So, does your company have its own superhero?
Check out ours: he’s called Sky High (スカイハイ) and he’s the King of Heroes in the Japanese anime television series Tiger and Bunny (タイガー＆バニー).
He is very cheerful, optimistic and polite. His abilities include being able to control the wind and air currents and he can fly with the assistance of his jetpack. The front of his uniform is branded with the Ustream logo.
Despite the fact that I spent almost six years in Japan I’ve never grown fond of anime or manga. Sure there are a few I’ve seen or read, but I’m no way a fan. When it becomes more than simple fandom however…
summer ends by ~Pennae on deviantART
Oh, I’m so hooked. Not since Firefly…
Kétszer kellett elolvasnom, mire leesett Komaváry #serleg poénja.
A -tan ugyebár a -chan gyerekek és lányok részére fenntartott szuperaranyos kiejtése. Aztán ebből alakult ki az OS-tan internet meme: mangalányok, akik operációs rendszernek vannak öltözve. Alább például egy OS X Leopard-tan látható egy iPhone-tannal. (by BellaCielo)
Na, most már mindenki érti a Szent Korona-tant? Kiváló lenne, ha valaki tényleg megrajzolná, ezért is éreztem kötelességemnek, hogy továbbítsam a felhívást. Hátha járnak még erre is hobbi mangarajzolók. Képregényes alkotmányra fel!
A bejegyzés olvasásához jó aláfestő zene KTamas j-pop sárkánykazettája.
Fie, foh, and fum,
I smell the blood of a British man.
Június közepén a brit Királyi Posta kiadott egy bélyegsorozatot a Brit-szigetek mesebeli lényeiről. A gyönyörű bélyegeket Dave McKean rajzolta, és Neil Gaiman írt hozzájuk rövid történeteket. Ezek közül az óriásokról szólóban akadt meg a szemem a következőn:
In the dawn days they feefifofummed across the land, picking up rocks and throwing them at other giants in friendly rivalry, or alone they would break mountains, crush rocks into causeways, leave henges and stone seats to mark their passing.
Rövid keresgélésem eredménye, hogy a szó egy meséből származik, melynek címe Jack and the Beanstalk. A történetben egy fiú mágikus babszemeket ültet el, melyek egy éjszaka alatt az égig nőnek. A babon felmászva a fiú egy óriás házára bukkan, ahonnan pénzt, egy aranytojást tojó tyúkot és egy hangszert lop el, majd az utánaeredő óriást megöli: kivágja alatta a babot. Ismerős?
A magyar népmesei változatban (Az égig érő paszuly) az óriás helyett háromfejű sárkány szerepel, de ezen kívül egyezik a történet. Az azért engem is meglepett, hogy a japánok ebből is amimét csináltak… ジャックと豆の木
Maga a feefifofum egyébként az óriás szövege, amikor az kis híján felfedezi a betlakodót:
Fee-fi-fo-fum!
I smell the blood of an Englishman.
Be he ‘live, or be he dead,
I’ll grind his bones to make my bread.
Később Shakespeare Lear Királyában Edgar így szól:
Fie, foh, and fum,
I smell the blood of a British man.
Vörösmarty magyar fordításában:
Rowland vitéz, hogy a sötét toronyhoz ért,
Szavajárása lévén, így beszélt:
Hujhá! pihá! brit vért orrontok itt.
Legközelebb elégedetlenség kifejezése céljából használjuk bátran az óangol fie-t!
Rendszeresebb sesam.hu olvasók valószínűleg tisztában vannak a japánfanatikusokkal szembeni averziómmal. A malacnáthás iskolabezárások miatti unalmas perceimet most mégis azzal töltöttem, hogy az index animeconos cikkét nézegettem. Úgy látom azért a korpa között lehet gyémánt, csak rá ne tüsszentsenek a disznók. Képzavar.
Tudom felháborító, de a videójukon szereplő horrorfilmesre maszkírozott gothloli leányzó például elismerésre méltó szerintem. Ez is egy stílus, amit lehet igényesen és szakértelemmel csinálni. Rajta látszik, hogy mennyi munkát és időt ölt bele a hobbijába, és az eredmény kétséget kizáróan hatásos. A sminktől az esernyőig minden részlet átgondolt. Az pedig, hogy saját bevallása szerint hétköznapokon, publikusan is ezzel a kinézettel operál, szintén szimpatikus. Különösen a nem éppen különctoleranciájáról híres kis országunkban.
Az egész arról jutott eszembe, hogy itt Kobében is van egy hölgyemény, aki hasonló szerelésben jár velem egy boltba. Ő nem a fekete/goth hanem a rózsaszín/fehér/fluffy vonalat követi, de nem kevésébé sokkolóan néz ki. Általában esti órákban találkozunk a Daiei-ben, csak még sosem volt nálam fényképezőgép vagy telefon. Nyilván innen indult a divatnak eme formája, ezért elfogadóbbak is az emberek: a nyuszilányt sem nézik meg kétszer a vásárlók.
Szóval – Japán hatása vagy sem – de engem nem zavar, ha valaki extrémen néz ki, ha jól csinálja. Idáig jutottunk. Persze a hasonló próbálkozások nagy része leragad a szánalmas szinten.
Az előző post címe erre az animére utalt. Egy ami kivételesen még nekem is tetszik: Japán pont ilyen…
Aki érdeklődik, érdemes még rákeresni a Voices of a Distant Star (星の声) címűre is, az sem túl hosszú, és a készítő ugyanaz.