Probably most of the people who have seen an iMovie ’11 trailer find the whole idea boring and obnoxious. However, my brother and I had a lot of fun making this and I assume, at least for the eight of us who have lived through it, it means something. There might be an actual longer movie to come as well. As you can see, we had a very good time.
Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, de január 27-e óta bizony minden napra volt új bejegyzés. Egy hónapon át. “There is no try.”
Ez a sorozat most meg fog szakadni, ugyanis síelni fogok Franciaországban, és nem akarok időzített írásokkal csalni. Persze majd a hálózat helyzetétől függően meg lehet találni a Twitter – Foursquare – Tumblr háromszögben.
Craig átlagos srác átlagos problémákkal: az apja erőlteti a felvételijét egy elit suliba, a kiszemelt csaja a legjobb barátjával jár, és időnként idegességében sugárban hány egyet. Igazán komolyan senki sem veszi, így gyakorlatilag a Brooklyn hídról leugrás helyett veteti fel inkább magát egy kórházba.
A zártosztályt persze a szokásos alakok népesítik be: skizofrének, antiszociálisok, depressziósak. Meg egy szép és pont korban illő lányka, Noelle.
Engem kicsit zavart, hogy a készítők feltételezett szándéka ellenére minden fordulatot kilométerekre előre lehetett látni, a karakterek sem igazán hoztak újdonságot vagy meglepetést. Különösen igaz ez a drámaibbnak szánt részekre. Amúgy se számítson senki Száll a kakukk fészkére jellegű mélységekre: az It’s Kind of a Funny Story ízig vérig (fekete) komédia.
Ami viszont elgondolkodtató, az maga a depresszió, és a kezelése. Például, hogy hányan vallják be maguknak, vagy a környezetüknek. És hányan kérnek professzionális segítséget. Arról nem is szólva, hogy a film amerikai, ahol nagyobb divatja van a pszichiátriának, szóval el tudom képzelni nálunk mennyivel rosszabb a helyzet. Te be mernél menni ezzel egy kórházba?
A zene mindenképpen pozitívum. Nem csak beszélnek róla, de nagyon jó számokat is válogattak aláfestő zenének. Az Under Pressure is telitalálatos performansz, és Dylan Trainspotting-ekvivalens filozófiáját is jól hasznosítják. Valamint The xx is van, bár Craig double X-nek mondja.
Tesóm most vizsgázott pszichiátriából, úgyhogy a film alatt is mondogatta a felismert tüneteket: diszfunkcionális attitűd, logikai hibák, omnipotencia. Szerintem pont az a film, amiről isolde írhatna a filmbuzira kritikát. :]
Visszanézve, rohadt sokat ellőnek a trailerben, ne nézd meg.
Először egy interjúban derült ki, majd Neil is megerősítette: filmadaptáció készül a How To Talk To Girls At Parties novellájából. A rendező a fesztiválokon jelenleg a Rabbit Hole című alkotásával taroló John Cameron Mitchell lesz.
Az alaptörténetet adó novella a 2007-es Hugo-díj jeltöltje volt, és ingyen elolvasható Neil Gaiman honlapján. Nyomtatásban a Fragile Things novelláskötetben jelent meg. Az viszont még számomra is meglepetés volt, hogy maga az író interpretálásában hangoskönyv formájában is letölthető, szintén grátisz.
A novellát még anno Japánban az unalmasabb órák alatt elkezdtem lefordítani. Már nem emlékszem, hogy befejeztem-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy megvan-e még. A Törékeny Holmik kötet viszont azóta megjelent magyarul is. Érdekes lenne megkeresni az én fordításom, és összevetni a hivatalossal.
Persze publikálnom már nem lehetne gondolom, hiszen hiába olvasható ingyen, a jogok a HarperCollinsnál vannak.
John Cameron Mitchell munkásságából pedig álljon itt ez a rövidfilm, amelyet a Dior számára készített. Marion Cotillard és Ian McKellen a főszereplők.
Bevallom, első megtekintésre fogalmam sem volt, miről akart szólni a kisfilm, csak nagyon szépnek találtam. A ladydior.com tanúsága szerint viszont ez egy tisztelgés a legendás Lady Dior táska előtt.
Just a few quests into the Cataclysm expansion I was greeted by this awesome Buffy reference:
Then few nautical miles away I bumped into no other than the Weighted Companion Cube:
Best expansion ever.
Jimmy Carr’s new DVD is out, hilarious as always, (if you like his kind of rude humour). You know, he is the one with the semi-gay Oxbridge face you’d probably want to punch after a while. He even talks about journals:
Obviously my first thought when they said do you want to write an autobiography was, well I wish I kept a journal. But I’ve never kept a journal, because I’m not a fat goth girl!
Even though I believe he meant the handwritten ones kept in the drawer of a nightstand, spot on.
Not having a TV prevents me from keeping up-to-date with current stand-up trends, nevertheless I saw a free performances here and there. Obviously there is a lot of stealing from the big names, they simply translate their jokes or adapt it to a Hungarian situation. Nevertheless I wonder if we’ll ever have an openly rude and politically very incorrect stand-up guy. Compared to Jimmy (or god forbid Louis C.K.) the Hungarians are quite prude and pretty much walking the line, aren’t they?
A bemutató(k) után ez volt az egyik legjobban várt filmem, és valóban korán jött a karácsony idén.
Még el sem kezdődött, már felépíti a hangulatot a 8-bites Universal logo és zene. Nem vagyok egy retro videojáték fan, de ilyen kaliberű nagyszerűség mellett nehéz elmenni…
A sztori tekintetében a klasszikus videojáték-elv érvényesül: 7 ellenfelet kell legyőzni, és a végén ott a királylány. Jelen esetben a főhősnek az új barátnő hét gonosz exét kell legyakni a sikerhez. Innen mondjuk előre megmondható lenne, mi fog történni, viszont – spoilermentesen – mégsem lesz ennyire fordulat nélküli a “játékmenet”. (Érdemes figyelni a mindenütt felbukkanó X-eket, amelyek már akkor megjelennek, amikor még semmiről sem tudunk.)
Ti láttatok már ilyen filmes telefonszámot, hogy nincs benne 555?
A videojáték-elemek mellett (a legyőzött rosszfiúk pénzzé oszlanak, pontszámok repkednek és időnként még életerő-jelző csíkok is felbukkannak) sok effekt a képregényekből köszön vissza. Leginkább feltűnő a hangok vizuális megjelenítése feliratként, de például a visszatekintő részek is képregény panelekként pörögnek. A Scott Pligrim ugyanis eredetileg egy hat füzetből álló képregény-sorozat, nem elhanyagolható manga utánérzéssel. A film után azonnal akarni fogod persze.
Platformer (ugrálós ügyességi à la Super Mario) vagy verekedős (Mortal Kombat) játékok kedvelőinek és egyéb kockafajtáknak ennyi után már kötelező anyag. Emellett mi tesóval sírva röhögtünk egy-két beszóláson vagy vizuális poénon. (Annyira, hogy szüneteltetni kellett a nézést.) Ramona amolyan fanservice jellegűen szép (és lila haja van!), de ha valaki ázsiai lányokat szeretne látni, az is meg van oldva. Barátnővel megnézni csak akkor érdemes, ha a hölgy nem vágna falhoz egy Nintendót mondjuk.
Lehet, egyszer majd nálunk is bemutatják a mozik…
Az [origo] filmklub jóvoltából tegnap megnézhettem a Szellemírót (The Ghost Writer) a hivatalos bemutató előtt. Ahhoz képest, hogy egyedül el sem akartam menni, végül nagyon nem bántam meg a dolgot. (Szerintem spoilermentes írás következik.)
Az Ewan McGregor által megformált központi karakter a szellemíró: ő az, aki híres emberek memoárját megírja, amelyet aztán természetesen maga a híresség neve alatt publikálnak. Ennek a szellemében a főszereplő neve az egész film alatt egyszer sem hangzik el. Jelen esetben a könyv alanya a volt brit miniszterelnök, akit Pierce Brosnan alakít. Engem teljesen meglepett Olivia Williams (Dollhouse) megjelenése mint feleség, pedig a plakáton is szerepelt, amit ugye nem olvastam el elég tüzetesen.
A szellemíró helyzetét bonyolítja, hogy az elődjét holtan találták meg az óceán partján, és hogy az ex-miniszterelnök egy isten háta mögötti barátságtalan szigeten él maximális biztosítás mellett. Ráadásul a kabinet egyik menesztett tagja háborús bűnökkel vádolja meg a hágai nemzetközi bíróságon. Ez utóbbi folyományaként még egy nemzetközi jogi poént is sikerült elsütni, amelyet azonban nem ismertetek.
Vérbeli politikai thrilleről van szó tehát, ráadásul a hollywoodi filmek nagy részével ellentétben az igazi világpolitika a színtér. Bond-féle akciókra nem kell számítani, a feszültséget nem az események pörgése adja, sokkal inkább a megválaszolatlan kérdések. Annyira meglepő csavarnak azért én egyik fejleményt sem éreztem a film során, bár külföldi kritikák éltették a film végéig folyamatosan fenntartott feszültséget.
Ami inkább feltűnt az a képek sivársága. A miniszterelnök háza ultramodern betonkocka, Ando-féle* csupasz betonból és sok üvegből. Az egész film során egyszer nem süt a nap, és legtöbbször metsző hideg szél fúj. Azt akartam írni, hogy ritka kivételektől eltekintve a szürke kétszáz árnyalatából állnak a képek, de amikor otthon megnéztem utólag a trailert az sokkal színesebb volt. Nem tudom, hogy a film maga más-e, vagy a vetítés miatt volt kevésbé szaturált, esetleg optikai csalódás áldozata lettem.
Bár teljes egészében fiktív történetről van szó, aki kettőnél több híradót nézett az utóbbi években mindenesetre majdnem minden karaktert el tud helyezni a valós brit és amerikai politikai színtéren. Tulajdonképpen felfogható Tony Blair pályafutásáról szóló kritikának is a film. Én mindenesetre kedvet kaptam az alapjául szolgáló könyv elolvasásához.
Érdekes párhuzam, hogy a száműzöttség és a bezártság nem csak a filmre korlátozódik: a forgatás végén Roman Polanski rendező már házi őrizetben volt Svájcban, így az utómunkálatokat távolról irányította. Mivel Amerikába nem tehette be a lábát, így az USA-beli felvételek nagy része Németországban készült.
Alapvetően lényegtelen, de nekem is feltűnt, hogy a stáblista elkészítésekor nem használtak központozást, így igen szerencsétlenül alakult a segédek helyzete, pl. “ass editor”. Valamint – bár erre nem mernék megesküdni – mintha a címfeliratban nem The Ghost Writer lett volna, hanem csak The Ghost.
Összefoglalva, kiváló képi világú izgalmas politikai thrillert készített Polanski, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, akit nem riaszt vissza, hogy alkalomadtán gondolkozni is kell majd egy kicsit. Szerencsére feliratosan adják, úgy látom minden moziban.**
* Tadao Ando japán építész, és a Kansaiba látogatott építész hallgatók elbeszélése alapján rá jellemző a kezeletlen öntött betonfelületek alkalmazása, amelyen szabályosan elhelyezett lyukak is találhatók.
** Bár igyekeztem ignorálni a feliratot, azért egy fordítási hiba szemet szúrt. A miniszerelnök állapotát a feleség így jellemzi a telefonban: “He’s in a right state”, ami a felirat szerint “Jól van”. Ez a brit kifejezés azonban inkább azt jelenti, hogy zavart, pánikol vagy kaotikus állapotban van az illető. Olyasmi, mint amikor magyarul azt mondjuk “na szépen vagyunk”, közben egyáltalán nem.
Dani az ex-munkahelyemen nagy Liverpool drukker révén megosztott Facebookon egy rajongói videót, és mellesleg felhívta a figyelmem a kiváló aláfestő zenére. Meghallgattam, és tényleg, és még aznap este allokáltam magamnak a három elérhető Maybeshewill albumot. Egytől egyig veszett jók a számaik.
Angol post-rock/post-metal banda, ilyenformán a dalaik nagy része instrumentális. Emellett gyakran operálnak filmbeli monológokkal és egyéb popkulturális utalásokkal. Jó példa rögtön a legújabb albumuk, a Sing the Word Hope in Four-Part Harmony (2009) címadó dala, amelyikben az 1976-os Network című filmből hangzik fel Howard Beale sokkoló beszéde, amiért az őt játszó Peter Finchet Oscar-díjjal jutalmazták.
A hivatalos YouTube csatornájukról elérhető pont egy tokyoi koncert, ahol ezt játsszák:
Ha én akkor ezt tudom…
Most is válság van, könyökünkön jön ki. Ezzel kapcsolatos a másik kedvenc szövegem, aminek talán ez a (nagyszerű) Guardian cikk az alapja. Last Time This Year a szám:
We are young, confident, affluent, and with no memory of tougher times. We’ve grown up in an era of never ending financial growth and expected things to stay that way. We’ve grown up in owner-occupied homes with total acceptance of technology, global warming and terrorism. Our whole society has been based on consumerism for the past fifteen years, making us dream consumers, yet we don’t know the difference between a credit card and a debit card, and we have no idea how much a pint of milk costs.
On average we have eight hundred illegally downloaded songs, and one in eight of us spends more than one hundred pounds a month on our mobile phone bill.
We’ve never read a newspaper, and we’ve never used our chance to vote.
We allow our governments to make decisions without giving us all the facts.
They send troops abroad who will die in order that we can steal resources from the people who have them. People who meant us little or no harm until we invaded their country. We allow those troops to commit horrendous atrocities and yet our leaders hang our alleged enemies for much less.
We’ve spent years entrusting our futures to our parents, our governments, the banks and the corporations who have continually lobbied for their own interests. And we’ve let them make selfish decisions that have left our society teetering on the edge of ruin.
We’re blinded from the information that would really shock us by stories of sex and sleaze which doesn’t make the smallest difference to our lives. And so we have no desire to do anything about the things that really do. We’ve watched as greed wipes billions of the world’s stock markets destroys jobs and lives and proves that capitalism is just as corruptible by human nature as communism.
These are tough times but we seek solace in our friends and co-conspirators
We make small differences in each other’s lives, and dream that we can make real progress…
Érdemes még megjegyezni, hogy a banda nem hisz a nagy kiadókban. Amit lehet saját kezűleg csinálnak, tudatosan képzik magukat, hogy a stúdiómunkától kezdve a koncertszervezésig mindent meg tudjanak oldani.
Az összes eddigi anyagukat saját maguk vették fel egy filler ráfordítása nélkül. Nyilatkozataik szerint be akarják bizonyítani, hogy hatalmas kiadások nélkül is lehet jó zenét csinálni. A StWHiFPH albumhoz tartozó kis könyvecske tartalmaz is egy útmutatót a filozófiájukról, valamint hogy hogyan dolgoznak.
A csapat neve nem jelent különösebben semmit, csak tetszett nekik, ahogy ez a három szó egymás után téve hangzik. Myspacen viszont sajnos foglalt volt már a nick, így Maybeshewont lett az account neve. Nyomás hallgatni!
Ja, még Last.fm-en is hallgatható tőlük pro bono a C.N.T.R.C.K.T. és a This Time Last Year (ami nem ugyanaz, mint a Last Time This Year ám) a Co-Conspirators pedig egyenesen le is tölthető mp3-ban.
Gondolom mindenkinek megvolt a Boom De Yada dal a Discovery Channeltől. Még talán én is betettem anno. A sikerre való tekintettel követte egy második is, valamint szerintem minden tisztességes geek számára kihagyhatatlan az xkcd webképregény által inspirált változat, amelyben Neil Gaiman, Cory Doctorow és hasonló félistenek szerepelnek.
Egy hete pedig nyilvánosságra került egy World of Warcraft témájú videó. Az apropót a Blizzard és az Alienware közös filmes versenye adta, a végeredmény pedig magáért beszél:
A YouTubeon 720p HD verzióban érdemes.