sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Twenty-fourteen

Évértékelő tavaly is volt, és még mindig jó ötletnek tartom. Ide úgyis csak akkor téved valaki, ha tényleg kíváncsi ezekre, és még talán nem is késtem el vele nagyon.

2014-et rögtön azzal kezdtem, hogy elrepültem Göteborgba meglátogatni KTamást. A hóvihar ellenére iszonyúan élveztem, pedig akkor még nem sejtettem semmit.

Göteborgs centralstation

Elő-síeltünk Mátraszentistvánon, aztán elmentünk az igazira Les Deux Alpes-ba. A szállás még sosem volt ilyen rossz, és mindenféle időjárást kipróbálhattunk a ködtől a jégesőig, ennek ellenére nagyon élveztük. A végén már ment a 60% Peti*.

Les Deux Alpes 09

Bohóckodtam némi kódolással, hogy legyen saját WordPress sablonja a blognak.

Nem olvastam el 50 könyvet, de 43-at igen.

Csapatban körbefutottam a Balatont, eközben szert tettem rengeteg új futóbarátra. Ez annyira motiváló volt, hogy életemben először 2000 kilométer felett futottam az év során. Azt is kipróbálhattam, milyen egy kifutópályán tolni.

Rendes felkészülés után megfutottam életem legjobb maratonját Bécsben (3:27’48”), ősszel pedig az eddigi legrosszabbat Budapesten (4:16’00”).

Rögtön az első Tinderes randimon találkoztam egy norvég lánnyal, ami addig a filmbe illő jelenetig fajult, hogy kapott egy szelfit a háttérben Trondheim színes házikóival, ahová bejelentés nélkül utaztam meglátogatni. Előbb kiköpte a reggelit, majd örült, de sajnos ennyi.

colors

Eközben voltam megint Göteborgban, és találkoztam Friidával és Arnviddal is Osloban. Most mondja valaki, hogy a World of Warcraftban nem lehet haverkodni.

måke

Elkezdtem tanulni norvégul, ami igazából azt jelenti, hogy kicsit svédül is.

Harmadik Ustreames évforduló, még sosem dolgoztam egy helyen ilyen sokáig. Mivel beköltöztünk a belvárosba, alig bicikliztem viszont.

Idén megint volt Neil-féle újévi kívánság.

* Peti egy síoktató.

We Love Budapesti Közlekedés

Péntek késő délután futásból megyek hazafelé a Margitszigetről. A Margit hídon szokás szerint álló-araszoló kocsisor mind a négy sávban. A szigetbejáratnál a zebránál várakozók megtöltik a járdát, bicikliutat. A déli oldalon persze alig lézengenek, köszönhetően a kiváló tervezésnek. Aki szokott erre járni, tudja, hogy nem szinkronban vannak a lámpák, tehát mindkét forgalmi irányban várni kell, és nem is keveset. Páran úgy döntenek tehát, hogy a piros ellenére átszöknek, hiszen a kocsik úgyis csak állnak. A belső sávban annyi hely van, hogy egy autó épp befér a zebra utánra a sor mögé. A sofőrje ordítva szitkozódik, szidja a piroson átmenő gyalogosokat, miközben tövig nyomja a kürtöt.

Sokat mondok, tíz métert tehetett volna meg.

Inkább tépett volna egy banánt.

Foodpanda (x)

Ilyen még nem volt az oldal történetében: megkeresett a Foodpanda, hogy nem akarok-e szponzoráltan írni róluk. Vízionáltam kicsit eladásra került lelkekről, de végül arra jutottam, mi baj lehet. Lelkiismeretesre neveltek viszont, úgyhogy gondoltam, kipróbálom előtte. Azt tudni kell, hogy egyre kevesebbszer fanyalodok kajarendelésre, mióta beköltözött a cég a belváros közepébe, ahol azért nagyon lustának kell lenni, hogy ne másszon el az ember friss kajáért valahová. Mindenesetre a Hogyan működik szekcióban gyorsan elvették a kedvem azzal, hogy a készpénzes fizetésen kívül minden más fejlesztés alatt áll. Aki ismer, tudja, a halálom a készpénzzel való szenvedés, a futárok ácsingózása a borravalóért, stb. Még megpróbáltam bedobni az ötletet a sok céges ebédelős chatek egyikébe, de rögtön azt kérdezték, hogy miben jobb, mint más rendelős oldalak. Na erre meg nem tudtam válaszolni.

Később a kontaktom emailben azt írta, lehet amúgy kártyával is fizetni, csak étteremfüggő. (Protip: frissíteni kellene a Hogyan működiket.) Még az is lehet, egyszer eljutok a kipróbálásig is.

Amúgy Isolde is becsempészte egy posztjába, de ő sokkal ügyesebb, mint én. Hiába, az irodalmi igényesség ugye.

Timehop

A while ago I decided to uninstall Timehop for the reason that one should not live in the past. Every clichéd list of life lessons mentions as an advice not to try to hold on to what’s gone by.

Recently, however, I thought better of it, because there’s another thing Timehop’s good for besides reliving memories. It’s amazing to realise how indifferent I became to most of the things that used to matter the world to me at the time. Looking back it’s funny to remember being all worked up on stuff that turned out to be picayune.

Consequently, it’d probably be smart to apply this experience to the present and just stop persistently brooding over whatever’s on my mind. In a year I’ll have a slew of other things to worry about anyway.

A little piece of philosophy

escalope |ɪˈskaləp, ɛ-, -ˈskɒl-, ˈɛskələʊp| (also escallop)
noun
a thin slice of meat without any bone, typically a special cut of veal from the leg that is coated, fried, and served in a sauce.

Paper

A mivel szembesül a külföldi Magyarországon témával kapcsolatban először Brainoiz mini-írása jutott eszembe a reptéri éjszakai buszról, aztán elmentem boltba.

Két külföldi nő állt mögöttem a kasszánál, ami a Népszínház utcai Teszkóban nem ritka esemény. Én már pakoltam el az árut, amikor feltűnt, hogy valami problémájuk van. A pontosan nulla idegen nyelvtudással rendelkező pénztáros kislány azt próbálta nekik elmagyarázni elgesztikulálni, hogy nem fizethetnek Euró érmékkel, csak bankjeggyel.

Akadt rögtön segítő, egy fiatal srác, aki mögülük kiállva lelkesen elkezdte felvilágosítani őket, hogy csak papert tudnak használni. Úgy tűnt, a két idegen nő sem beszél túl jól angolul, de lassan kezdett átmenni az üzenet, mert előhúzták a legkisebb címlet papírpénzt, az öteuróst. Gondoltam, jelzem, hogy a szó, amit keresnek, a note, de annyiban hagytam.

Néztem, mit vesznek—egy ásványvíz—70 Forint. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy karmajavító projekt lesz, és inkább kifizettem helyettük a vizet, minthogy lerabolják őket a kisboltokra jellemző átváltási árfolyammal. A nőknek megpróbáltam kicsit pontosabban elmondani, hogy mi miért történt, de nem tűnt úgy, hogy értenék. Végül (meg)köszönés nélkül távoztak is. A pénztároslány viszont nagyon hálás volt legalább a közbelépésért.

A kosaraknál megbeszéltük egy másik külföldi csávóval (ilyen multikulti hely ez a nyolcker), hogy hát igen, idióta a rendszer, és mennyire nem beszél nyelveket senki.

A külföldiek sem voltak túl előrelátóak persze. Nem is értem, hogy gondolták, hogy érvényesülni fognak így egy országban, aminek a hivatalos pénzneme nem az Euró.

Twenty-thirteen

Ez a születésnapi számvetés nagyon megtetszett, úgyhogy ezt nyúlom le az évértékelőhöz. Átolvasva úgy tűnik, az év második felére kezdtek felpörögni a dolgok.

Tesóm kiköltözött Esslingenbe dolgozni, én meg amint lehetett meglátogattam. Épp húsvét volt, úgyhogy minden be volt zárva, ennek ellenére kiválóan éreztem magam.

Elvezettem Szlovéniába csoportosan nyaralni egy gyönyörű kisvárosba. Sőt, egy napra átlátogattunk Olaszországba is. A jogosítványom ezalatt az okmányirodában pihent.

Nem olvastam el ötven könyvet, harmincat viszont igen.

Volt egy másik harmincas is. Még soha nem szervezett nekem senki meglepetés születésnapi bulit, le is döbbentem teljesen.

Életemben először csontom törtem, utána három hétig felkötött karral kellett mászkálnom. Azóta aszimmetrikus vagyok.

Kaptam ajándékba Tanz der Vampire jegyet Berlinbe, úgyhogy random mini-nyaralás keretében bejártuk tesóval a várost, és ettünk a legjobb helyi hamburgerezőnél, amit egy használaton kívüli WC-ben rendeztek be.

A berlini mellett a másik Falat is megnéztem, és soha többet nem lesz már koncertélmény ugyanolyan.

Az augusztus 20-i tűzijátékot már az új irodánk tetjéről láttam. Idén meg beköltözünk.

Voltam még egyszer Stuttgartban, találkoztam Stefannal, Nicole-lal és Julissal, meg eljutottam a Mercedes múzeumba is.

Meghívtak a Nike Futóblogba társszerzőnek. A futással kapcsolatos évértékelőm már oda írtam.

4530 kilométert töltöttem biciklin.

Második évfordulóm a Ustreamnél. Az év végén meglepetésszerűen megszűnt a pozícióm, de annyira szeretnek, hogy új munkát kaptam, sokkal több függetlenséggel, egyben felelősséggel.

Idén nem írt Neil újévi kívánságot, úgyhogy itt a tavalyi.

Augenblick am Tag

Nem vagyok egy Philip Bloom, de jó játék a 120 FPS videó. Stuttgartban jártam.

Qualitätskrankenhaus

Talán ez az utolsó kulcscsonttöréses poszt, de nem ígérek semmit.

Ez a röntgen a második, tehát négy nappal a baleset után készült.

Elszörnyedő radiológus olvasóim kedvéért, igen, van rajta kontrasztemelés, azért néz ki így.

Egy eredeti verziót elküldtem tesónak, konzíliumot tartott az ottani főorvos és egy szakorvos, akik szintén azt mondták, mivel stabilan áll, ők se műtötték volna meg, ennyi idő után pedig már főleg nem nyúlnának hozzá. Úgyhogy tényleg így maradok.

Vicces egyébként, én balga azt hittem, majd adnak a radiológián egy CD-t hatalmas JPEG képekkel. Nyilván nem, van egy DICOM nevű standard, ami a Digital Imaging and Communications in Medicine rövidítése, és szabványok halmaza orvosi célú képek tárolásásra és kommunikációjára.

Szóval addig ok, hogy van CD, de ilyen speciális formátumú képek vannak rajta, meg egy Windowsos olvasó. Velem nem szúrnak ki, gyorsan találtam egy Escape Medical Viewer nevű ingyen kipróbálható programot OS X-re, de vicces volt, mert a kolléga Windows 8-as gépén a CD-n adott szoftver már nem indult el szintén.

Illetve igazából a legnagyobb fehérember-problémám az volt, hogy se az Air se a rMBP nem tartalmaz optikai meghajtót.

Fly

Engem aztán nem kell meggyőzni, hogy a repülőgépek csodálatosak. A videót nézve inkább az jutott eszembe, hogy a kulcscsonttöréssel tuti nem lehetek már pilóta. Vagyis igazából amúgy sem, egyszer utánanéztem, csak a leírást olvasva már bukhatom az NFTC-jelentkezést, mert öreg vagyok és magas. (A katonai repülőgép-vezető nem lehet 185 centinél magasabb a katapultülés behatárolt dimenziói miatt, azaz a műszerfal levágja a térded pl.)

Via Jalopnik / Cink