Shame

Ismét kaptam [origo] Filmklubos jegyet moziba, ezúttal a Shame-re.

Nagyon ügyesen meg van oldva, hogy felkavarjon. A jelenetek pont annyival hosszabbak, hogy már kényelmetlenül érezd magad. Ehhez még dialógus sem kell, a legjobb pillanatai a filmnek, amikor a szereplők csak nézegetik egymást. A színészi játék annyira erős, hogy ennyiből átjön a feszültség.

Az én kedvenc pillanatom az volt, amikor Brandon (Fassbender) az éjszaka közepén elmegy kifutni magából a feszültséget. Borzasztó egyszerű kép, oldalról követi a kamera utcákon át, talán még vágás sem nagyon van benne, kurvajó. Lehet, azért tetszett ennyire, mert már én is csináltam hasonlót.

Nem tudnám megmondani, miről szól a Shame. Inkább felvet egy csomó témát, aztán otthagy velük. A zárójelenet értelmezése is a nézőre van bízva.

Van rendes kritika is, itt. A képet is tőlük nyúltam.

Haggis in the TARDIS

Neil Gaiman Craig Fergusonnél járt a The Late Late Showban, ahol az interjú során a házasságtól eljutnak a részeg telefonbetyárkodásig, majd elszabadul a pokol, és cockney akcentusban tárgyalnak, valamint feltűnik egy TARDIS.

Előismeretképp hasznos lehet a haggis szó ismerete, ami egy tradicionális skót étel: bárány belső szervei (szív, tüdő, máj) hagymával és fűszerekkel báránygyomorban párolva. Gyakorlatilag kolbászfélének is tekinthető.

Neil úgy csempészte be az USÁ-ba Craignek, mivel az amerikai törvények szerint báránytüdőt tartalmazó étel importja 1971 óta tilos.

Valamint utána kellett néznem a Samhainnek, ami pedig a gall aratóünnep. Ebből az október 31-i pogány ünnepből alakult ki később a katolikus mindenszentek napja.