sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Így üzletelj Japánban

KTamástól érkezett Patrick cikke, aki elég unortodox módon Japánban alapította meg startup cégét. Egy meglehetősen hosszú, de annál érdekesebb blogposztban összegzi a tapasztalatait nemcsak az üzletről, hanem a bevándorlásról, társadalomról, Japán mindennapjairól. Ráadásul megvan az tapasztalata is, hogy dolgozott salarymanként egy igazi japán multinál. Az intézményesített diszkriminációról és a külföldiekről alkotott képról szóló sztorik tökéletesen megértetik, hogyan működnek arrafelé a dolgok, ahogyan a bankolós rész is egészen elképesztő.

“If you’re obviously foreign, no matter what you do, you’ll be constantly assumed to be an English teacher, since that is the one value-producing occupation that Japanese society conveniently slots you in.”

Ugyanitt visszatekintve állami ösztöndíjasként nagyon jó dolgunk volt, például nekem hitelkártyám és albérletem is úgy lett viszonylag simán, hogy az aktuális egyetem volt a felelősségvállaló aláíróm.

Giri-csoko

Japánban a mai napon nem virág és üdvözlőkártya özön tapasztalható, hanem csoki. Sőt, az ajándékozás iránya is fordított: a lányok lepik meg a fiúkat az édességgel.

Nyilván nem lenne Japán, ha ez ilyen egyszerűen menne. Ugyanis ilyenkor nem csak a szeretett (vagy vágyott) férfi kap ajándékot, hanem a munkatársak is. És nagyon fontos, hogy mindenki a megfelelő értékű és mennyiségű csokoládét kapjon.

A nemszeretem kollégák muszájból kapnak ún. giri-csokot (義理チョコ), az igazán utálatosaknak pedig csó-giri-csoko (超義理チョコ), azaz nagyon muszáj csoki jut, ami általában valami olcsó vacak.

A pasiknak persze mérce, hogy hányan és milyen csokoládét adtak nekik. Meg agyalhatnak azon, hogy vajon tényleg azért kaptak-e, mert vonzónak találják őket, vagy csak a kötelező kör miatt.

És mielőtt még megirigyelné valaki a japán férfiakat, egy hónappal később a White Day alkalmával viszonozniuk kell az ajándékokat, méghozzá hagyományosan legalább két-háromszoros értékben. A nők persze nem átallanak olykor beruházási céllal is csokit ajándékozni, gondolva a jövőre.

A felkelő nap árnyéka

Ferber Katalinnal én sem találkoztam, mert amikorra tudomást szereztem a létezéséről, már rég Kansaiban laktam.

A könyve Magyarországról jutott el hozzám. Apa meglátta valahol A felkelő nap árnyékát, és ő olyan, hogy kötelességének érzi fiait az aktuális elfoglaltságuknak, tanulmányaiknak és élethelyzetüknek megfelelő olvasmánnyal ellátni.

Már nem emlékszem, pontosan mikor olvastam először, de addigra már megtanultam óvatosan kezelni azokat a magyarokat, akik szakérteni kívánták a japán kultúrát. A chrichtoni ambivalencia is működött már.

Ehhez képest olvasás közben a leggyakoribb élményem a pontosan így érzek én is volt. Végre egy könyv, ami nem a szokásos cseresznyevirág-rózsaszín szemüvegen keresztül nézi az országot. Még akkor is szuper, ha nem feltétlen tudjuk meg belőle, hány metróvonal van Tokyoban.

Kintlétem alatt többször akartam a könyvből bejegyzést írni. Sokat gondolkoztam, hogyan lehetne úgy megfogalmazni a benne foglaltakat, hogy azért mégse idézzek egész bekezdéseket. Aztán sosem jutottam el a megvalósításig.

De a mai napig úgy van ott a polcon, hogy post-it erdő lóg ki a belőle, amivel megjelöltem a lényegre leginkább rátapintó részeket.

Bloody Brawl

I’ve already complained a few times about my new neighbour on twitter. He moved in a couple of months ago and he turned out to be very musical. He has a keyboard that he likes to play at maximum volume with the window open. He also plays the guitar. Often he backs the music up with singing. Apparently he hates silence so much that when he doesn’t play he listens to various female vocalists. He also likes conducting lengthy conversations over the phone from his balcony. At first I thought he was Mongolian, but after yesterday’s events I am fairly sure he’s actually from China.

Most of the time I have my windows closed and set the AC to a mildly cool temperature. This also has the added benefit to filter out a lot of the noise coming from the primary school on the other side of the street and lately from the apartment to my left. However my artsy neighbour was making so much ruckus lately that even that wasn’t enough. The music was as clear as if he was playing the piano in my room.

At first I thought of an eye for an eye method and whenever his noise levels reached excessive volumes I opened my window as well and started playing some soft melodic albums such as Year Zero or Demanufacture at maximum volume. Regretfully this didn’t prove to be sufficiently deterring plus I was feeling sorry for my poor right hand side neighbour who had to endure both of us being absolute jerks.

A few days ago I couldn’t even watch a TV show because of his damned racket and I ended up going over. I was trying the doorbell for about two minutes but he was playing so loudly he didn’t hear. (The apartments have very loud bells.) A few kicks on the door later he opened up and looked absolutely intimidated. (Granted he is about 160 cm tall but still I am not that frightening…) With excessive sign language and resorting to English I told him off, which seemed to have worked well: ever since I didn’t hear a single note from his place.

That is until yesterday. Yesterday evening he invited over some friends and they had a party. It started with moderate noise levels but around 2 am they started singing. Judging by their voices they were all absolutely wasted. I didn’t really mind them until half past 4 when all hell broke loose. They must have had some argument escalate and started a fight accompanied by savage animalistic voices. They were slamming the heavy metal apartment door while beating each other to pulp. I was mostly enjoying the show from my window and hoping they broke the guitar and the piano while they were at it. According to the sounds they pretty much completely destroyed the guy’s room.It was actually quite funny to watch.

This morning I found streaks of blood in the corridor and a set of red-brown footprints trailing from the guy’s place.

Neighbours had a party...

It’s great living in a multicultural environment.

New Fish

Mint minden tavasszal eddig, idén is egy szem kohai érkezett kis hazánkból az ötéves undegrad program keretében. Hozzám hasonlóan Vale is Tokyoban végzi a japántanulmányait. Ami érdekes lehet az ország iránt érdeklődőknek, hogy ő is blogol, méghozzá irigylésre méltó rendszerességgel. Ráadásul a bejegyzéseinek többsége magyar nyelvű.

Én is visszaolvasgattam néhány akkori írásom. Sajnos nekünk még kicsit nehezebb volt kommunikálni, hiszen nem volt a szobákban internet, csak a könyvtárat vehettük igénybe. Elég szórakoztató és ijesztő is egyben, mennyi butaságot tudtam összehordani. Viszont megnyugtató, hogy ugyan pár év eltelt ottlétem óta, a JLC-élmény még mindig nagyjából változatlan: én is hasonlókról számoltam be öt éve.

public administration

Továbbra is esik az eső, nem kicsit. Úgyhogy teszteltem a laptoptáskát, és nem ázik be. (Ajánlom, ha lehet otthon kapni: Incase. Az oszakai Apple Shopban vettem.)

Ezen kívül megoldottam, hogy legyen megint wireless net a suliban, mint az látható… illetve nem látható, úgyhogy kénytelen lesz nekem mindenki elhinni, hogy épp órán ülök.

Amire ki akartam lyukadni, az a fenti két dolog következménye. Azaz esős, hideg időben reggel órán ülni egyenlő a már korábban biztosan emlegetett szipogáskoncerttel. Ugye itt az a gusztustalan ha valaki orrot fúj. Úgyhogy nem fújnak, hanem szívnak, másodpercenként valaki, jó hangosan.

Mögöttem épp egy olyan gyerek ül, aki horkantásban lenyomná egyedül a lipicai ménest.

Az érdekesebb, hogy mit csinálnak a szutyival, miután felszívták. Emlékeim szerint az orrüreg és a szájüreg össze van kötve, szal a továbbiakat a kedves olvasók képzeletére bízom.

kulturális különbségek

Tüzetesebben is megnéztem az új mikróm előlapját, és hát azért viccesek a példakaják:

example foods for Japanese microwave

Fentről lefelé haladva a következők.
Bal oszlop: rizslabda (onigiri) (1 db) – 20mp ; szaké (1 üveg) – 40mp ; sült (a képen egy garnélarák van) (200 g) – 1p.
Jobb oszlop: rizs (1 tál) – 40mp ; tej (1 pohár) – 1p ; dobozos ebéd (bento) (400 g) – 1p 30mp

Ehhez képest mi van egy magyar mikrón?