We Love Budapesti Közlekedés

Péntek késő délután futásból megyek hazafelé a Margitszigetről. A Margit hídon szokás szerint álló-araszoló kocsisor mind a négy sávban. A szigetbejáratnál a zebránál várakozók megtöltik a járdát, bicikliutat. A déli oldalon persze alig lézengenek, köszönhetően a kiváló tervezésnek. Aki szokott erre járni, tudja, hogy nem szinkronban vannak a lámpák, tehát mindkét forgalmi irányban várni kell, és nem is keveset. Páran úgy döntenek tehát, hogy a piros ellenére átszöknek, hiszen a kocsik úgyis csak állnak. A belső sávban annyi hely van, hogy egy autó épp befér a zebra utánra a sor mögé. A sofőrje ordítva szitkozódik, szidja a piroson átmenő gyalogosokat, miközben tövig nyomja a kürtöt.

Sokat mondok, tíz métert tehetett volna meg.

Inkább tépett volna egy banánt.

Why cyclists should be able to run red lights

Food for thought: Why cyclists should be able to roll through stop signs and ride through red lights

Turns out more lenient laws are actually in existence in Idaho (since 1982!), where people on bicycles don’t have to halt at stop signs and can cross the road even during a red giving these rules the name Idaho stop.

My personal experience is similar: it often feels silly to wait at pedestrian-only crossings—for example—for the lights to go green, where I can perfectly see from on top of the bike that no-one will want to cross anyway. During my very short daily commuting route there still are several stops that I often have to unnecessarily make slowing down car traffic in the process.

I don’t abide cyclists who shoot through reds like there was no tomorrow, but in many cases it’d be for the benefit of everyone if people on bikes could just roll through instead of having to stop and wait for nothing.

MOBILUS

Probably all my Hungarian readers have seen it as it’s been posted to Cink but this is what I’ve spent my last 14 minutes watching. A simply amazing video of commuting in Budapest from mass transit to the airport. It’s the creator’s (Ádám Pátzay) graduation work, completed spanning eight months. Highly recommended in full screen and HD.

Árvíz

Ma egy poszt-apokaliptikus filmben bicikliztem 10 percet a rakparton. Egyedül gurultam az úton, itt-ott egy elhagyott autó állt csak. A Duna a korláttól egy karnyújtásnyira hullámzott. Élőlényt nem lehetett látni.

Be is tettem aláfestő zenének az új Boards of Canada albumot.

Végig a rakparton menni már nem lehet, az Árpád híd előtt már elöntötte a víz:

Slachta Margit rakpart
Slachta Margit rakpart

Népszínház utca

A Házon kívül tudósítása a Népszínház utcáról a legdurvább helyek sorozatban:

Persze egy tény, nem sok, annyi sincs benne, csak az az igazi kertévés FUD. A riport alapján az ember azt hinné, ez valami Bronx, ahol esténként az úri társaság vidám késelésre gyűlik. Pedig én már voltam este nyolc után a boltban, és még sosem rántottak szamurájkardot a pult alól a Tesco Expressben. Az is vicces, hogy a 99-es busz vonalán kb. bárhol leforgathatták volna ezt, de lehet, hogy beljebb nem mertek menni a VIII. kerületbe. Ugyanitt még a Diószeghy Sámuel utca lakhatósága is nézőpont kérdése.

A másik, ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban, amikor Japánban a helyiek az izraeli srácnak mondták, hogy nem értik, hogyan élhet egy olyan helyen, ahol bármelyik pillanatban felrobbanthatja egy öngyilkos merénylő. Mire az azt válaszolta, hogy jó-jó, néha robbantgatnak, de ő meg Japánban fél, hiszen bármikor a fejére omolhat az épület egy földrengés miatt. Kinek mi, ugye.