sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Current Threat Level: Fuchsia

I didn’t know some of the articles on Index were translated to English:

I worked for the Hungarian National Security Office (NBH) and then for the Constitution Protection Office (AH) between 2000 and 2013. My main areas of expertise were extremism, mainly the far-right and international terrorism, and counter-espionage. The highest-ranking position I reached was executive head of operations, I later became chief adviser to the director general. I currently live abroad as a civilian. — Index.hu

To quote the classic: “the Russians are already in the larder.”

Aftershock

Ahogy Blumi nagyon találóan írta, egy 8.9-es erősségű földrengésnek kellett történnie, hogy a kereskedelmi TV-k vezető híre ne egy szívbeteg kisgyerek legyen végre. A pánikkeltésen és a sztereotípiákon nem csodálkozom már, de az index olvasói levelének nyál-tsunamija azért meglepett:

“A 6852 szigetből álló Japán a földrengések hazája. Lakóinak lába alatt itt mozdul meg legtöbbször a talaj, szeszélye szerint évente több ezerszer. Akire gyakorta ráköszöntött a hirtelen bizonytalanság, hogy az életéből mindössze 20-40 másodperc maradt, más emberré válik. Mert a földrengést megszokni nem lehet.” – Doma-Mikó István

Több évtizedes japán tartózkodás után ekkora közhelygyűjteményt összehozni valóban művészet. Cseresznyevirágos szigetország, az.

Inkább Kovács Bence élménybeszámolóját érdemes elvolvasni, vagy Patrick McKenzie angol nyelvű írását a japán szervezettségről.

Japán működik.

Become a fun

Időnként biztosan mindenki belebotlik újságírói tévedésekbe vagy hozzá nem értést világosan tükröző cikkekbe. A lónak négy lába van ugyebár…

Valahogy az utóbbi időben megszaporodtak a hasonló esetek. Időben legrégebbről kezdve ez a Beszéljükmac-cikk borzolta fel az idegeim: ReSwitch: egy elkeseredett Apple fun, avagy ellenérv a szeretett Mac ellen hirdette a szalagcím. A fan (egyrészt rajongó, másrészt legyező/ventilátor) már igencsak beépült a világ összes nyelvébe, de úgy látszik írásban még mindig nem sikerült megjegyezni közte és a fun (szórakozás) közötti különbséget.

Az olvasói levélből még kiderült az is, hogy a felhasználó Machintos számítógépet használ. Nem gond, én is szoktam elgépelni dolgokat a blogon, csak innentől egyre nehezebb komolyan venni a cikkíró mondanivalóját. Örvendetes látni viszont, hogy a portál elolvasva a beérkezett kommenteket korrekciót végzett, és kijavította az ominózus hibákat. Azért az oldal permalinkje még őrzi az eredeti írásmódot például.

Rendben, mondhatjuk persze, de egy olvasói levéltől nem várhatunk el pontosságot és helyességet. Leszűrhető belőle, hogy a beküldő valószínűleg helyesen választott karriert, amikor nem szavak papírra vetésével kívánta megkeresni a napi betevőt, de nem több. Ezzel szemben az Index Magyarósi Csabája ha jól tudom, akkor a techrovatnál dolgozik, és ennek a fényében eléggé égő, hogy rácsodálkozott tesztjében a 60 fölé nem kúszó FPS értékre.

A Qwerty MaxxX brutális konfigurációja állt a tesztasztalon, és nyilván előkerültek a játékok az izzasztás során. Ezek küzül mindegyik vagy 60 kép per másodperc vagy ennek valamely hányadosát produkálta, amelyből a cikkíró levonta a következtetést: hiába erős a gép, ennyit tud. Persze bármelyik tizenéves gamer rögtön szólt volna, hogy a v-sync a ludas a dologban: egy szoftveres kapcsoló, ami arra hivatott, hogy a játék frissítési frekvenciáját ne engedje a monitoré fölé menni, ilyen módon megakadályozva, hogy a képben esetenként csúnya törés keletkezzen. A modern LCD monitorok frissítése ugyanis pont 60Hz.

Ez a cikk is visszakerült kis szerkesztésre, és most már kevésbé otrombán naív (a v-sync is szerepel már benne), de a teszteket azért nem sikerült megismételni olyan körülmények között, hogy értékelhető eredményt is mutassanak. Egy játékosnak ugyanis a v-sync bekapcsolásával kapott számok körülbelül annyit mondanak, mintha a Totalcar összemérne egy Ferrarit egy Porschéval a belvárosban 50-es sebességkorlátnál.

Végül a tárgyi és az angoltudás hiánya kombinálódott a NOL-nál a Twitterről szóló cikkükben:

A csatorna, amin keresztül mindezt megtehetik, az lehet sms, a Twitter honlapja, lehetnek azonnali üzenetküldő alkalmazások és lehet egy speciálisan erre a célra a saját számítógépünkre letöltött kis program is, ez utóbbit nevezzük Twitter API-nak.

Nem így van, ugyanis API-nak (Application Programming Interface) azt a felületet (eljárások, szolgáltatások és ezek leírása) nevezzük, amin keresztül a nevezett külsős programok csatlakozhatnak a Twitterhez. A saját számítógépünkre letöltött kis programok azok nemes egyszerűséggel kis programok. Mondjuk ha a cikk írója rákeresett volna a rövidítés jelentésére – ha már leírja – akkor lehet, hogy gyanút foghatott volna. Illetve ez utóbbi sem biztos, hiszen itt is probléma az angol:

Ezek után mondja azt valaki, hogy nem egy kialakuló trendről, hanem csak egy divathóbortról beszélünk – ezt már Váraljay Gábriel, egy hazai “fun” mondja, aki nem csupán rajongó: hónapok óta időt és energiát fektet abba, hogy marketingeszközként használja a szolgáltatást.

Na, itt is megjelentek a funok. Ez biztosan valami magyar jelenség, vagy ő is ott tanult angolt, ahol Áder “I’m a meeting” János (immáron MEP).

Nem tudom persze, hogy működik az online média, de a nagyobb szereplőknél egy szerkesztő vagy ne adj’ isten korrektor csak elolvassa ezeket, nem? Legalább a fun/fan dolgot ki lehetett volna szűrni. Valamint azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet egy újságíró egyben polihisztor is, viszont csak lehetett volna találni valakit, aki szánt volna rá öt percet, hogy átfussa, és látott már webkettőt. Azt hiszem ilyen kvalitású cikkeket én is tudnék írni.

Illetve nem, I’m just a media-terrorist.

~

Hullámjeles ő az index címoldalán. Azt hiszem no comment…

Hullámjeles ő a címoldalon

still can't stop the signal

TWA most olyasmihez nyúlt, amihez – szerény véleményem szerint – nem ért. Vagy csak rosszul látja a dolgokat: Lopók között szegényember.

A legnagyobb baj az, hogy warez címszó alatt szépen egyenlőségjelet tett a fizetős ftp / SMSweb és a torrentoldalak közé. Ugyanis abból, hogy valaki torrentszervert üzemeltet az esetleges GoogleAds bevételen kívül egy fillér nem sok annyi pénze sem lesz. Mi több, a torrent mint technológia nem is illegális – annak ellenére hogy sokan szeretnék annak beállítani. A torrentszerver üzemeltetése sem ütközik törvénybe amennyiben nem tartalmaz jogvédett anyagot. (Márpedig miért tartalmazna.) Tehát a “Pedig tisztában vagyok vele, hogy egy komoly warezszerver milliókat termel havonta, és a tulajdonosa orgazdaságból gyarapodik.” nagy csúsztatás. A fizetős ftp meg SMSweb az igen… de a torrent nem. A torrent esetében a felhasználók a saját internet-előfizetésüket, sávszélességüket áldozzák be, és az adat nem egy központi szerverről érkezik a letöltő gépére, hanem a többi hasonszőrű letöltő gépéről.

És akkor ismét megkérdezem: honnan szerezze be az ember legálisan azokat a ritka vagy már nem forgalomban lévő albumokat, amelyeket egyetlen hazai lemezboltban sem lehet kapni? (Nem mindenki akar feltétlenül mulatós technot hallgatni.) Hol nézzem meg a Grey’s Anatomy vagy a Prison Break legújabb részét? Mit tegyek ha a gagyi városi mozi minden filmet csak szinkronosan hajlandó vetíteni?

Lehetett azt mondani, hogy kisfiam, így jártál. Tíz éve. De ma az a helyzet, hogy kész a technológia, ami megengedhetné, hogy hozzájusson bárki a fentiekhez. Legálisan alkalmazható technológia. Csak nem alkalmazzák…

A másik oldala a dolognak pedig nyilván az, hogy az ember nem feltétlenül örül annak, hogy a Sony Music igazgatójának shibuyai lakását az ő “jogdíjából” fizetik. És persze “Ettől még a warez lopás.”, de mégsem ugyanaz. Annyiban igaz, hogy a letöltött album után a zeneszerző nem kap pénzt, de az is igaz, hogy 1) valószínűleg ha nem lenne letölthető attól még nem venné meg az egyszeri Pistike 2) lehet, hogy Pistike pont a letöltött CD miatt szereti meg az együttest, és megy el a banda koncertjére vagy veszi meg az új albumot immár legálisan. Túl összetett ez a kérdés ahhoz, hogy feketén-fehéren lopásnak nevezzük. Annyi bizonyos, hogy törvénybe ütköző.

A fentiek mellett a lopás analógiájának érvényességét nagyban rontja, hogy amennyiben én ellopok egy kabátot teszem azt, akkor a kabát eredeti tulajdonosa kabát nélkül marad. Egy CD lemásolása esetén viszont mindkettőnknek meglesz ugyanaz a zene. Az új információ előállításának határköltsége nulla. Ehhez a nullához képest baromi sokba kerülnek a CD-k.

A warez nem szabadságharc, és nem is a jövő. A warez szükségmegoldás, döglöttló-zabálás ostrom idején. Nincs filozófiája, akárhogy is igyekszik néhány túlmozgásos idióta, hogy ráhúzzon valami kollektivista hagymázat. A szellemi tulajdon ki nem fizetésének prófétái hamis prédikátorok.

Szerintem pedig a torrent igenis forradalom. Igenis korlátozva van az információ szabad áramlása (emlékezzünk a sorozatepizódokra), annak ellenére, hogy a technológia megengedhetné, hogy mindenki hozzájusson. És ha erre van szükség, hogy azokat, akik a rendszerbe szépen beágyazódva ezen a korlátozáson szedik meg magukat kirobbantsuk, ám legyen.

Ólomerdő

Mégis van haszna az indexnek: nézegettem a főlapot és véletlen vagy szándékosan kint volt a könyvesblog interjúja Kleinheincz Csillával. Így azt is megtudtam, hogy a Város két fül között után – amiből nekem dedikált példányom van *köhh* :mrgreen: – megjelent a második regénye, az Ólomerdő is. Nem is mostanában, hanem már május óta kapható, de hát így jár az ember ha nem tájékozódik rendesen. (Jobb volt amíg volt Cannibalgame…)

A magyar szokásoktól eltérően – és szerintem igen dicséretes és követendő módon – a Város két fül között ingyen és bérmentve letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból. Amúgy urban fantasy, és – szerintem – jó. Úgyhogy érdemes beleolvasni ha valaki szereti az ilyesmit.

Az Ólomerdő fülszövege:

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.

Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük.

És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne.

Nothing changes

A tűz éget. Az ég kék. Az Index FUD-ol. (Megjelent az első trójai Macre)

Hát persze. Legalább a Winesek nyugodtan alhatnak, hogy na hiába verik a nyálukat az újgazdag almások, az ő rendszerüket is nyugodtan zabálja vírus. Ami jelen esetben egy third-party QuickTime plug-innek álcázza magát. Ez már maga gyanúsnak kellene hogy legyen. A plug-in amúgy eredetileg korlátozott videotartalmak megtekintésére szolgál (pr0n): ez sem sikoltja, hogy szivatni akarnak, á.

Telepíteni csak úgy lehet ilyesmiket, ha a felhasználó (igen, van a “júzer”-re magyar szó, amitől az ember nem akarja letépni az arcát…) bepötyögi a jelszavát. Szóval ez kábé annyira trójai, mintha a faló ajándékba adása előtt a görögök hivatalosan is megkérdezték volna a trójaiakat, hogy elfogadják-e.

Azt is elfelejtik megemlíteni, hogy a DNS-átirányítás azért nem formatcé.

Az Intego eredeti memoja szerint:

After the page loads, a disk image (.dmg) file automatically downloads to the user’s Mac. If the user has checked Open “Safe” Files After Downloading in Safari’s General preferences (or similar settings in other browsers), the disk image will mount, and the installer package it contains will launch Installer. If not, and the user wishes to install this codec, they double-click the disk image to mount it, then double-click the package file, named install.pkg.

If the user then proceeds with installation, the Trojan horse installs; installation requires an administrator’s password, which grants the Trojan horse full root privileges. No video codec is installed, and if the user returns to the web site, they will simply come to the same page and receive a new download.

Aki egy kodeknek admin jelszót ad, az meg is érdemli…

A Symantec adatbázisa helyre is rakja a dolgot a “threat assessment“-jében. (Risk Level 1: Very Low)

yeah…right…

Ekkora FUD-ot azért… A cellanapló megkérdi: Az iPhone lesz az első vírusos mobil? Az elengedhetetlen “pénzéhes Apple” és “kicseszett a vásárlókkal” körök futása után rátér a lényegre: rootmódban programokat lehet futtatni az iPhone-on, a szabadon megvásárolható iPhone-törés telepítése után. Merthogy alapban nem futkározik ám SSH azokon a telókon. Ez kicsit olyan mintha valaki meztelenül sétálgatna egy hónapok óta kikötőt nem látott anyahajó fedélzetén, aztán csodálkozna ha lekapnák a tíz körméről.

United Colors of Kossuth tér

A következő bejegyzéshez kerestem a Dsuang Dszi álmát a MEK-en, és egy valami egészen másra bukkantam helyette. Anno körülbelül egy hónapja akartam írni a főállású magyarokról, – amolyan “ide kell majd nekem hazamenni” hangulatban – de aztán visszatartottam magam. A véleményemet azonban sokkal jobban elmondja Szabó Lőrinc verse.

Erről:

Meg erről: Szegény ember legkisebb gyermeke.

Szabó Lőrinc
HAZÁM

Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.

Tanítóm minden, ami él,
apám a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.

Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:

én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.

(forrás: MEK)

iNdex blogok

Indexközeli blogok úgy látom nem nagy Apple-barátok. Elég csak elnézni a Cellanaplóra, ahol minden második bejegyzés iPhone gyakásról szól. Legutoljára a híres 1.1.1 update ügyében fellángolt nevetséges felzúdulásról adott hírt. Tudniillik, hogy a telefonjukat spaknival megerőszakolva feltörő felhasználók kissé berágtak, amikor a szoftver update papírnehezékké degradálta a telefonjukat. Azt nem tudom mégis mire számítottak, hogy majd az Apple asszisztál a saját üzletének elrontásában?

Aztán ott a Webisztán, ahol iylen címekkel gyűjtik a reklámbevételt generáló hiteket mint “Miért jobb a Zune az iPodnál?” Az Apple közelgő befuccsolásáról szóló random fikázós cikken pedig már a kommenteket is lezárták. Receptnek nem rossz persze, ha ilyeneket látok én is bekattintok, nekik meg pörög(ne) a reklámbevétel (ha nem lenne adblockom).

Az előző húzásuk óta komolyan jó ötlet lenne egy “elégedetlenségi mozgalom” – úgyis nagy divat manapság – amolyan mindenki látogasson idexet, indavideót, bloghut, estébé adblockkal.

Szerintem ez megint az a tipikus magyar mentalitás, hogy ha valakinek pénze van Apple cuccokat venni az tisztességes ember nem lehet, fúj utáljuk gyorsan, meg dobáljuk meg macskakővel. Biztosan lopott, csalt, hazudott.

Arról aztán gyorsan megfeledkezik mindenki, hogy az Apple termékek csak kis hazánkban drágák, a fő piacnak számító USA-ban, Japánban nemhogy nem kerülnek sokba, de teljesen versenyképesek a konkurensekkel. Japánban például el lehet dönteni, hogy az ember vesz Vaio-t ezer giga teljesen haszontalan japán nyelvű szoftverrel vagy egy MacBookot ugyanannnyiért, ami persze japán eredetileg, de három kattintásból rögtön angol lesz az oprendszer. A kompatilbilitásos dologra már csak lagymatagon legyintek, aki szerint Winre minden van Macre/Linuxra meg semmi az kétségtelenül sosem használt mást, mint Wint….

De az Apple persze csődbe fog menni, a Vista lenyomja a Leopardot, OpenMoko és Google Phone az iPhonet, MSN Live Messenger az iPhotot, Zune az iPodot, IE a Safarit, Amazon az iTunest. Mindenki aki másképp gondolja az elvakult Apple-fanboy (fangirl), aki nem tud a tényekkel vitatkozni csak flamel.

Mondjuk az írónak 2007-ben újdonságnak számítottak a személyre szabható emotikonok, úgyhogy mit csodálkozunk.

Webisztán GoldenBlog ’07 kategóriagyőztes techblogokban egyébként.