Az [origo] filmklub jóvoltából tegnap megnézhettem a Szellemírót (The Ghost Writer) a hivatalos bemutató előtt. Ahhoz képest, hogy egyedül el sem akartam menni, végül nagyon nem bántam meg a dolgot. (Szerintem spoilermentes írás következik.)

Az Ewan McGregor által megformált központi karakter a szellemíró: ő az, aki híres emberek memoárját megírja, amelyet aztán természetesen maga a híresség neve alatt publikálnak. Ennek a szellemében a főszereplő neve az egész film alatt egyszer sem hangzik el. Jelen esetben a könyv alanya a volt brit miniszterelnök, akit Pierce Brosnan alakít. Engem teljesen meglepett Olivia Williams (Dollhouse) megjelenése mint feleség, pedig a plakáton is szerepelt, amit ugye nem olvastam el elég tüzetesen.

A szellemíró helyzetét bonyolítja, hogy az elődjét holtan találták meg az óceán partján, és hogy az ex-miniszterelnök egy isten háta mögötti barátságtalan szigeten él maximális biztosítás mellett. Ráadásul a kabinet egyik menesztett tagja háborús bűnökkel vádolja meg a hágai nemzetközi bíróságon. Ez utóbbi folyományaként még egy nemzetközi jogi poént is sikerült elsütni, amelyet azonban nem ismertetek.

Vérbeli politikai thrilleről van szó tehát, ráadásul a hollywoodi filmek nagy részével ellentétben az igazi világpolitika a színtér. Bond-féle akciókra nem kell számítani, a feszültséget nem az események pörgése adja, sokkal inkább a megválaszolatlan kérdések. Annyira meglepő csavarnak azért én egyik fejleményt sem éreztem a film során, bár külföldi kritikák éltették a film végéig folyamatosan fenntartott feszültséget.

Ami inkább feltűnt az a képek sivársága. A miniszterelnök háza ultramodern betonkocka, Ando-féle* csupasz betonból és sok üvegből. Az egész film során egyszer nem süt a nap, és legtöbbször metsző hideg szél fúj. Azt akartam írni, hogy ritka kivételektől eltekintve a szürke kétszáz árnyalatából állnak a képek, de amikor otthon megnéztem utólag a trailert az sokkal színesebb volt. Nem tudom, hogy a film maga más-e, vagy a vetítés miatt volt kevésbé szaturált, esetleg optikai csalódás áldozata lettem.

Bár teljes egészében fiktív történetről van szó, aki kettőnél több híradót nézett az utóbbi években mindenesetre majdnem minden karaktert el tud helyezni a valós brit és amerikai politikai színtéren. Tulajdonképpen felfogható Tony Blair pályafutásáról szóló kritikának is a film. Én mindenesetre kedvet kaptam az alapjául szolgáló könyv elolvasásához.

Érdekes párhuzam, hogy a száműzöttség és a bezártság nem csak a filmre korlátozódik: a forgatás végén Roman Polanski rendező már házi őrizetben volt Svájcban, így az utómunkálatokat távolról irányította. Mivel Amerikába nem tehette be a lábát, így az USA-beli felvételek nagy része Németországban készült.

Alapvetően lényegtelen, de nekem is feltűnt, hogy a stáblista elkészítésekor nem használtak központozást, így igen szerencsétlenül alakult a segédek helyzete, pl. “ass editor”. Valamint – bár erre nem mernék megesküdni – mintha a címfeliratban nem The Ghost Writer lett volna, hanem csak The Ghost.

Összefoglalva, kiváló képi világú izgalmas politikai thrillert készített Polanski, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, akit nem riaszt vissza, hogy alkalomadtán gondolkozni is kell majd egy kicsit. Szerencsére feliratosan adják, úgy látom minden moziban.**

* Tadao Ando japán építész, és a Kansaiba látogatott építész hallgatók elbeszélése alapján rá jellemző a kezeletlen öntött betonfelületek alkalmazása, amelyen szabályosan elhelyezett lyukak is találhatók.

** Bár igyekeztem ignorálni a feliratot, azért egy fordítási hiba szemet szúrt. A miniszerelnök állapotát a feleség így jellemzi a telefonban: “He’s in a right state”, ami a felirat szerint “Jól van”. Ez a brit kifejezés azonban inkább azt jelenti, hogy zavart, pánikol vagy kaotikus állapotban van az illető. Olyasmi, mint amikor magyarul azt mondjuk “na szépen vagyunk”, közben egyáltalán nem.

Dani az ex-munkahelyemen nagy Liverpool drukker révén megosztott Facebookon egy rajongói videót, és mellesleg felhívta a figyelmem a kiváló aláfestő zenére. Meghallgattam, és tényleg, és még aznap este allokáltam magamnak a három elérhető Maybeshewill albumot. Egytől egyig veszett jók a számaik.

Angol post-rock/post-metal banda, ilyenformán a dalaik nagy része instrumentális. Emellett gyakran operálnak filmbeli monológokkal és egyéb popkulturális utalásokkal. Jó példa rögtön a legújabb albumuk, a Sing the Word Hope in Four-Part Harmony (2009) címadó dala, amelyikben az 1976-os Network című filmből hangzik fel Howard Beale sokkoló beszéde, amiért az őt játszó Peter Finchet Oscar-díjjal jutalmazták.

A hivatalos YouTube csatornájukról elérhető pont egy tokyoi koncert, ahol ezt játsszák:

Ha én akkor ezt tudom…

Most is válság van, könyökünkön jön ki. Ezzel kapcsolatos a másik kedvenc szövegem, aminek talán ez a (nagyszerű) Guardian cikk az alapja. Last Time This Year a szám:

We are young, confident, affluent, and with no memory of tougher times. We’ve grown up in an era of never ending financial growth and expected things to stay that way. We’ve grown up in owner-occupied homes with total acceptance of technology, global warming and terrorism. Our whole society has been based on consumerism for the past fifteen years, making us dream consumers, yet we don’t know the difference between a credit card and a debit card, and we have no idea how much a pint of milk costs.

On average we have eight hundred illegally downloaded songs, and one in eight of us spends more than one hundred pounds a month on our mobile phone bill.

We’ve never read a newspaper, and we’ve never used our chance to vote.

We allow our governments to make decisions without giving us all the facts.

They send troops abroad who will die in order that we can steal resources from the people who have them. People who meant us little or no harm until we invaded their country. We allow those troops to commit horrendous atrocities and yet our leaders hang our alleged enemies for much less.

We’ve spent years entrusting our futures to our parents, our governments, the banks and the corporations who have continually lobbied for their own interests. And we’ve let them make selfish decisions that have left our society teetering on the edge of ruin.

We’re blinded from the information that would really shock us by stories of sex and sleaze which doesn’t make the smallest difference to our lives. And so we have no desire to do anything about the things that really do. We’ve watched as greed wipes billions of the world’s stock markets destroys jobs and lives and proves that capitalism is just as corruptible by human nature as communism.

These are tough times but we seek solace in our friends and co-conspirators

We make small differences in each other’s lives, and dream that we can make real progress…

Érdemes még megjegyezni, hogy a banda nem hisz a nagy kiadókban. Amit lehet saját kezűleg csinálnak, tudatosan képzik magukat, hogy a stúdiómunkától kezdve a koncertszervezésig mindent meg tudjanak oldani.

Az összes eddigi anyagukat saját maguk vették fel egy filler ráfordítása nélkül. Nyilatkozataik szerint be akarják bizonyítani, hogy hatalmas kiadások nélkül is lehet jó zenét csinálni. A StWHiFPH albumhoz tartozó kis könyvecske tartalmaz is egy útmutatót a filozófiájukról, valamint hogy hogyan dolgoznak.

A csapat neve nem jelent különösebben semmit, csak tetszett nekik, ahogy ez a három szó egymás után téve hangzik. Myspacen viszont sajnos foglalt volt már a nick, így Maybeshewont lett az account neve. Nyomás hallgatni!

Ja, még Last.fm-en is hallgatható tőlük pro bono a C.N.T.R.C.K.T. és a This Time Last Year (ami nem ugyanaz, mint a Last Time This Year ám) a Co-Conspirators pedig egyenesen le is tölthető mp3-ban.

Gondolom mindenkinek megvolt a Boom De Yada dal a Discovery Channeltől. Még talán én is betettem anno. A sikerre való tekintettel követte egy második is, valamint szerintem minden tisztességes geek számára kihagyhatatlan az xkcd webképregény által inspirált változat, amelyben Neil Gaiman, Cory Doctorow és hasonló félistenek szerepelnek.

Egy hete pedig nyilvánosságra került egy World of Warcraft témájú videó. Az apropót a Blizzard és az Alienware közös filmes versenye adta, a végeredmény pedig magáért beszél:

A YouTubeon 720p HD verzióban érdemes.

A Cars folytatásáról ír a filmbuzi, és a képen japán felirat van:

Én persze nem bírok ilyenkor magammal, és érekel, mi az. A 禁エンスト nem mondott semmit ugyanis.

Nos, tipikus japán logika. Az エンスト két részből áll: エンジン・ストール azaz engine stall. Első két-két katakanából lesz az エンスト, az “angol” szó, amit egy anyanyelvű se ért meg. A 禁 meg a tiltás jele. Innentől kikövetkeztethető, hogy a reklámtábla levágott végű angol felirata a No Stall lenne.

Igen, szerintem most már így maradok.

I have to admit I like finding Japanese text, signs, etc in movies and TV shows and knowing what they mean.

This is in addition to my obsessive hunt for English words and abbreviations unknown to me. (Like do you know what a scrunchie is?)

Anyway the latest is a pretty simple 大阪 (Osaka) text on a hoodie worn by Rachel (Daneel Harris) on One Tree Hill season 3 episode 12:

I really wonder how these pieces of clothing end up on screen.

Kikapcsolásként gondoltam megnézem az Observe and Reportot. A trailer meglehetősen beteg és altesti humorban bővelkedő agyatlanságot sugallt, ami így a vizsgák közepén belefért volna. Csak épp a film kicsit más, mint azt az ember elsőre gondolná.

A történet szerint egy városszéli pláza parkolójában egy magamutogató perverz riogatja a nőket. Amikor a sminkespultnál dolgozó Brandi (Anna Faris) is áldozatul esik, Ronnie (Seth Rogen) – a pláza biztonsági őre – elhatározza, hogy majd ő kézre keríti a meztelenkedőt, ily módon beférkőzve Brandi kegyeibe. Ebben azonban versenytársra lel Detective Harrison (Ray Liotta) személyében, akit kirendeltek a nyomozás vérgehajtására.

Ronnie azonban nem csak mániás depressziós, de eléggé buta is. A szerencsétlenkedéseit nézni számomra nem vicces volt, hanem inkább szánalmas. Ráadásul nem csak fekete humorban bővelkedik a mozi, hanem meglepetésszerű brutalitásban is. Még talán jobban megérdemelt a korhatáros besorolásmint egy lövöldözős-mészárlós filmnél, mert az Observe and Report pszichésen is támad.

A filmben – mondhatni – nincs egyetlen normális ember sem. Kicsit hasonlít a dolog a “zoxigén” és “nefürgyéle” magyar memékhez. Ha valaki ezeken jót röhögött, akkor az O&R is tetszeni fog neki valószínűleg. Én csak időnként tudtam nevetni rajta.

Egy jelenetben tulajdonképpen önértékeli magát a film. Harrison egyik rendőrtársa elrejtőzik a szomszéd szobában, hogy meglesse Ronnie megszégyenítését, de pár mondat után inkább kijön: “Arra gondoltam, hogy vicces lesz, de igazából csak rendkívül szomorú. Úgyhogy inkább lelépek.”

Nem tudnám összeszámolni, hányszor láttam a BSG bevezető képsorait. Ennek ellenére csak pár napja a negyedik évad zenéjének hallgatásakor döbbentem rá, hogy itt bizony taiko-dobok szólnak. Jellemző rám mondjuk, hogy teljesen evidens dolgokat nem veszek észre. Bear McCreary viszont nagyot alkotott.

Ha taiko, akkor pedig Kodo. Írtam róluk régebben, hiszen kétszer is volt alkalmam részt venni az általuk szervezett sadogashimai háromnapos fesztiválon, első alkalommal 2005-ben. Elég nagy az egyetértés abban, hogy a taiko művészetét jelenleg legmagasabb szinten űző – ha úgy tetszik világelső – csapat megtisztelő címe bizony az övék. Sajnos a videók nem igazán adják vissza azt az elemi élményt, amikor ezek a dobok az ember zsigereiben dörömbölnek, és a színpadon szemmel látható a zenészek megfeszített izommunkája.

Szóval a dob gyermekei（鼓童）avagy a szívverés（鼓動）HD-ben (kötelező!):

A harmadik videóban az ötödik percnél kifejezetten ajánlom megtekintésre a kétoldali dobolást.

Maybe some readers remember the ‘Proposition 8 – The Musical’ starring Jack Black as Jesus himself. Well, since then a group of – I suspect – mostly religious people called NOM made a TV ad to warn the American nation of the inherent dangers in letting same-sex marriages happen:

Hilarious as it is on its own, there’s also a parody: A Gaythering Storm. You may recognise Sarah Chalke (Scrubs), Sophia Bush (One Tree Hill), George Takei (Heroes), Jane Lynch (Glee) and others:



‘They’ll dance at us. And it’ll be choreographed.’

If you ask me, gay people are not out there to hurt anyone. They don’t want to make anyone else gay either. They just want to live their lives in peace and be… gay. In all possible senses of the word.

This is a lot more that can be said about the bloodthirsty religious fanatics who, as some self-proclaimed protectors of morality, want to tell other people what they should or shouldn’t be able do. Ironically enough Christianity is said to be a religion based on love. Well at least on paper.

In preparation of the impending epidemic I watched Children of Men yesterday to get into the proper post-apocalyptic mood. I’m not sure the sheer awesomeness of the movie registered during the first viewing. Take the reference below as an example:

It’s also very important to mention that almost every shot in the movie contains some kind of animal, usually a dog. Symbolism galore.

As for the Swine Flu status, not much to report. There aren’t less people in the streets, but the ratio of face-masked pedestrians has dramatically increased. Almost all public workers – such as shop assistants, bus drivers, postal workers, etc. – wear masks as well. Yesterday evening the neighborhood Lawson convenience store informed shoppers that it was out of stock for masks. (I just went to buy Coke.) Reuters now reports more than a hundred people confirmed as infected in Japan, a number I’m not sure I believe. No zombies have been spotted yet.

The following dialogue took place in the season finale of Joss Whedon’s latest show, Dollhouse:

Ballard: So this is it, this is where you steal their souls.
Topher: Yeah, and then we put ‘em in a glass jar with our fireflies.

Now seriously, how cool is that, providing a witty remark and dissing Fox in one sentence.

(If you need an explanation: It’s a reference to how Fox ’stole the souls’ of the creators of the cult show Firefly by canceling it only after eleven aired episodes. Now Fox is about to do the same with Dollhouse.)

You can’t deny that the man has style.