Der Himmel über Berlin

A cím miatt álltam neki ezt megnézni péntek este. Az Angyalok városát gondolom mindenki látta, na az a film ezen alapszik, bár az alapvetésen kívül, ti. hogy egy angyal a halandó életre vágyik, semmi közös nincs bennük.

Der Himmel über Berlin

A helyszín Nyugat-Berlin a hidegháború idején. A könyvtáras jelenetből megtudható, hogy rengeteg angyal él itt, akik követik az emberek életét, és hallják a gondolataikat. Igazából alig van párbeszéd a filmben, a szöveg jó része narrációként használt monológ. Nagyrészt német, de például Marion franciául gondolkodik, az önmagát alakító Peter Falk pedig angolul.

Nem azért fekete-fehér, mert annyira régi lenne (1987-es), hanem mivel az angyalok nézőpontjából figyelünk, akik – többek között – nem látnak színeket. Az angyalok a halandók életébe nem tudnak beavatkozni, de a jelenlétükkel, érintésükkel reményt tudnak adni nkik.

Az egész meglehetősen avant-garde, és kell egy hangulat az élvezetéhez. Ha az első 10 perc nem tetszik, nem érdemes folytatni, mert végig ugyanolyan marad.

A berlini képek mindenestre elég durvák, például a Potsdamer Platz, ami akkor teljesen lepusztítva volt hagyva, most meg egy zsúfolt városközpont.

Tanz der Vampire

A harmincadik születésnapomra kaptam tesótól egy jegyet a berlini Vámpírok Báljára; alapvetően rossz nekem. Egészen vicces, hogy a címszerepeket nem is németek játsszák: Krolock Иван Ожогин, Sarah pedig Csámpai Mercédesz. Mindenütt ott vagyunk.

Ráadásul még két hónap, és vége az előadásnak, épphogy sikerült elkapni.