sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

New HM PR: 1:39’47”

It’s been a while I wrote about running here but the Nike sponsored blog getting closed down means this is about to change. I never stopped running; sometimes more sometimes less but I’m always out there. As a general tendency, however, I felt I’m getting slower.

And then at the annual summer marathon relay’s individual half-marathon I managed to run a new personal best. It was so surprising I didn’t even realise it at the time, only afterwards.

Granted, the conditions were perfect. Held in the middle of June this relay is usually ran in scorching heat. Last year tents had to be erected for the runners to wait under for the baton exchange. Not this time: although rain was predicted, the sky was only heavily clouded with the temperature between 15 and 20°C.

One other thing I dislike about this event is the fact that the track is only a 7 km circle, which means individual half-marathoners have to complete three laps. I’ve always found these kinds of races quite disheartening. I rather run a track with no repeats, if possible.

I have not trained specifically for this distance, neither before nor now. Usually I could finish under 1:45′, and my PB was just barely under 1:40′. Some races I ran with my dad at a comfortable 1:50’+ pace. Here’s my progression in detail:

  1. 2010 September: 1:53’23” — my very first official HM time
  2. 2011 April: 1:44’39”a very windy HM I was quite happy about
  3. 2011 September: 01:44:05a small improvement
  4. 2012 April: 1:41’54”tried to get under 100 minutes
  5. 2012 September: 1:50’14”
  6. 2013 April: 1:39’51”the now beaten PR
  7. 2015 April: 1:53’37” — accompanied my dad to his first HM
  8. 2015 September 1:53’39” — again, my dad’s (60) tempo
  9. 2015 November 1:42’31”
  10. 2016 April: 1:44’54”

Without any special training or set goal on June 12 I managed to run an official time of 1:39’47”. That means I’ve only shaved four seconds off of my PR, nevertheless I’m still quite proud and happy. It feels like I’m back in the saddle and not that old just yet.

K&H half-marathon

They turned traffic lights off in this junction. You wouldn’t believe what happened next.

For reasons unknown the traffic lights at the crossing next to where I live stopped working for more than a month now. They’re just flashing amber all the time. It instantly reminded me of a social experiment I have read about a while ago where a city decided to turn traffic lights off and let cars navigate following the signs only. A quick search resulted in this video of a small town in England, Portishead, where a lights-off trial happened in 2009.

I regularly use this particular intersection of Népszínház and Nagy Fuvaros streets. As a pedestrian it is definitely faster for me to get across since cars give me the right of way with only very few exceptions. Seemingly traffic flows much better and everyone seems not only more careful but even more considerate towards the others. How much better the experience is is even more apparent in the off-peak hours when cars or pedestrians used to wait for no real reason other than the lights being red.

I doubt that this behaviour is intended, though, and I’m afraid after a while the lights will be fixed.

Some Men Just Want To Watch The World Burn

A futókör felújításával együtt — nagy örömömre — kikerültek figyelmeztető táblák is a bringóhintózók és biciklisek részére, hogy ne használják a futóknak kialakított pályát.

IMG_1263

Ugyan a szöveg csak magyarul fért rájuk, így értelmezhetetlenek a járműveket nagy arányban tekerő turisták számára, a piktogrammok azért elég egyértelműek.

A táblák azonban nem lettek hosszú életűek. Valakiket nagyon zavarhattak.

Az egyiket először a Bridgestone Budaörs Félmaraton plakátjával ragasztották le, ami igazán sporteseményhez méltó viselkedés, majd összezúzták. Egy másikat pont azon a fontos szakaszon törek ki, ahol a pesti oldalon egészen összeszűkül az épületek miatt a futó- és gyalogos pálya.

IMG_1256 IMG_1259

Ezen a táblán pedig, amíg kint volt, megkérték a gyalogosokat, hogy az alsó partrészt használják sétálásra, mert fent nem fért már el a gyalogút.

IMG_1261

Értelme amúgy lenne ezeknek a figyelmeztetéseknek, mert a bringóhintók teljes szélességben elfoglalják ezeket az utakat. Ez is épp a futópályáról ment át a gyalogútra, mire utolértem.

IMG_1262

A budai oldalon még csak most fejezik be a táblázást, úgyhogy talán van némi remény, hogy pótolják az időközben szétverteket is.

🚴

A budai fonódó villamos első kerékpáros áldozataként megszűnik a bringaút az Erzsébet híd alatt. Szögihez csatlakozva csak gratulálni tudok a megoldáshoz, ami a lánchídi útszűkülethez hasonlóan elképesztően balesetveszélyesnek ígérkezik. Persze nem csodálkozom nagyon; miért pont ebben a helyzetben születne egy szakmailag megalapozott, átgondolt, előremutató döntés. Hiszen a Budavári Önkormányzat átnyomhatja ezt is.

Az Indexnek adott hivatalos válasz—amellett, hogy egészen értelmetlen mondatok is vannak benne—még valótlan dolgot is állít:

A részben híd alatt villamosmegálló miatta az úttestet, a híd alatt ~64 fm hosszon szélesíteni kell és ez valóban az út mellett futó felfestett kerékpáros út rovására történik.

Olyan, hogy kerékpáros út nincs, azt kerékpárútnak hívják, és ezen a szakaszon kivételesen jól is volt megoldva, a gyalogosoktól padkával és korláttal elválasztva futott itt két sávban, nem csak egyszerűen felfestve, ahogy állítják.

A villamosmegálló megépítése után a kerékpárosút már a híd alatt egyesül a gyalogosjárdával, egy szűk 1,3 m széles, 5 méter hosszú rávezetéssel […]

1,3 méteren két bicikli már nem fér el egymással szemben. Súlyosbítsuk ezt a gyalogosokkal, turistákkal, futókkal és a villamosról leszállókkal. Őskáosz.

A jelenlegi kerékpáros út változást kompenzálandó, a villamos megálló előtt kialakítandó gyalogos átkelőhely mellett kerékpáros átvezető is kiépül, amely a parkon keresztül teljes nyomvonalon kiépülve lehetővé teszi az Erzsébet hídra való akadálymentes kerékpáros felhajtást.

Ez egyszerűen csodálatos, de miért akarna bárki is felmenni az Erzsébet hídra, ami gyakorlatilag egy hatsávos autópálya. És egyáltalán mi az, hogy a változást kompenzálandó? Szolnok felé nem épül autópálya, de ezt kompenzálandó, menj inkább Szeged felé? Ja, és biztosan a pesszimizmus szól belőlem, de a kerékpáros átvezetőnél valami hasonlóra számítok.

A Duna-hidakon átkelésről már írtam egyszer. Az Erzsébet híd kifejezetten problémás, hiszen a járdán csak tolni lehet a bringát hivatalosan, a buszsávban pedig megint tilos tekerni, tehát a külső forgalmi sávot kellene használni úgy, hogy a biciklistől jobbra még a buszok csapatnak el.*

Amúgy az ominózus szakasztól nem messze van az a csodálatos hirdetőoszlop is a Rudas előtt, ami az amúgy sem széles gyalog- és kerékpárutat lefelezi, állandó szórakozási formát kínálva az erre sétálóknak és tekerőknek. Valaki egyszer oda is festett az aszfalta valami ilyesmit: egy megkerülhetetlen ember megkerülhetetlen oszlopa.

Ráadásul fenti útvonal az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpárút része. Csak az nem fér a fejembe, hogyan lehetséges ez. Nincs valami engedélyeztetési eljárás? Nonszensznek tűnik, hogy egy vödör festékkel felpingált, nem egy helyen közlekedésre alkalmatlan, sőt, sokszor egyenesen balesetveszélyes útvonalra csak úgy ki lehet tenni büszkén a csillagos kék táblát.

Statisztikám nincs kéznél, de tapasztalatom szerint ez az egyik legforgalmasabb, ha nem a legforgalmasabb kerékpárút Budapesten. Mondjuk Óbudára eljutva sem lesz jobb a helyzet.

* Az hogy a buszsávban alapvetően tilos kerékpározni, kevés autósnak van meg. Például a villamossínek felújítása miatt ideiglenesen a 4-6 vonalán az addigi parkolósáv buszsávvá alakult, a külső sávban pedig az autók haladhatnak. Majdnem végig azonban úgy lett kitáblázva, hogy a biciklisnek az autósok sávjában kellene haladnia. Volt szerencsém látni, ahogy egy kerékpáros társam teljesen szabályosan a fentiek szerint haladt, a mögötte vezető idősebb pasi pedig agyérgörccsel küszködve az egész testével nyomta a kürtöt, miközben ordított neki, hogy takarodjon az út szélére. Én eközben teljesen szabálytalanul a buszsávban haladtam; rám nem dudált senki. Ilyen útszakaszokon inkább ezt választom a konfliktus helyett, a buszokat pedig igyekszem elengedni. Azt mondjuk nem értem, minek kellett letiltani a bicikliket innen, ráadásul a látszat szerint teljesen ötletszerűen, hiszen néhány szakaszon kint maradt a kerékpárosok által is használható buszsáv tábla, a többin meg kifejezetten letiltották.

 

Sales

“Értékesítésről szól minden,” — Kaukázus

 

Ahogy mentem a boltba, a Rákóczi téren leszólított két lány. Pár év belvárosban élés után már tökéletesen kifejlődött bennem, hogy soha nem állok meg senkinek semmiért, úgyis csak pénzt akar. Nem is tudom, most mégis miért kérdeztem vissza. Talán mert épp hallottam is a kérdés első felét, mert két szám közötti szünet volt a fülhallgatóban.

Először bemutatkoztak, kézfogás. Barátságos légkör megteremtése.

Szóval hogy segítsek a diákmunkájukban, négy parfümből kell kettőt választani, hogy mi kerüljön a boltba. A két férfiillattal engem fújtak be, a lányt pedig a saját csuklójukon mutatták. Amíg kicsit feloldódik az illat, mondták, mesélnek a parfümökről. Gyönyörű fordulat. Hogy külföldön nagyon menő, 120 Euró egy 30 milliliteres, de most csak tizenkétezerért adják amúgy.

Újabb pszichológia, velem szívesen játszanának, mert nem olyan savanyú vagyok, mint az a nő előbb. Szóval ha tudok nekik mondani két francia nevezetességet, mindegy mi az, kapok ajándékot. Közben az általam választott férfiillat már a kezemben volt.

Kit tudok megajándékozni, van-e párom? Lányokat? Ok, két női. És akkor, miközben szorongattam mindhárom dobozot, előhúzott egy lány egy tárcát, benne húszezresekkel, hogy lám, nem a levegőbe beszélnek, tényleg vásárolnak tőlük az emberek.

Visszaadtam nekik a dobozokat. De titkot tartani tudok-e? Mert ők diákmunkában dolgoznak, ismételték, és csak szettben lehet eladni ezeket, és ha bárki kérdezi, úgy is volt, de kettőt ebből ideadnak csak hatezerért is. És megint a kezembe kerültek a dobozok. Plusz nézzem meg, ezek 55 milliliteresek, nagyobbak.

Ezzel a lehetőséggel sem éltem, de megdicsértem a módszerüket. Ahogy elfordultam, még utánam kiabált az egyik lány, hogy de várjak.

Hatékony lehet azért, mert hazafelé láttam, már külön-külön beszélgettek, egyikük egy fiatal sráccal, a másikuk egy középkorú nővel.

Magunk alatt koptatjuk a gumit?

Elgondolkodtam TBG cikkén a 444-en. Teljesen igaza van a járdán biciklizés elítélésével kapcsolatban. A saját tapasztalataim szerint azonban a jelen helyzetben gyakorlatilag lehetetlen az országban úgy kerékpárral közlekedni, hogy az ember ne szegjen valamilyen szabályt.

halacska-bicikli-auto-gyalogos

Pont a hidakon átkelés az egyik olyan része a biciklizésnek, ami a legrátermettebbeket is próbára teszi.

Sikerült lefényképzni egy balesetet, ahol egy bringás elsodort egy gyalogost, miközben az előbbi a járdán kerülte ki egy lassabb társát. Ennek a fordítottja, azaz amikor a gyalogosok keverednek rá helyszűke vagy figyelmetlenség miatt a felfestett kerékpárútra, ennél sokkal gyakoribb. Persze ez nem újdonság, számtalan helyen el lett már mondva, hogy a Margit híd északi oldalának infrastruktúrájába kódolva van a baleset, különösen a szigeti bejárónál.

Pont ezért amíg a Graphisoft parkból kellett hazajárnom, én inkább az útra felfestett kerékpáros nyomot használtam. Tettem ezt annak ellenére, hogy nem múlt el olyan nap, hogy ne dudált volna le valaki. Időnként ki is kiabáltak lehúzott ablaknál, hogy miért nem megyek inkább a járdán. Ez utóbbi azért is ijesztő, mert ezek az autósok ugye rendelkeznek jogosítvánnyal, vizsgázniuk is kellett a KRESZ-ből. Heti ötször ez annyira idegőrlő tudott lenni, hogy rosszabb napjaimon már inkább alternatív útvonalat kerestem. Különösen, hogy bár kint van—ha jól emlékszem—egy 40-es tábla a hídon, 70 alatt nemigen ment rajta senki, kivéve dugó esetén. A dugóba meg én is beleragadtam a biciklivel, mert a szűk sávok miatt maximum a két kocsisor között lehetett kerülni.

Pestről Budára még csak működik az északi oldali kerékpárút, de az ellenkező irányba teljesen nonszensz átvergődni a kétszer kétsávos Körút másik oldalára, aztán megint három zebrán keresztül (ahol elvileg csak tolni lehet a biciklit) vissza. És akkor ez még az a híd, ahol—úgymond—meg van oldva a kerékpáros átjárás. Gyanítom amúgy, hogy a cikkben lévő Margit körúti képek egy részén is a kerékpárosok a bicikliút felé igyekeznének valahogy…

Nagyon északra az Árpád hídon az egész északi oldal bringasáv. Ettől függetlenül vannak gyalogosok, mert miért menne át a másik oldalra, hogy keresztülmenjen a hídon, és biciklisek is a túloldalt, mert ugyanez.

A Lánchíd a szűk járdáival és a kikerülős lábaival katasztrófa, és ugye általában tele van turistákkal, ezen maximum áttolni lehet a bringát, de még úgy is beleakadhat a pedál rendszeresen a sétálókba. Emlékeim szerint az úttesten meg tábla van, hogy mettől meddig nem lehet kerékpárral felhajtani.

Az Erzsébet hídon szellősebb a járda, de azon tilos tekerni. Az út két oldalán meg buszsávok vannak, amiket szintén nem használhat kerékpáros, tehát vagy szabálytalanul teker bennük, vagy a külső forgalmi sávban megy úgy, hogy jobbra tőle a többtonnás busz húz el, balra meg az 50-es sebességhatárt soha be nem tartó autó centizi ki.

A Szabadság híd csodálatos megoldása, hogy a kiskörúti és a duna-parti bringautakat egy az egyben rávezeti a járdára, aztán egyszer csak vége lesz mindkettőnek, a biciklis meg oldja meg, ahogy tudja. Itt van a legtöbb biciklis a járdákon. Az út a villamossínek miatt is iszonyú szűk, átlalában be van állva. Jobbról nem fér el a bicikli az autók mellett, balról meg a síneken kellene átvergődni.

A Petőfi híd is elég borzasztó. Egy az, hogy mostanában állandóan le van zárva valamelyik oldalon a járda, talán ennek nemsokára végre vége lesz. Az úton át lehet tekerni mindkét irányba, de itt is jellemző, hogy az autók hirtelen külterületen érzik magukat, és száguldanak, mint az állat. Itt is rendszeres a centizés, ledudálás, miért nem mész a járdánozás. Jellemző még, hogy az út szélein hatalmas lyukak és gyűrődések vannak az aszfalton, ami rendesen dobálja a biciklit. A járda amúgy szűk, és gyalogosként hülyét tudok kapni az engem lecsöngető biciklisektől. Annak ellenére, hogy én is féltem már az úton, mentek úgy el mellettem. Illetve a lejáróknál is para, hogy Pest felé menet tartom a sávom, amikor balról 90-nel megelőz egy autó, és átvág előttem jobbra a kanyarodósávba.

A Rákóczi hídon viszonylag keveset jártam. Itt elvileg van kerékpáros átvezetés, szintén az északi oldalon, tehát nyugatról keletre nem irányhelyesen, de csak egy felfestéssel kettéválasztották a járdát, jó magyar szokás szerint.

Szóval ezek a hidak. Leszállás vagy közvetlen életveszély nélkül elég nehéz megoldani az átjutást. Most képzeljük el, ha ezt mondjuk munkába jövet-menet kell abszolválni napi két alkalommal.

Ha véletlenül rendes infrastruktúra épül, ott is el van lehetetlenítve a közlekedés. Például a Kiskörúton, ahol hiába van szerintem jól megtervezett bicikliút, ha a ráparkoló vészvillogós autók és furgonok miatt száz méterenként kitekert nyakkal hátranézve valahogy be kell sorolni az autók közé, és kikerülni a belógó járműveket. Egyszer kiakadtam, és lefotóztam párat, de még igazság szerint sosem tudtam ezen a vonalon úgy menni, hogy ne kellett volna kerülgetni. Legutóbb úgy állt egy kisteher a Deák térnél vészvillogóval a kerékpársávban, hogy vele szemben sokat mondok 10 méterre egy közterület-fenntartó autóban ücsörgő két csávó nagyívben szart a szemük előtt történő szabálytalanság közepébe.

Persze a legtöbb fejlesztés nem ilyen sikeres, gondolok itt a Corvinus előtti szakaszra, ahol a duna-parti bringasávot nemes egyszerűséggel az amúgy egyirányú utcában szembe rávezették egy macskaköves útra. Azon a kövezeten még egy városi bicikli is szétrázza a szerencsétlen utasát, nem csoda, ha a kissé normálisabban lefedett járdára menekül. Azt gondolná naívan az ember, hogy az óbudai hasonló megoldás után nem csinálnak ilyet.

Vagy ott a hírhedt Tímár utcai felüljáró, a kerékpáros szopatás csimborasszója.

Nem csak Budapesten, bárhol vannak ilyenek. A szokásos bringatúrám útvonalán például Pilisszentiván után, amikor rákanyarodok a 10-es útra, egyszer csak van egy szakasz, ahol kint van a kerékpárral behajtani tilos. Alternatív útvonal nincs. Ugyanez megtörténik Piliscsaba belterületén is, itt csak a járdára lehetne menekülni. Majd visszafelé a 11-esen Leányfalu és Szentendre határától kezdődik a masszív szopás: kikerül a kerékpározni tilos az útra, lehet menni a “kiépített” bringaúton. Szentendrén a Duna-korzót most újították fel, és még őszintén szólva nem sikerült rájönnöm, a tervezők hol vezették el végül az Eurovelo 6-ot. Valószínűleg lent a korzón, a sétálgatók és babakocsit toló anyukák között, amihez csak felállva tapsolni tudok.

Szentendre másik oldalán a 11-es alatt lépcsőn kell levinni a biciklit, az utána következő szakasz pedig egyenesen katasztrófa. Óriási repedések szántják keresztbe a bicikliutat, amin az nem sokat segített, hogy megpróbálták legalább a keletkezett felgyűrődéseket szintbe maratni. Békásmegyeren aztán nemes egyszerűséggel a Mekinél rá van vezetve egy gyalogátkelőre az út. A legutóbbi köröm alatt itt történt az az atrocitás, ami szerintem kiválóan mutatja, mi a baj az egész rendszerrel. Egy másik bringással egyszerre értünk a zebrához, vártuk a zöldet. A szabad jelzést a jobbra kisívben kanyarodó autókkal együtt kapjuk, amikor is mind a ketten felültünk a bringára, hogy átmenjünk. A balról kanyarodó taxis teljes gázzal  hajtott bele a zebrába, én be is fékeztem okos enged alapon, a másik biciklisen viszont majdnem áthajtott, és közben ordítozott vele, hogy miért nem tolja a biciklit. Gyalogos amúgy nem volt, csak mi ketten. Nyilván ha toltuk volna a biciklit, akkor lett volna elsőbbségünk, és akkor mi is sokkal lassabban érünk át, és a taxi is sokkal többet várt volna ránk. Ha felülünk, a KRESZ szerint amúgy az sem tilos, csak akkor elsőbbségünk nincs, de működhetett volna a cikkben is idézett erősebb enged elv a javunkra.

Az egésszel azt akartam kihozni, hogy nemes dolog felhívni a kerékpárosok figyelmét arra, hogy vigyázzanak a gyengébbre. Viszont nem gondolom, hogy a legtöbb olyan esetet, amikor járdára kerül a canga, a biciklisek lustaságára lehetne fogni.

Tény az, hogy folyamatosan olyan közlekedési helyzetbe van kényszerítve a biciklis, amiből nem lehet jól választani a nonszensz tervezésű infrastruktúra, az önmagának ellentmondó táblázás, és az életszerűtlen szabályozás miatt.

Pride

De furcsa, sehol egy rohamrendőr…

Eközben Budapesten.

Szoba a nyolcban

Amúgy itt lakom. És jobban örülnék neki, ha szakmai alapon, a világ más nagyvárosaiban már bevált stratégiával kezelnék az intravénás droghasználat problémáját. Ezért írtam alá ezt a petíciót.

We Love Budapesti Közlekedés

Péntek késő délután futásból megyek hazafelé a Margitszigetről. A Margit hídon szokás szerint álló-araszoló kocsisor mind a négy sávban. A szigetbejáratnál a zebránál várakozók megtöltik a járdát, bicikliutat. A déli oldalon persze alig lézengenek, köszönhetően a kiváló tervezésnek. Aki szokott erre járni, tudja, hogy nem szinkronban vannak a lámpák, tehát mindkét forgalmi irányban várni kell, és nem is keveset. Páran úgy döntenek tehát, hogy a piros ellenére átszöknek, hiszen a kocsik úgyis csak állnak. A belső sávban annyi hely van, hogy egy autó épp befér a zebra utánra a sor mögé. A sofőrje ordítva szitkozódik, szidja a piroson átmenő gyalogosokat, miközben tövig nyomja a kürtöt.

Sokat mondok, tíz métert tehetett volna meg.

Inkább tépett volna egy banánt.

Why cyclists should be able to run red lights

Food for thought: Why cyclists should be able to roll through stop signs and ride through red lights

Turns out more lenient laws are actually in existence in Idaho (since 1982!), where people on bicycles don’t have to halt at stop signs and can cross the road even during a red giving these rules the name Idaho stop.

My personal experience is similar: it often feels silly to wait at pedestrian-only crossings—for example—for the lights to go green, where I can perfectly see from on top of the bike that no-one will want to cross anyway. During my very short daily commuting route there still are several stops that I often have to unnecessarily make slowing down car traffic in the process.

I don’t abide cyclists who shoot through reds like there was no tomorrow, but in many cases it’d be for the benefit of everyone if people on bikes could just roll through instead of having to stop and wait for nothing.