SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

New HM PR: 1:39’47”

It’s been a while I wrote about running here but the Nike sponsored blog getting closed down means this is about to change. I never stopped running; sometimes more sometimes less but I’m always out there. As a general tendency, however, I felt I’m getting slower.

And then at the annual summer marathon relay’s individual half-marathon I managed to run a new personal best. It was so surprising I didn’t even realise it at the time, only afterwards.

Granted, the conditions were perfect. Held in the middle of June this relay is usually ran in scorching heat. Last year tents had to be erected for the runners to wait under for the baton exchange. Not this time: although rain was predicted, the sky was only heavily clouded with the temperature between 15 and 20°C.

One other thing I dislike about this event is the fact that the track is only a 7 km circle, which means individual half-marathoners have to complete three laps. I’ve always found these kinds of races quite disheartening. I rather run a track with no repeats, if possible.

I have not trained specifically for this distance, neither before nor now. Usually I could finish under 1:45′, and my PB was just barely under 1:40′. Some races I ran with my dad at a comfortable 1:50’+ pace. Here’s my progression in detail:

  1. 2010 September: 1:53’23” — my very first official HM time
  2. 2011 April: 1:44’39”a very windy HM I was quite happy about
  3. 2011 September: 01:44:05a small improvement
  4. 2012 April: 1:41’54”tried to get under 100 minutes
  5. 2012 September: 1:50’14”
  6. 2013 April: 1:39’51”the now beaten PR
  7. 2015 April: 1:53’37” — accompanied my dad to his first HM
  8. 2015 September 1:53’39” — again, my dad’s (60) tempo
  9. 2015 November 1:42’31”
  10. 2016 April: 1:44’54”

Without any special training or set goal on June 12 I managed to run an official time of 1:39’47”. That means I’ve only shaved four seconds off of my PR, nevertheless I’m still quite proud and happy. It feels like I’m back in the saddle and not that old just yet.

K&H half-marathon

Vivicittá félmaraton 2013

Tekintve hogy egy héttel korábban maratont futottam, nem voltak nagy terveim az idei Vivicittán. Ehhez képest — spoiler — mégis egyéni rekordot sikerült dönteni.

Az eddigi csúcsot ugyanezen a versenyen értem el tavaly, kicsivel 1 óra 42 perc alatt. Persze előtte már a “kilencvenesek klubját” céloztam, de magam sem bíztam nagyon ebben.

A nevezéskor 1 óra 40-et adtam meg, ezzel a második zónába kerültem, úgyhogy annak az elejére álltam a rajtnál, előttem kicsivel lebegtek a 90 perces iramfutók rózsaszín lufijai. Az első pár kilométeren, amit a Margitszigeten köröztünk végig, még tartottam is őket, de a rakpartra kifordulva úgy döntöttem, nem érdemes ezt erőltetni, vagy úgy járok, mint tavaly a Niken, ahol a végére annyira kifulladtam, hogy végül 1 óra 50 fölött sikerült bevánszorogni.

Szimpatikus sebességű futókat igyekeztem követni, de a frissítőpontoknál sétáltam pár lépést, rendesen megittam az isot, vizet, nem kapkodtam. Ennek ellenére tartottam a 4’35” körüli kilométereket a GPS szerint. Még a startnál egy lengyel lány furakodott mellém, amikor utolért, őt igyekeztem követni, elhatároztam, hogy nem hagyhat le. Már a pesti oldalon gondolom feltűnt neki, hogy mögötte trappolok, és direkt belassított kicsit, hogy elé kerüljek, onnantól én vezettem.

Tavaly is emlékszem, hogy bedöglött kicsit a GPS a Parlament környéki kis utcákban, és idén is gyanúsan ugyanott dobta el a jelet. Onnantól viszont stabilan két kilométert hozzácsalt pluszban a távhoz, így inkább csak a bemondott összidőre hagyatkoztam.

A végére azért megint sikerült elfáradni, de húzott a tudat, hogy meglehet ez még 100-on belül. Az utolsó kilométeren kicsit háziversenyeztünk még a lengyel lánnyal, akit végül az utolsó 200 méteren sprinteltem le, így lett a vége 1:39’52”, egyéni csúcs.

Azt hiszem, én erre a 100 percre vagyok kalibrálva, innen akkor tudnék tovább fejlődni, ha specifikusan erre edzek, több-kevesebb rendszerességgel. Máshogy, úgy gondolom, nem fog menni a 90 alatti idő.

Ez a befutóképem sem lett túl esztétikus:

ppic_28_telekom_fm_befuto0484

27th Nike Budapest Half-marathon

Tomorrow, the start/finish will be broadcast by Ustream. Look for us in the We.Are.Running T-shirts!

Last Saturday records fell

These numbers are probably as accurate as a phone GPS can be in a city where tall buildings often obscure the runner, nevertheless they look … satisfying.

 

 

Vivicittá ’12

Photo at the finish line, yours truly in green. The official time was 1:41’54”, which is still a personal best ran at a competition with chip measurement.

The 90 Club

The Vivicittá half-marathon will be held on next Sunday. It’s going to be interesting since I didn’t have much time to run lately. However, I spend an hour every day riding the bike to work, more than 20km a day. Apples and oranges, of course, but it may help with endurance.

And because there has to be a goal, let it be in writing. The next step would be gaining membership in The 90 Club, which requires a sub-90 minute half-marathon. Last year my time was 1:44′ and last autumn at another competition I was timed at 1:40′. Ten minutes is a lot, so it probably won’t happen anyway.

Fuss félmaratont

Egyik ismerősömtől érkeztek kérdések, és gondoltam inkább publikusan válaszolom meg, hátha másnak is hasznos lesz, vagy kommentben tud ötlettel hozzájárulni. Mindenesetre előre szeretném leszögezni, hogy én maximum hobbifutónak tartom magam, és semmiképpen sem a téma önjelölt szakértőjének.

Nos, arról van szó, hogy elgondolkodtam azon, hogy elinduljak az említett Vivicitta félmaratonon. A dolog szépsége, hogy még életemben nem futottam annyit egy huzamban, főleg nem időre (2,5 óra alatt be kell érni).
Felkészülésben szeretnék tippeket/tanácsokat kérni tőled:

1) Mivel érdemes készülni? (tél lévén a futás most kevésbé opció, nem akarok egy konvektort magamra kötni)

Futója válogatja, ki mennyire szeret télen kimenni. Én élvezem azt is, ha hideg van. Ilyenkor persze nem árt, ha van rendes technikai felszerelés, ami megvéd. Nekem a mai napig csak rövidnadrágom van, télen sízokni és melegítőalsó kombinációjával védekezem a hideg ellen. Mivel futás közben kimelegszik az ember, célszerű úgy öltözni, hogy induláskor épp kicsit fázz: pár száz méter után már garantáltan nem fogsz. Télen igyekszem ajtótól ajtóig útvonalat választani, azaz rögtön a ház elől elindulok, és a cél ismét a lakásajtó, hogy ne kelljen leizzadva, kimelegedve tömegközlekedni, ami jó eséllyel végződik megfázásban.

Sokan persze inkább kondibérletet váltanak, és ott használják a futópadokat, amikor kint hideg van. Sajnos ezen kívül más beltéren végezhető gyakorlatról nem tudok, ami segíthet a felkészülésben. Talán a szobabicikli, de azért az is más műfaj. Inkább merészkedjen ki az ember, csak rövidebb távokat és lassabban fusson.

2) Milyen szintidő/táv/akármi az, amin le tudom mérni, hogy van-e esélyem egyáltalán célba érni? Kb háromnegyed éve futottam utoljára, akkor 1 óra 5 perc alatt teljesítettem 10 km-t. Ez alapján a 21 km elvileg időn belül meg lenne, de csak elvileg.

A maratonra készüléskor hallottam, hogy a maratoni lehetséges időt ki lehet számolni úgy, hogy a félmaratoni időd 225%-át veszed. Gondolom hasonlóan interpolálható a 21.2 km-es táv a 10k idejéből, kis ráhagyással.

A felkészülés alatt elég rövidebb távokat teljesíteni, pl. 5-10 km-t, lehetőleg olyan sebességgel, amilyennel majd a félmaratont tervezed futni. Illetve hétvégén, vagy amikor több időd van, érdemes beiktatni hosszabb edzéseket, amikor vagy időre futsz, pl. másfél órán keresztül, vagy megadott távot, pl. 15km, de valamivel lassabban, kényelmesen.

Valamint meg lehet látogatni a Futóklubosokat a Margitszigeten, ahol igazi trénerek is vannak, nem csak kutyaütők, mint én. Szerintem még edzéstervet is készítenek.

3) Mire érdemes figyelni felkészüléskor/futáskor? (tippek amin kezdők legtöbbször elbuknak).

A felkészüléskor szerintem arra érdemes figyelni, hogy ne hajtsd túl magad, illetve semmiképp se sérülj le a versenyig. Ha nem megy, ne erőltesd. Inkább fontos a rendszeresség.

A versenyről csak annyit tudok mondani, amit én az első ilyen alkalommal elkövettem: vigyázz, ne sodorjon magával a startnál a tömeg. Ha az első pár kilométeren kifutod magad, utána nagyon keserves lesz a táv többi része. Az eufória meg ragályos.

100 perc

Pedig nem is akartam futni menni. Lóri szólt még a hét közepén, hogy az Infopark melletti BEAC sporttelepen rendezik vasárnap az V. Polythlon Dunaparti Félmaratont, megyünk-e. Nem feltétlen akartam az egyetlen hétvégi napot erre szánni, aztán a futópartnerem is áldozatául esett az esti bulizásnak.

13:30-ig lehetett jelentkezni, én 13:00-kor döntöttem el végre, hogy megyek egyedül is, beöltöztem és eltekertem a rajthoz. Gondoltam majd futok egy kényelmeset az őszi napsütésben a Duna-parton. Frászt. Nyilván elkapott a tömeg, aztán egy csajjal előzgettük egymást oda-vissza, majd az utolsó pár kilométeren sorra hagytam le a kifulladókat, hogy egyéni rekorddal 1:40’00” idővel fussak be. Ennyit jelent, hogy nincs aszfaltolvasztó meleg, mint a Nike-n.

PDF

Az iPhoneban 4% akku maradt a végére, miután cselesen kikapcsoltam a 3G hálózatot, és GPRS-en dolgozott csak. (Száni Vodának nincs EDGE-e.) Lecsalt a távból 800 métert, de szenvedtem az indítással, véletlen kiléptem az appból egyszer. Viszont a módszer jó, mert a térkép nem lett pontatlanabb.

Ilyenek után esik a legjobban egy forró fürdő.

26th Nike Half-marathon

The pressure was on to match the surprisingly good time I ran at Vivicittá in the Spring, so I lined up next to the pacemakers carrying a red balloon aiming at 1:45′.

The first few kilometers were spent taking over some really slow people. I wonder what the point is in starting in the front when you know you’ll be much slower than those behind.

I had the worst time somewhere after the 4th kilometer, when we were running on the embankment of the Danube without even a little cooling breeze and the scorching sun right in front of us. I had doubts if I could keep up the speed I wanted to the end.

After the turn, however, the slight headwind was a welcome refreshment. I managed to take over the pacemakers even and soldiered on.

The last challenge came around the 16th kilometer in the form of a foot cramp. At that point I was resolute: no stopping to compromise the time. So I tried to step differently and think of something else but the sole of my foot to finally finish with a 1:44’05” official time.

This is about half a minute improvement compared to the Spring half-marathon, which is – considering the heat – quite satisfactory.

Now the question is, do I dare sign up for the marathon in just four weeks?

Vasárnap

De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. – 2 Móz. 20:10

Munka nem volt, csak aktív pihenés. Reggel megnéztem gyorsan a maláj nagydíjat (Alonso, sóhaj.) aztán összeszedtem magam, és elmentem az 56-osok terére a T-Home Vivicittá Félmaratonra.

Idén először volt félmaratoni táv is (a Vivicittá amúgy 12km), én meg úgy voltam vele, ha már futok, tegyük magasra a lécet. (sic!) A rajtnál pont a két iramfutó mellé keveredtem, akikkel az 1:45′-ös időt lehetett megcélozni. Az iramfutók egyenletes tempót diktálnak, és meghatározott időt futnak meg, hogy lehessen hozzájuk igazodni annak, aki akar. A rajt előtt a versenyélményeikről beszélgettek, és hogy pihenésképp most lecsoszogják ezt a félmaratont.

Gondoltam egy darabig követem a magenta léggömbös párost, aztán majd úgyis lemaradok. Elég durva szél volt, főleg a rakparton. Szerencsére a hosszabbik, dél felé tartó szakaszon pont háttal jött, amikor pedig visszafelé futottunk szembe, épp jó passzban voltam. A Nyugati téri felüljárót nagyon szeretik valamiért az útvonaltervezők, most sem hagyhattuk ki, természetesen szembeszélben. A városligetet még meg kellett kerülni a végén, és akkor már nagyon szenvedtem. Számoltam vissza a kilométereket, és azt hajtogattam, hogy ha már eddig tartottam az iramfutók tempóját, akkor már nem lehet feladni.

A Vivicittá szélmaratont végül 1:44’39” hivatalos idővel zártam, ami messze jobb mint bármelyik eddigi futásom. A tavalyi Nike Budapest Félmaratonon 1:53’23” idővel értem célba. Ez a teljesítmény azt jelenti, hogy 21 kilométeren át tartottam az 5 perc/km sebességet. I Can’t Hear You Over the Sound of How Awesome I Am

A frissen kalibrált Nike+ chip nagyon jól vizsgázott, csak 150 métert csalt a teljes távon. Vicces egyébként, hogy 1661 kalória egy ilyen etap.

Este lazításképp God is an Astronaut volt a Dürer kertben:

DSC09652

A Suicide by Star tényleg ennyire iszonyat jó élőben. (Itt egy videó a bécsi koncertről.) Mivel szegény basszgitáros Kinsella alól rendszeresen elment az áram, kompenzációképp három encore számot is játszottak, a végére kaptunk egy All Is Violent, All Is Brightot is. (A magyar közönség megtanulhatná az encore kifejezést amúgy…)

Érdemes szólni az előzenekarról, ami a marionette ID volt. Szintén post-rock, de énekkel. Egészen ügyesek voltak.

DSC09606

A Facebook oldalukon meg lehet hallgatni és ingyen le lehet tölteni eddigi munkásságuk. A Lángoló Gitárok januárban készített velük interjút.