sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Neil Gaiman a kalózkodásról

Ki a kedvenc íród? Gondolom vissza tudsz emlékezni, hogyan olvastad az első könyvét. Le merném fogadni, hogy nem fizettél érte, hanem valaki kölcsönadta, vagy ajándékba kaptad, esetleg a netről töltötted magadnak.

Neil Gaiman már jó ideje hangoztatja a véleményét, hogy nem feltétlenül üldözendő tűzzel-vassal a kalózkodás, és hogy egy író nem szükségszerűen holdkóros, ha ingyen teszi ki a műveit a netre. Példával is élen jár: egy hónapig az Amerikai isteneket lehetett a neten elolvasni, később pedig a Neverwhere is ilyen sorsra jutott. Teljesen ugyanezek a gondolatok köszönnek vissza egyébként Cory Doctorownál is.

Neil most az Open Rights Groupnak adott interjúban foglalja össze a kalózkodásról, szellemi tulajdonról és az internetről alkotott véleményét. Mivel érdekesnek találtam, készítettem egy fordítást is a videóban elhangzottakról.

Amikor a web elkezdődött, igen morcos voltam az emberekre. Mert feltették a verseimet, feltették a novelláimat… feltették a dolgaimat a webre, és úgy hittem – teljesen hibásan – hogyha ez megtörténik, és nem szólok nekik, hogy vegyék le, akkor elvesztem a szellemi tulajdonom. Ez valójában egyszerűen nem igaz.

Azért voltam mogorva, mert azt hittem, ellopják a munkáim, hogy ez egy rossz dolog. Viszont az idő múlásával két dolog tűnt fel, amelyek sokkal jelentősebbnek bizonyultak végül. Az egyik, hogy azokon a helyeken, ahol kalózok kezére jutottak a műveim – legfőképp Oroszországban, ahol az emberek oroszra fordították az írásaim, és utána megosztották az egész világgal – egyre több és több könyvet kezdtem el eladni. Az emberek a kalózkodás folyományaként elkezdtek felfedezni. Utána pedig elmentek, és megvették az igazi könyveket. És amikor egy új könyvem kijött Oroszországban, egyre több példány kelt el. Csodálatos volt.

Megpróbáltam néhány kísérletet elvégezni. Némelyik igen nehéz volt: például meggyőzni a kiadómat, hogy fogja az egyik könyvem, és tegye ki ingyen. De vettük az Amerikai isteneket, ami még mindig igen jó eladásokat produkált, és egy hónapra feltették a weboldalukra. El lehetett olvasni, le lehetett tölteni. És ami történt, az az, hogy a független könyvesboltokon keresztüli eladásaim (amit mértünk) a következő hónapban háromszáz százalékkal megugrottak.

Kezdtem ráébredni, hogy valójában nem veszít egy író könyveket, nem veszít eladásokat azzal, hogy kint vannak a dolgai. Amikor mostanában ezekről a témákról beszélek, és az emberek megkérdik, hogy mi a helyzet az eladásokkal, amiket elveszítek azzal, hogy másolatok keringenek, hogy elérhetőek a dolgaim, elkezdtem megkérni a közönséget egy egyszerű kézfeltartásos felmérésre. Van-e kedvenc szerzőjük. Van. Jó, akkor mindenki tegye fel a kezét, aki úgy fedezte fel a kedvenc íróját, hogy kölcsönkapott egy könyvet. OK, és hányan vannak, akik úgy találták meg a kedvencüket, hogy besétáltak egy könyvesboltba, és megvették a könyvét, kezeket fel. Ez utóbbi körülbelül 5-10% ha lehet: azok, akik rátaláltak egy szerzőre, aki a kedvencük, akinek megveszik minden megjelenő írását, akinek keményfedeles kiadásban veszik a könyveit, akiért hálásak, hogy létezik és ír, és úgy ismerték meg, hogy vettek tőle egy könyvet. Roppant kevesen vannak ilyenek.

Inkább kölcsönbe kaptak valamit, vagy ajándékba, nem fizettek érte. És így ismerkedtek meg a kedvenc szerzőjükkel. Erről szól ez az egész: emberek, akik kölcsöadnak könyveket. És erre nem lehet úgy tekinteni, mint egy el nem adott könyv. Nem elveszett eladás. Nincs arról szó, hogy valaki megvett volna egy könyvet, de mégsem tette, mert ingyen jutott hozzá. Ami valójában történik, az reklámozás. Több embert ér el az író. Felkelti a figyelmet.

Ezt megérteni egy teljesen új formáját adta számomra a szellemi tulajdonnak. És hogy mit csinál a web. Mert a legnagyobb dolog, amit a web elért, hogy az emberek hallhatnak dolgokról, hogy elolvashatnak dolgokat, láthatnak dolgokat, amiket egyébként sohasem tudtak volna. És úgy gondolom, hogy alapjaiban véve ez hihetetlenül jó.

Kis testvér

Két éve írtam Cory Doctorow regényéről, a Little Brotherről. Így utólag visszaolvasva kicsit talán kritikusabban szemlélve, mint kellett volna, hiszen alapvetően nagyon jól szórakoztam az olvasás közben.

Nos, aki eddig azért nem olvasta el a Kis testvért, mert nem bírja az angol nyelvet, most már megteheti: megvásárolható a magyar fordítás könyvalakban a Galaktikától. Kedvcsinálónak pedig a kultblog kritikáját érdemes megnézni, nem a borítót, ami tényleg szörnyű.

Little Brother, avagy az ingyenkönyv kritikája

Sajnálom, hogy pont akkor gyengélkedett a site, amikor a Little Brotherről számoltam be. Aki lemaradt: a Little Brother Cory Doctorow legújabb, fiatal felnőtteknek szóló regénye, amit a CreativeCommons licensz alatt tett mindenki számára ingyenesen letölthetővé.

A történet szerint Marcus, aki a nem is olyan távoli jövő amerikájában középiskolás, rosszkor van rossz helyen egy terroristatámadás alkalmával. A fiúnak ezután egy perc nyugta sem lehet a Nemzetvédelmi Hivatal zaklatásától, miközben a világ, melyet ismerni vélt, a feje tetejére áll körülötte. 

Nos, teljesen egyet kell hogy értsek Neillel, aki a következőket írta: “Csodálatos és fontos könyv. Annyira, hogy a hibái ennek fényében tulajdonképp elhanyagolhatóak”.

Mert hibák vannak. Nem egyszer éreztem erőltetettnek a lazának szánt beszólásokat, a geek szubkultúrára való referenciákat.

Sokat szerepelnek benne ma is létező termékek, szoftverek. És mindamellett, hogy én is nagy híve vagyok a szabad forráskódú programoknak és az ingyenességnek, nem tudtam nem reklámnak tekinteni ezeket az intermezzokat. Ráadásul ezek a programok és hardverek a könyv végéig rendszeresen felbukkannak, mindig egy-egy eposzi jelzőként alkalmazott dicsérettel vagy cinikus gúnynévvel. Igen, értjük, hogy a szerző mit preferál, de a szabadság nevében hadd döntse el az olvasó, hogy mi a neki szimpatikus.

Bonyolult filozófiai kérdéseket feszegetésekor is volt hasonló érzésem: mintha az író tanítani akarna. A saját mondanivalóját adja a “jók” szájába, és ettől kevésbé lesz regény mint inkább prédikáció a könyv. Márpedig, ahogy a Fireflyból is tudjuk…

Book: I am a Shepherd. Folks like a man of God.
Mal: No, they don’t. Men of God make everyone feel guilty and judged.

Nem csak egy üdvözítő út létezik. És sajnos túl fekete-fehér ebből a szemszögből az írás. Nincs igazi vita a két oldal között. Maximum Marcus apja az, aki elviekben a jó oldalon áll, mégis egy darabig a másik fél retorikáját szajkózza. Ezt azonban betudja a könyv a fia vélt elvesztése miatti időszakos megzavarodásnak.

Persze megértem a szerzőt. Sokszor engem is bosszant, hogy milyen felelőtlenül és tudatlanul használják az emberek a rendelkezésükre álló technológiákat. Bár több ember használna sztenderdspecifikus böngészőt. Könnyebb lenne az élet, ha mernének stabilabb operációs rendszert telepíteni. Ha ésszel használnák az internetet. Mennyivel szélesebb körben terjedhetne a kultúra a szabadon elérhető tartalmak növekedésével.

Ha ifjúsági regényként nézzük, valóban fontos, hogy a fiatalok minél előbb tisztában legyenek a fentiekkel. Hogy elgondolkozzanak kicsit. Én már néha más szemmel néztem a szereplőket… lehet, hogy kiöregedtem?

És a fenti problémák ellenére azért meg kell hogy valljam, rendesen odaültetett a MacBook elé. A történet korántsem annyira kiszámíthatóan csavarodik, mint azt gondolnánk. Nagyon ritkán lassul csak be az események sodrása. A sztoriba csepegtetett információmorzsák, érdekességek pedig szinte hajtják az embert, hogy további kutatásokat végezzen.

Végig élveztem az olvasást és melegen ajánlom (nyelvet ismerő) fiataloknak és lélekben fiatal idősebbeknek.

A könyv elején a szerző arról is értekezik kicsit, hogy miért éri meg neki az ingyenes osztogatás:

“For me — for pretty much every writer — the big problem isn’t piracy, it’s obscurity. […] Of all the people who failed to buy this book today, the majority did so because they never heard of it, not because someone gave them a free copy.”

Tehát az írók számára nem a kalózkodás a probléma, hanem az ismeretlenség. Az emberek nem azért nem veszik a könyveiket, mert ingyen is meg tudják szerezni, hanem mert fogalmuk nincs róla, hogy létezik egyáltalán.

Ez rímel azzal, amit Paulo Coleho – talán a leghíresebb ingyenesen közzétevő író – vallott:

“…egyenesen jót tesz a könyveladásoknak, ha a művek online, ingyen is elérhetőek. (hh)

Gondoljon csak mindenki bele, hány írót ismert meg úgy, hogy megvette a könyvét látatlanban a könyvesboltban. És hányat úgy, hogy valaki kölcsönadta neki a kedvenc könyvét? Ki az, aki már vett úgy könyvet, hogy valahogyan elolvasta, kölcsönözve vagy a netről letöltve, és utána úgy döntött, kell neki egy saját példány?

Az a lényeg, hogy az emberek olvassanak. Ha senki sem olvas, nem is vesznek új könyveket. És nincs annál egyszerűbb módszer ami olvasásra buzdítaná az embereket, mint az ingyenes könyv.

Tölts le regényt ingyen

Nem csak a zeneszerzők döntenek úgy, hogy ellenszolgáltatás nelkül közzéteszik a műveiket. Cory Doctorow új YA regénye szintén hozzáférhető CreativeCommons alatt.

A szerző szövegfájl, PDF és HTML formátumban ajánlja letöltésre a könyvet oldalán, de lelkes olvasók különféle olvasókhoz és PDA-khoz is átalakították az anyagot. Ezek szintén összegyűjtve szerepelnek a letöltőoldalon.

Neil a következőket írta a könyvről:

A Little Brother egészen kiváló. Politikai kirohanás az információ problematikájáról, titkosságáról, hackelésről. A jövő Amerikájában játszódik egy bombatámadás után. A főszereplője a 17 éves Marcus, akivel szemben az egész megvadult Nemzetvédelmi Hivatal felvonul.

Nekem ennyi elég ízelítőnek, hogy el akarjam olvasni. Majd beszámolok róla, milyennek találtam. Olvassátok el ti is.