about 4.5k. 

5k

Surprisingly enough the wind doesn’t show on the graph, just the slopes. (Each dot is a kilometer marker. The last one stands for 5.02.)

I also have to remember to buy longer socks because my ankles were practically freezing off. Ankle socks and sweatpants have an uncomfortable area where they don’t overlap and let the wind blow through. However I don’t want to go back to my longer socks since they are not designed for running. I wasn’t a huge believer in sportswear like special socks until I found out that by using the proper socks actually made my blisters disappear.

In the end though it was all worth it. The wind, the cold, everything. Even though when I was running on the upper part of the hill I encountered some indecisively sprinkling rain just on the final hundred meters the iPod shuffled The Passenger and the sun came out to warm my back on the walk home. Must have been karma.

iPod nano keeps rebooting

The title says it all.

After a long running session I had my iPod nano completely run out of battery power. Arriving home I put it on the charger. I used the one I got for the iPhone, since it goes to the wall outlet.

The following day however when I wanted to do a run the iPod reported that it’s almost out of power again. I didn’t care much at the time since I’m prone to clumsiness and forgetfulness: maybe I just haven’t plugged it in properly.

When I tried to use it again yesterday evening however I couldn’t help to notice that in spite of the iPod being on the charger for more almost a full day it’s still not full. I just stepped out of the door when the music stopped as well. Checking the nano it was booting up as if recovering from some software error. It turned out to be more than a one-time glitch though, since the iPod kept restarting over an over again. Boot up, stay on for about 20-30 seconds then reboot.

I googled the issue a bit but none of the forum complaints seemed to contain anything helpful. Finally I tried connecting the unit to the MacBook and – surprisingly – that solved the reboot issue.

My theories are that either the iPhone charger didn’t agree with the nano (which I find problematic to believe since it’s basically just a wall outlet to USB port adapter) or the prolonged unsynced time paired with running out of power completely triggered some bug in the software.

If your iPod keeps acting up, try syncing it first.

Orwelli törvénytervezet a szellemi tulajdon védelmében

A Vancouver Sun weboldalán jelent meg ez az aggasztó tudósítás egy új nemzetközi egyezménytervezetről, amely a szellemi tulajdon védelmében drákói törvényeket foganatosítana.

A hír alapja egy négyoldalas dokumentum, amelyet a wikileaks.org weboldalon tettek közzé.

Az egyezmény illegálissá teheti az mp3 lejátszók és laptopok tartalmát, és roppantmód megnehezítené az ezekkel való utazást. Valamint jelentősen megkurtítaná az internet-előfizetők személyiségi jogait azzal, hogy a szolgáltatókat kötelezné előfizetői adatok kiadására bírósági rendelet nélkül is.

A terv jelenleg az Anti-Counterfeiting Trade Agreement néven ismert. (Hamisításellenes Kereskedelmi Egyezmény)

Az egyezményt a szabadkereskedelmi egyezményekhez hasonlóan szerkesztenék meg, ami azzal a külön előnnyel is jár, hogy sok országban – így például Kanadában – a nemzetközi egyezményeket nem kötik parlamenti elfogadáshoz.

A tervezet a határőrséget egyfajta szellemi tulajdon rendőrséggé léptetné elő. A határőröknek joguk lenne megvizsgálni minden zenelejátszót és laptopot jogsértő tartalmakért kutatva. Ők döntenék el, hogy mi a jogsértő tartalom, és mi nem az. Hogy hogyan az számomra érthetetlen, hiszen hogyan bizonyíthatná bárki is, hogy az iPodján lévő zene neki otthon megvan CDn is. Pont ez lenne a lényege az mp3 lejátszóknak, hogy ne kelljen kilószám cipelni az adathordozókat. Ugyanez áll a szoftverekre is: gondolom kevesen utaznak úgy, hogy minden vásárolt szoftverük számlája is be van pakolva a laptop mellé.

Jogsértő tartalom tulajdonlása esetén nem csak pénzbüntetéssel lehetne sújtani az utazót, hanem a határőröknek jogában állna elkobozni és megsemmisíteni az eszközöket is, mellyel a jogsértést elkövették.

Hivatalos személyeknek a fentihez hasonló esetben joguk lenne ex parte – ügyvéd jelenléte nélkül – kutakodni az illető készülékein.

Ami az internet szolgáltatókat illeti, nekik ki kellene adniuk azoknak az előfizetőknek az adatait is, akiket csak gyanúsítanak jogsértő tartalmak tulajdonlásával vagy megosztásával, mindezt csupán a szellemi tulajdont birtokló cég kérésére.

Az egyezményt Az Egyesült Államok, Japán, az Európai Unió és Svájc kezdeményezte, de a meghívott országok között van Kanada, Ausztrália, Új Zéland, Korea és Mexikó.

A tervezetből egyezményt a közelgő tokiói G8 találkozón szeretnének faragni júliusban. Ha sikerül megegyezniük, akkor tulajdonképpen zárt ajtók mögött, a közvélemény és nem állami szervezetek teljes mellőzésével tennék ezt.

Aggasztó mindemellett, hogy a javaslat egy külön szervezetet alakítana, amely az eddigi szellemi tulajdont védő egyezményeken, például a WTO-n vagy a WIPO-n kívül, függetlenül működne. Jogorvoslatért például a résztvevő országok küldötteiből álló bizottsághoz lehetne fordulni.

David Fewer szerint, aki az Ottawai Egyetem professzora: “Ha Hollywood szellemi tulajdont védő törvényeket kérhetne karácsonyra, azok körülbelül így néznének ki.” Márpedig azt hiszem ha a jogvédelemről van szó, akkor Hollywoodot nem lehet azzal vádolni, hogy elaprózná a dolgokat…

iPod scrobble-képes a Last.fm

Nemrég visszatértem az iScrobbler helyett a hivatalos Last.fm kliens használatára. Az ígéretek szerint a legújabb verzió már korrekten képes az iPodon játszott számok felismerésére is. Teljesen átalalkították a techonlógiát: a scrobblet nem egy külön program, hanem iTunes beépülő végzi.

Ismeretségi körömben és saját magam által végzett tesztek alapján valóban jól: képes felismerni, ha egy szám többször is előfordul, és nem jön zavarba, ha az iPodon lejátszott számok régebbiek a legutóbb számítógépen hallgatottaknál. (Ez utóbbi volt az iScrobbler nagy baja: az iPod hallgatási statisztikája elveszett, ha a gépen időben később hallgattam valamit.)

Need motivation?

hakuna matata (hopefully)

Tesó találta a srácot youtubeon, mert a 3rd gen nanora ugye videókat is lehet tölteni… (Jól nézünk ki, lenyom technikában. :mrgreen: )

Én meg megyek újabb 教原 tesztet írni.

Black Thursday

Not quite the day I have imagined having.

I was peacefully reading Prophet Without Honor during a predictably boring kyogen when Preview froze, displaying the notorious cursor of rainbow death. That could have been a minor glitch, however soon the whole OS X followed. Now that was a first. Up until this morning I’ve always been able to just force quit any mischievous application. Not this time…

So I rebooted, or rather I tried to reboot, unsuccessfully. The MacBook never got past the grey boot screen, and the flashing folder with a question mark didn’t bode well either. Neither did the clearly audible click-click sound coming from the hard disk.

This is the moment when all your life data flashes through your mind.

I ran home, and tried to boot from the OS X installer DVD to no avail. I mean it booted up all right but the HDD wasn’t present. So I disassembled the Mac and with shaky hands I tried the drive in the desktop. Click-click. Detecting IDE drives… For minutes…

So much for the glory of Rome.

This is how I spent my afternoon looking for two items: 1) a replace drive 2) a Torx T8 screwdriver. Luckily Apple has a really generous policy about hard drives and memories: the user can replace either of them without losing warranty. Not that my warranty was still valid, but it also means both parts are easily accessible and user serviceable. They are behind the same L-shaped bracket I removed when I installed the extra memory from Crucial. Why the Torx then? Because the HDD is held by a flexible metallic plate that keeps the HDD in place and also protects its circuit-side. And this plate is held by four not-so-ordinary screws. Torx is basically a star with six arms, but try to explain that to a Japanese shop assistant. Well, after about twenty minutes of haggling they managed to find the right one, so it went rather better than I expected. It’s a nasty trick by Apple though, least I don’t think these screwdrivers are in abundance in a common household. Or maybe I’m wrong and they are popular over the New Continent. (If anyone’s curious, the Japanese term’s ヘクスローブドライバー T-8)

I went for the same manufacturer that Apple used, Seagate. The original drive was an ST98823AS (80G), and I got an ST9160821AS (160G). An upgrade I could have lived without to be honest. This guide shows the detailed instructions how to replace a drive in a MacBook. It all went shiny, it’s not quantum physics after all. OS X flew on in less than an hour, took about another thirty minutes to upgrade itself to the latest version, and violá, freshly installed Mac.

Also, apparently other people had similar issues.

If only I hadn’t lost nearly fifty gigabytes of music.

My entire music collection.

But hey, if you’re an idiot you surely deserve to die. And I was a prize one for I never even thought about backing up such important data. Why would the hard drive fail in the notebook I bring to classes every day, with which I travel and move around while switched on… The universe is vast but human (my) ignorance is the true infinity.

Only thing I’m left with is the 7.5G of the iPod. Which is a funny thing, because you can’t transfer music from the iPod to the computer, only the other way around. You can only sync with one iTunes application at a time. So I had to use YamiPod to first copy all the music from the iPod to a temporary folder, then import it all back to the new iTunes and then sync back the songs to the iPod. Well, least I have those, although it’s heartbreaking to look at all the broken albums from which one or two tracks were saved by some playlist…

Luckily I had all my music I actually paid for on the iPod as well, or else I’d be looking for sharp things already…

(What does data loss teach you? Buy your music.)

Funny I can get so worked up on a simple hard drive failure you could say. And yes maybe I’m overreacting… but music was what really got me through the days here. And, like TV shows, it’s an integral part of my life. So I’m now all emo, thanks for asking.

I hate being the person who gets so sad for losing an iTunes library.

last.fm fejlesztések

Nem igazán figyeltem oda a “hivatalos” last.fm kliensre, de egészen szépen fejlesztik. Legfontosabb, hogy most már képes iPod szinkronizálására is, méghozzá sokkal elegánsabban, mint az eddig általam használt iScrobbler. Az iScrobbler az iTunes Recently Played listáját használja a feltöltéshez ahová ugye az iPod is beteszi a rajta játszott számokat. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy amennyiben az iPod után az iTunesban is hallgat valaki zenéket, és csak ezután csatlakoztatja az iPodot, akkor már nem ismeri fel az iScrobbler az iPod zenéit, elveszettnek tekinthetők.

A last.fm saját kliense viszont az iPod belő lejátszási listáját figyeli, így nem veszít el számokat. Minden iPod csatlakozáskor feldob egy ablakot a számok listájával, és minden lejátszóhoz külön account is rendelhető. Én mondjuk örülnék egy olyan opciónak, hogy ne kérdezzen rá minden egyes scrobble előtt, hogy valóban akarom-e. Valamint egyelőre olyan a rendszer, hogy hiába játszódtak korábban a zenék az iPodon, a last.fm oldalon elsőként lesznek kilistázva, igaz megfelelő timestamppel.

Mégis, bár experimental support, kiválóan működik. Van Wines verziója is.

iNdex blogok

Indexközeli blogok úgy látom nem nagy Apple-barátok. Elég csak elnézni a Cellanaplóra, ahol minden második bejegyzés iPhone gyakásról szól. Legutoljára a híres 1.1.1 update ügyében fellángolt nevetséges felzúdulásról adott hírt. Tudniillik, hogy a telefonjukat spaknival megerőszakolva feltörő felhasználók kissé berágtak, amikor a szoftver update papírnehezékké degradálta a telefonjukat. Azt nem tudom mégis mire számítottak, hogy majd az Apple asszisztál a saját üzletének elrontásában?

Aztán ott a Webisztán, ahol iylen címekkel gyűjtik a reklámbevételt generáló hiteket mint “Miért jobb a Zune az iPodnál?” Az Apple közelgő befuccsolásáról szóló random fikázós cikken pedig már a kommenteket is lezárták. Receptnek nem rossz persze, ha ilyeneket látok én is bekattintok, nekik meg pörög(ne) a reklámbevétel (ha nem lenne adblockom).

Az előző húzásuk óta komolyan jó ötlet lenne egy “elégedetlenségi mozgalom” – úgyis nagy divat manapság – amolyan mindenki látogasson idexet, indavideót, bloghut, estébé adblockkal.

Szerintem ez megint az a tipikus magyar mentalitás, hogy ha valakinek pénze van Apple cuccokat venni az tisztességes ember nem lehet, fúj utáljuk gyorsan, meg dobáljuk meg macskakővel. Biztosan lopott, csalt, hazudott.

Arról aztán gyorsan megfeledkezik mindenki, hogy az Apple termékek csak kis hazánkban drágák, a fő piacnak számító USA-ban, Japánban nemhogy nem kerülnek sokba, de teljesen versenyképesek a konkurensekkel. Japánban például el lehet dönteni, hogy az ember vesz Vaio-t ezer giga teljesen haszontalan japán nyelvű szoftverrel vagy egy MacBookot ugyanannnyiért, ami persze japán eredetileg, de három kattintásból rögtön angol lesz az oprendszer. A kompatilbilitásos dologra már csak lagymatagon legyintek, aki szerint Winre minden van Macre/Linuxra meg semmi az kétségtelenül sosem használt mást, mint Wint….

De az Apple persze csődbe fog menni, a Vista lenyomja a Leopardot, OpenMoko és Google Phone az iPhonet, MSN Live Messenger az iPhotot, Zune az iPodot, IE a Safarit, Amazon az iTunest. Mindenki aki másképp gondolja az elvakult Apple-fanboy (fangirl), aki nem tud a tényekkel vitatkozni csak flamel.

Mondjuk az írónak 2007-ben újdonságnak számítottak a személyre szabható emotikonok, úgyhogy mit csodálkozunk.

Webisztán GoldenBlog ’07 kategóriagyőztes techblogokban egyébként.