Yesterday I started running and I did not stop.
Dear Diary,
13
Category Archives: Nike+
Have a Nice Trip
A continuation of the previous theme, reinforcing what we once talked about at a party. This is the only addiction that’s good for you.
(via Futóblog)
2500
With today’s 16k I reached the purple level on Nike+. That is 2500 kilometers run.
I’m addicted.
25k
This is what happens when I have excess energy I can funnel into running…
Vasárnap
De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. - 2 Móz. 20:10
Munka nem volt, csak aktív pihenés. Reggel megnéztem gyorsan a maláj nagydíjat (Alonso, sóhaj.) aztán összeszedtem magam, és elmentem az 56-osok terére a T-Home Vivicittá Félmaratonra.
Idén először volt félmaratoni táv is (a Vivicittá amúgy 12km), én meg úgy voltam vele, ha már futok, tegyük magasra a lécet. (sic!) A rajtnál pont a két iramfutó mellé keveredtem, akikkel az 1:45′-ös időt lehetett megcélozni. Az iramfutók egyenletes tempót diktálnak, és meghatározott időt futnak meg, hogy lehessen hozzájuk igazodni annak, aki akar. A rajt előtt a versenyélményeikről beszélgettek, és hogy pihenésképp most lecsoszogják ezt a félmaratont.
Gondoltam egy darabig követem a magenta léggömbös párost, aztán majd úgyis lemaradok. Elég durva szél volt, főleg a rakparton. Szerencsére a hosszabbik, dél felé tartó szakaszon pont háttal jött, amikor pedig visszafelé futottunk szembe, épp jó passzban voltam. A Nyugati téri felüljárót nagyon szeretik valamiért az útvonaltervezők, most sem hagyhattuk ki, természetesen szembeszélben. A városligetet még meg kellett kerülni a végén, és akkor már nagyon szenvedtem. Számoltam vissza a kilométereket, és azt hajtogattam, hogy ha már eddig tartottam az iramfutók tempóját, akkor már nem lehet feladni.
A Vivicittá szélmaratont végül 1:44’39″ hivatalos idővel zártam, ami messze jobb mint bármelyik eddigi futásom. A tavalyi Nike Budapest Félmaratonon 1:53’23″ idővel értem célba. Ez a teljesítmény azt jelenti, hogy 21 kilométeren át tartottam az 5 perc/km sebességet. I Can’t Hear You Over the Sound of How Awesome I Am
A frissen kalibrált Nike+ chip nagyon jól vizsgázott, csak 150 métert csalt a teljes távon. Vicces egyébként, hogy 1661 kalória egy ilyen etap.
Este lazításképp God is an Astronaut volt a Dürer kertben:
A Suicide by Star tényleg ennyire iszonyat jó élőben. (Itt egy videó a bécsi koncertről.) Mivel szegény basszgitáros Kinsella alól rendszeresen elment az áram, kompenzációképp három encore számot is játszottak, a végére kaptunk egy All Is Violent, All Is Brightot is. (A magyar közönség megtanulhatná az encore kifejezést amúgy…)
Érdemes szólni az előzenekarról, ami a marionette ID volt. Szintén post-rock, de énekkel. Egészen ügyesek voltak.
A Facebook oldalukon meg lehet hallgatni és ingyen le lehet tölteni eddigi munkásságuk. A Lángoló Gitárok januárban készített velük interjút.
Nike Better World
Do good, with a vengeance.
(via Futóblog)
via Via
Nem vagyok egy reggeli futó. A munkanapba is inkább úgy illesztem be adott esetben a futást, hogy késő délután / este megyek ki.
Ehhez képest hívott Via tegnap éjfélkor, hogy nem akarok-e ma reggel csatlakozni hozzá Gilda-Max Alleeban mint egyalkalmas vendég. Én lepődtem meg a legjobban, amikor sikerült felkelni, és hétre eltekerni a helyszínre.
A hely majdnem annyira jó, mint a japán edzőterem, ahová Norbival jártunk, ami meglepő. Mondjuk el tudom képzelni, hogy csúcsidőben nincs elég hely.
A futópad sem zavart annyira, mint szokott, bár láttam, hogy a profik Blackberryznek is közben, szóval van hová fejlődni. Más kérdés, hogy ennyi csaj között az ember inkább ott hal meg a padon, de nem lassít vagy hagyja abba idő előtt.
A futópadokról át lehet látni a teremre, ahol a különféle foglalkozásokat tartják. Csak az a baj, hogy a csajok labdával felállásról nekem már csak a Humpilates jut eszembe, úgy meg nehéz nem vigyorogni.
Persze hülye voltam, nem töltöttem fel az iPodot, és a 10k felénél úgy merült le, hogy nyoma sem maradt benne az addigi futásnak.
Anyway: I’m addicted.
Born To Run
I’ve just arrived from a run when Norbi sent me this video.
纸老虎
This morning as a I was trudging to work in the pouring rain I met a boy and a girl running together. It was relatively early and the weather was simply horrible. Yet they jogged on, albeit in proper technical gear, with determination in their eyes.
Nike+ GPS
“Ugye érzed, hogy ez olyan, mintha drogosok beszélgetnének.”
A futásról volt persze szó, mint kiváló endorfinforrás. Ezen felbuzdulva, illetve a bizonytalan ideig elhalasztott télnek köszönhetően alkalmam nyílt végre iOS 4.1 alatt is tesztelni a Nike új GPS appját iPhonera.
Most már egészen sok féle eszközt kínálnak a Nike+ rendszeren belül, elsőként célszerű ezeket végignézni. Eredetileg ugye az iPod és a cipőbe rejtett chip vezette be a szolgáltatást. Később megszületett a Sportband, amit az iPod helyett lehet használni a cipővel. A 3G S szériától kezdve pedig az iPhoneokba is került vevő.
A fentiekkel szemben a Nike+ GPS app egyáltalán nem használja a cipőben lévő érzékelőt, hanem a Fullpower nevű cég MotionX technológiájára épül. Részletezve ugyan nem nagyon van a rendszer működése, de a GPS mellett a telefonba épített mozgásérzékelők adatait is felhasználja, így akár iPod Touchokra is telepíthető.
Az alkalmazás üdvözlőképernyőjén az eddig megtett össztávolság – illetve összidő, összes elfogyasztott kalória, stb. - növeli a futó önbizalmát. Sajnos azonban nem veszi számításba a korábbi Nike+ futásokat, csak az app használata közben megtett kilométereket, így én például 31,25-nél állok jelenleg.
Új futásnál távolságot adhatunk meg, vagy az órával versenyezhetünk, illetve alapesetben csak úgy elkezdhetünk futni a végtelenbe akár. A következő képernyőn lehet kiválasztani, hogy kültéren vagy futópadon történik az edzés, utóbbi esetben a GPS-t be sem kapcsolja az app.
A Nike+ megoldások között ebben az alkalmazásban debütál egy olyan Facebook integráció, ami szerintem kiváló találmány: a futás megkezdésekor a Facebook falunkra is kikerül egy rövid bejegyzés. Ha ezt valaki lájkolja, akkor a program lehalkítja a zenét, és bejátszik egy felvett üdvrivalgást, mintha csak a pálya széléről buzdítanának egy versenyen. Ha Angelday lennék, azt mondanám, fantasztikus korban élünk.
Persze ha valakit ez az őrületbe kerget, akkor lehetőség van kikapcsolni. Én soha nem tenném, főleg azok után, hogy megtapasztaltam, mennyire motiváló tud lenni, amikor a margitszigeti körözéssel szemben a versenyeken tapsolnak és fütyülnek a kordonon túlról.
Arról nem is beszélve, hogy érdemes picit belegondolni, hová jutott el a technológia, ha ilyesmire képes egy telefon.
A futás végeztével azután a Nike+ weboldaláról már ismert változókat is be lehet állítani, azaz milyen idő volt, milyen volt a terep, és általánosságban hogyan éreztük magunkat. Az alkalmazás akár a 3G adatkapcsolaton keresztül is azonnal szinkronizál a Nike+ weboldallal, és – ha szeretnénk – Twitterre és Facebookra is küld értesítést. Utóbbinál még kísérőszöveg írására is lehetőséget ad. Ezzel csak annyi a gond, hogy ha az automatikus értesítéseket a websiteon már korábban beállítottuk, akkor minden státuszüzenet duplán megy ki.
A megszokott Nike+ grafikon mellett az app használata után a weboldalra kikerül egy térképes verzió is, ahol szépen rajzolja a böngésző, hogy merre jártunk. Ez a térkép amúgy futás közben is nézegethető a telefonon, ha valaki nagyon ráér.
Sajnos vannak negatívumok is, amelyek miatt nem feltétlen fogok áttérni az iPod+cipő kombóról. Rögtön az első, hogy – nem meglepő módon – a folyamatos GPS-es követés és térképrajzolás iszonyatos módon zabálja az akkut. Az én régi iPhone 3G-m 12 kilométeres futás után már 10%-on állt úgy, hogy a kezdés előtt vettem le a töltőről. Emiatt azután pont a hosszabb, ismeretlen terepen való futásoknál okozhat gondot, hogy a telefon egyszerűen lemerül, pedig ezeknél lenne hasznos, hogy futás közben is követhető a Google térképein, hogy hol tartunk.
Apróság, de az iPod célszoftverével szemben a GPS app nem teszi automatikusan ismétlőre a lejátszási listát, amit éppen hallgatunk. Így fordult velem elő eddig minden alkalommal, hogy lejárt az aktuális album, és kénytelen voltam a telefont előbányászva másikat választani.
Az azonnali szinkronizáció hátránya pedig, hogy bár lehet utólag törölni egy hibás futást, de a Facebbokra és a Twittere akkor már kimentek az üzenetek. Most ahogy a screenshotokat készítettem a bejegyzéshez, véletlen kiléptem a programból, az meg beszinkronizált egy kemény hatvan méteres etapot nekem mindenhová.
Egyelőre tisztázatlan, hogy mi történik, ha használat közben felhívnak. A 3G nem képes rendes multitaskingra, így nem tudom, hogyan oldották meg, hogy ne vesszen el az addigi futás. Roppant idegesítő lehet például, ha egy telefon miatt áll meg a mérés mondjuk egy 10k kilencedik kilométerén, és utólag persze már nem lehet folytatni.
Előre szólok, hogy iOS 4.0 alatt sok más alkalmazáshoz hasonlóan gyakorlatilag értelmetlen használni 3G tulajdonosként. Őszintén szólva nagyon szívesen kipróbálnám a Nike+ GPS-t olyan hardveren, amire tervezték (iPhone 4): érdekes lenne látni, mennyivel pontosabb, ha iránytű is segítni a mérést, illetve nem csutkára terhelt processzoron kell működnie.
Nekem egyelőre problémás, hogy az akkuidő túl rövidre korlátozza a futásokat, illetve hogy 3G-n azért elég szenvedősen megy az alkalmazás. Néha a szép térképek kedvéért biztosan használni fogom, de egyelőre maradok a cipőbe pakolt chipnél. Viszont mindenképpen pozitív, hogy ha csak telefonja van valakinek, akkor is futkározhat a Nike+ rendszerrel.
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy léteznek amúgy más alkalmazások is a Nike+ GPS nyomdokán, például a Foursquare integrációt is felmutató RunKeeper, azoknak a pontosságáról például viszont nem tudok nyilatkozni.