sesam.hu

sesam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at IBM Cloud, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Ultra

“A célba érkezés a narkotikum. Az változtatja pozitívvá a keserves dolgokat, amin átmegyünk. Még egy százaléka sincs a versenynek a befutás, de mégis minden addigi szenvedést elsöpör.”Németh Csaba

Hasonlóról már volt szó. Tíz nap múlva maraton. Még mindig fáj a talpam.

Vasárnap

De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. – 2 Móz. 20:10

Munka nem volt, csak aktív pihenés. Reggel megnéztem gyorsan a maláj nagydíjat (Alonso, sóhaj.) aztán összeszedtem magam, és elmentem az 56-osok terére a T-Home Vivicittá Félmaratonra.

Idén először volt félmaratoni táv is (a Vivicittá amúgy 12km), én meg úgy voltam vele, ha már futok, tegyük magasra a lécet. (sic!) A rajtnál pont a két iramfutó mellé keveredtem, akikkel az 1:45′-ös időt lehetett megcélozni. Az iramfutók egyenletes tempót diktálnak, és meghatározott időt futnak meg, hogy lehessen hozzájuk igazodni annak, aki akar. A rajt előtt a versenyélményeikről beszélgettek, és hogy pihenésképp most lecsoszogják ezt a félmaratont.

Gondoltam egy darabig követem a magenta léggömbös párost, aztán majd úgyis lemaradok. Elég durva szél volt, főleg a rakparton. Szerencsére a hosszabbik, dél felé tartó szakaszon pont háttal jött, amikor pedig visszafelé futottunk szembe, épp jó passzban voltam. A Nyugati téri felüljárót nagyon szeretik valamiért az útvonaltervezők, most sem hagyhattuk ki, természetesen szembeszélben. A városligetet még meg kellett kerülni a végén, és akkor már nagyon szenvedtem. Számoltam vissza a kilométereket, és azt hajtogattam, hogy ha már eddig tartottam az iramfutók tempóját, akkor már nem lehet feladni.

A Vivicittá szélmaratont végül 1:44’39” hivatalos idővel zártam, ami messze jobb mint bármelyik eddigi futásom. A tavalyi Nike Budapest Félmaratonon 1:53’23” idővel értem célba. Ez a teljesítmény azt jelenti, hogy 21 kilométeren át tartottam az 5 perc/km sebességet. I Can’t Hear You Over the Sound of How Awesome I Am

A frissen kalibrált Nike+ chip nagyon jól vizsgázott, csak 150 métert csalt a teljes távon. Vicces egyébként, hogy 1661 kalória egy ilyen etap.

Este lazításképp God is an Astronaut volt a Dürer kertben:

DSC09652

A Suicide by Star tényleg ennyire iszonyat jó élőben. (Itt egy videó a bécsi koncertről.) Mivel szegény basszgitáros Kinsella alól rendszeresen elment az áram, kompenzációképp három encore számot is játszottak, a végére kaptunk egy All Is Violent, All Is Brightot is. (A magyar közönség megtanulhatná az encore kifejezést amúgy…)

Érdemes szólni az előzenekarról, ami a marionette ID volt. Szintén post-rock, de énekkel. Egészen ügyesek voltak.

DSC09606

A Facebook oldalukon meg lehet hallgatni és ingyen le lehet tölteni eddigi munkásságuk. A Lángoló Gitárok januárban készített velük interjút.

via Via

Nem vagyok egy reggeli futó. A munkanapba is inkább úgy illesztem be adott esetben a futást, hogy késő délután / este megyek ki.

Ehhez képest hívott Via tegnap éjfélkor, hogy nem akarok-e ma reggel csatlakozni hozzá Gilda-Max Alleeban mint egyalkalmas vendég. Én lepődtem meg a legjobban, amikor sikerült felkelni, és hétre eltekerni a helyszínre.

A hely majdnem annyira jó, mint a japán edzőterem, ahová Norbival jártunk, ami meglepő. Mondjuk el tudom képzelni, hogy csúcsidőben nincs elég hely.

A futópad sem zavart annyira, mint szokott, bár láttam, hogy a profik Blackberryznek is közben, szóval van hová fejlődni. Más kérdés, hogy ennyi csaj között az ember inkább ott hal meg a padon, de nem lassít vagy hagyja abba idő előtt.

A futópadokról át lehet látni a teremre, ahol a különféle foglalkozásokat tartják. Csak az a baj, hogy a csajok labdával felállásról nekem már csak a Humpilates jut eszembe, úgy meg nehéz nem vigyorogni.

Persze hülye voltam, nem töltöttem fel az iPodot, és a 10k felénél úgy merült le, hogy nyoma sem maradt benne az addigi futásnak.

Anyway: I’m addicted.

Another 1000

Not long ago I announced the thousandth post on sesam.hu. Now I am proud to present another milestone: I recently passed the 1000 km total ran distance with the Nike+ set.

Nike  Milestone

Considering how long I’ve been running, it’s not that big of a deal. But still it proves that I’ve been running for a while now and haven’t stopped when the Sport Kit was no longer something new and exciting.

Nevertheless I’m far from satisfied. Lately I’m not in the shape I’d like to be. I run out of air even on short distances and gone are the days when I could just run 10-15k without any considerable extra effort. I also gained some weight, which – I suspect – is party the cause of my slowing down and stamina issues.

The only thing I’m sure of is I will not stop. I’m addicted.