Japán iránt érdeklődőknek ajánlom figyelmébe a Tokyo reloaded blogot. (Nemrég mutatta nekem a Reader, a kis okos.) Az én agymenéseimmel ellentétben bónakovács csak Japánnal kapcsolatos dolgokról ír, méghozzá magyarul. Például vetített tűzijátékól a vonaton, rámenről vagy a japánok hülye szabályairól. Saját bevallása szerint középhaladó szinten:

Így hát nem is Tokyo “reloaded” hanem én magam vagyok az; kis híján tíz év után – akár az azt megelőző tizenegy ott töltött évben – én leszek újra a lövedék a Mátrixban, meglátjuk, most merre repülök ki és mit találok el… Addig is, keresem, lefényképezem, megírom, hogy mi az ami megváltozott és mi az, ami nem, megpróbálom kihasználni, hogy újra frissek a szemeim, élesebbek az érzékeim, fürgébb az agyam és talán megint enyém egy darabig a shoshin, a “beginner’s mind“.

Tényleg ilyenek vagyunk?

Már rég regisztrált a facebookon, és az iwiw-et csak elvétve használja. Ottléte alatt rengeteg különböző nemzetiségű emberrel barátkozott össze és természetesen minden rétegét elsajátította a nyelvnek. Bár még nem töri a magyart, de igyekszik idegen szavakat, idegen nyelvi logikát becsempészni, illetve a mondatok közben néha meg-meg áll, és megkérdezi: hogy is van ez magyarul?

Ezen elkacarásztam, mert van benne igazság, de amúgy rendkívül unszimpatikus a blog.

Mint minden tavasszal eddig, idén is egy szem kohai érkezett kis hazánkból az ötéves undegrad program keretében. Hozzám hasonlóan Vale is Tokyoban végzi a japántanulmányait. Ami érdekes lehet az ország iránt érdeklődőknek, hogy ő is blogol, méghozzá irigylésre méltó rendszerességgel. Ráadásul a bejegyzéseinek többsége magyar nyelvű.

Én is visszaolvasgattam néhány akkori írásom. Sajnos nekünk még kicsit nehezebb volt kommunikálni, hiszen nem volt a szobákban internet, csak a könyvtárat vehettük igénybe. Elég szórakoztató és ijesztő is egyben, mennyi butaságot tudtam összehordani. Viszont megnyugtató, hogy ugyan pár év eltelt ottlétem óta, a JLC-élmény még mindig nagyjából változatlan: én is hasonlókról számoltam be öt éve.

A „bárki-bármit-bárkiről-bárhol” – mértéket, határt, szabályt, normát, törvényt – nem ismerő sajtószabadsága, amelyben láthatatlanná válik, „csuklyát ölt” a „véleményét megfogalmazó” személy és amelyben a szerző és a szerkesztőség azonosíthatóságával együtt megszűnik a minden nyilvánosan közölt véleményért viselendő állampolgári, emberi és szakmai felelősség – nem a szabadság, hanem a vadság új állapota, amely káoszként, lélektani hadviselésként, hétköznapi média-terrorként ölt sokszínű alakot. (forrás)

Via Yummie.

Nos, kedves Szilágyi Ákos, welcome to the internet. Vajon a 4chanon jártál már?

Ezt a bejegyzést csuklya hiányában kapucniban írtam.

Amúgy akartam erről is írni, de aztán nem nagyon maradt időm se, hogy rendesen nekiüljek, és inkább a peace, flowers, freedom, happiness filozófiája győzött. Meg amúgy is, meggyőzni úgyse lehet senkit, csak jön a hatecomment.

De szerintem ennél jobban úgyse tudtam volna összefoglalni:

Ugye mindenki emlékszik a hétvégi népszavazást megelőző kampányra? Mit is mondott a legnagyobb ellenzéki párt? Azt mondta, ha győznek az igenek, azzal elkezdődik a jövő.

Ehhez képest mi kezdődött el hétfőn? Annak a hangoztatása, hogy az igenekkel válságos helyzetbe kerül a magyar egészségügy, hacsak nem avatkozunk be. Muszáj megkérdeznem: mondta-e valaki a népszavazás előtt, hogy az igenekkel a jövő válság képében fog megjelenni? Mondta-e valaki a koalíciós pártokon kívül, hogy ha igennel döntünk, akkor az háziorvosokat, szakorvosokat, kórházakat sodorhat válságos pénzügyi helyzetbe? Én nem emlékszem ilyesmire. Ezzel szemben arra emlékszem, hogy az elmúlt egy évben ezerszer elhangzott: a vizitdíj és a napidíj olyan sarc, amelyből ráadásul nincsen érdemi bevételük a kórházaknak és nincsen érdemi bevételük a háziorvosoknak. Az Orvosi Kamara elnöke nem egyszer érvelt úgy, hogy nem jelentős az a bevétel, ami ebből befolyik. De ha nem jelentős a bevétel, akkor miért kell most kompenzálni? Valaki valamikor nem mondott igazat. Ehhez már csak pluszként adódik az a harmadik érv, amit sokszor elmondtunk az elmúlt napokban: mindenki azt állította a népszavazásra feltett kérdések kezdeményezői közül, hogy ez nem költségvetési kérdés, most meg egymást túlharsogva a költségvetésért, ugyancsak az adófizetők pénzéért kiáltanak. (GyF, kiemelés tőlem)

Igen szoktam Gyurcsány-blogot olvasni, mert érdekes sokszor. (Még jó, hogy nincsenek virtuális macskakövek.) Meg tényleg, valaki magyarázza el nekem, mintha egy hatéves gyerek volnék, hogy hol győzött Magyarország a népszavazáson?

Neil blogja most ünnepli a hetedik születésnapját. Ami egyrészt nem semmi, másrészt ami még nagyobb szám – szerintem – hogy ajándékképp valamelyik könyvét egy hónapra ingyen online elérhetővé teszi a Harper Collins ez alkalomból. Hogy melyiket? Nos ez az olvasókon múlik, ugyanis online szavazás dönti majd el a dolgot. Én a Smoke & Mirrorst választottam, mert az még nincs meg… (Bár a kérés az, hogy ne a kedvencüket jelöljék meg a szavazók, hanem azt a könyvet, amelyiket mondjuk egy barátjuknak adnának ajándékba. De én ilyen kis önző voltam.)