Category Archives: Law

rókabőr

Posted on by
11

oPal linkelte kommentben a linket a ComputerWorld cikkére, A Nagy Testvér, a Firefox és a vegyes tartalmak, én meg gondoltam ez bizony megér egy teljes blogbejegyzést. Ekkora böszmeséget az Index akciója óta nem láttam ugyanis.

Az alapsztori ugye annyi, hogy egyes weboldalak a Firefox már ismert AdBlock Plus nevű reklámszűrő kiegészítése miatt megtagadják a böngésző felhasználóinak a belépést, és erre a “Why FireFox is Blocked” című lapra irányítják át őket.

Az indoklásban olyasmi szerepel, hogy a hirdetésekből élő weboldalaknak joguk van olyan megoldásokat keresni, melyekkel biztosítják, hogy a látogatók a hirdetéseiket is megnézzék. Már ez csúsztatás, ugyanis az, hogy én milyen tartalmat nézek meg egy oldalon – annak egészét vagy csak az engem érdeklő, tehát nem reklám, részeket – az teljes mértékben rajtam áll. Egy weboldal maximum annyit tehet, hogy a felhasználási feltételeiben megtiltja a hirdetések szűrését. Ellenőrizni vagy betartatni viszont ezt sem igazán lehet…

Később egyre keményvonalasabbá válik a szöveg, és közli, hogy a hirdetésszűrés lopás. (Ez az általánosítás nagy népszerűségnek örvend a szellemi tulajdon védelmezőinek körében úgy látom.) Az unosig ismételt analógiával élve akkor az is lopás, ha valaki kimegy a konyhába sörért a TV reklámok alatt?

A lap alján a jogi magyarázat sem semmi. Szerintük ha valaki hirdetésszűrővel nézi meg az adott weboldalt, akkor nem tesz mást mint a számítógépének memóriájába másolva egy származtatott művet készít, immár a reklámok kihagyásával, és ez a folyamat kimeríti a szerzői jog megsértését.

Nagyon meggyőzően hangzik persze, de akkor az is szerzői jogot sért ha lemásolom a kedvenc versemet úgy, hogy az utolsó versszakot kihagyom, mert nem tetszik a vége, és utána úgy olvasgatom.

Végülis persze az egész dolog halálra van ítélve, mert hiába írják, hogy a Firefox felhasználók az internetezők elenyésző hányadát teszik csak ki, ez roppantul nem így van. Ezúton is sok sikert kívánok annak a weboldalnak, amelyik a foxosok kitiltásával próbál több reklámbevételhez jutni…

Arról nem is szólva, hogy az AdBlock csak egy a kismillió reklámszűrő megoldás közül. Ott van például az igen egyszerű hosts file szerkesztgetés. Sőt még olyan cégek is mint a Symantec nem átallanak letölthető add-on formájában reklámszűrőt kínálni a NIS és Norton 360 termékeikhez (screenshoton látszik).

Ami engem jobban zavar, az megintcsak a FUD. És hogy Átlagos Internetező ebből azt fogja megint leszűrni, hogy az IE a helyes és jó böngésző, nem úgy mint az illegális Firefox.

Sauvez Willy

Posted on by
1

Hatalmas nemzetközi tiltakozás közepette a japánok megint bálnát halásznak: vasárnap indult el a halászflotta, hogy összesen 1000 bálnát öljön le “tudományos célokra”. A 900 csukabálna (minke whale) mellett 50 közönséges barázdás bálna (fin whale) és 50 hosszúszárnyú bálna (humpback whale) is szerepel a célok között. Ez utóbbi azért felháborító, mert a hosszúszárnyúak csaknem teljes kihalásig történő lehalászása után a hatvanas években a bálnavadász országok megegyeztek egy nemzetközi moratóriumban, melyet a mai napig egyikük sem tört meg.

Ausztrália, az Egyesült Királyság és Új Zéland mellett most az amerikaiak is csatlakoztak a tiltakozók csoportjához: US joins critics of Japan whaling.

Az új zélandi miniszterelnökasszony, Helen Clark, egyenesen álcának, megtévesztésnek nevezte a japánok azon állítását, hogy a halászat tudományos célokat szolgál.

Nyilvánvalóan igaza van. A japánok szeretnek bálnát enni. A bálna halászata kereskedelmi célra tilos. Erre fel a japánok kitalálták, hogy ők bizony tudományos kutatást végeznek… aztán kárba ne vesszen az a bálnahús, kénytelenek eladni is…

Ez a huzavona persze már régóta tart, és nem úgy fest hogy bármilyen előrelépés lenne a bálnahalászat ügyében. Láthatóan a japánok továbbra is vígan gyilkolásznak.

still can't stop the signal

Posted on by
3

TWA most olyasmihez nyúlt, amihez – szerény véleményem szerint – nem ért. Vagy csak rosszul látja a dolgokat: Lopók között szegényember.

A legnagyobb baj az, hogy warez címszó alatt szépen egyenlőségjelet tett a fizetős ftp / SMSweb és a torrentoldalak közé. Ugyanis abból, hogy valaki torrentszervert üzemeltet az esetleges GoogleAds bevételen kívül egy fillér nem sok annyi pénze sem lesz. Mi több, a torrent mint technológia nem is illegális – annak ellenére hogy sokan szeretnék annak beállítani. A torrentszerver üzemeltetése sem ütközik törvénybe amennyiben nem tartalmaz jogvédett anyagot. (Márpedig miért tartalmazna.) Tehát a “Pedig tisztában vagyok vele, hogy egy komoly warezszerver milliókat termel havonta, és a tulajdonosa orgazdaságból gyarapodik.” nagy csúsztatás. A fizetős ftp meg SMSweb az igen… de a torrent nem. A torrent esetében a felhasználók a saját internet-előfizetésüket, sávszélességüket áldozzák be, és az adat nem egy központi szerverről érkezik a letöltő gépére, hanem a többi hasonszőrű letöltő gépéről.

És akkor ismét megkérdezem: honnan szerezze be az ember legálisan azokat a ritka vagy már nem forgalomban lévő albumokat, amelyeket egyetlen hazai lemezboltban sem lehet kapni? (Nem mindenki akar feltétlenül mulatós technot hallgatni.) Hol nézzem meg a Grey’s Anatomy vagy a Prison Break legújabb részét? Mit tegyek ha a gagyi városi mozi minden filmet csak szinkronosan hajlandó vetíteni?

Lehetett azt mondani, hogy kisfiam, így jártál. Tíz éve. De ma az a helyzet, hogy kész a technológia, ami megengedhetné, hogy hozzájusson bárki a fentiekhez. Legálisan alkalmazható technológia. Csak nem alkalmazzák…

A másik oldala a dolognak pedig nyilván az, hogy az ember nem feltétlenül örül annak, hogy a Sony Music igazgatójának shibuyai lakását az ő “jogdíjából” fizetik. És persze “Ettől még a warez lopás.”, de mégsem ugyanaz. Annyiban igaz, hogy a letöltött album után a zeneszerző nem kap pénzt, de az is igaz, hogy 1) valószínűleg ha nem lenne letölthető attól még nem venné meg az egyszeri Pistike 2) lehet, hogy Pistike pont a letöltött CD miatt szereti meg az együttest, és megy el a banda koncertjére vagy veszi meg az új albumot immár legálisan. Túl összetett ez a kérdés ahhoz, hogy feketén-fehéren lopásnak nevezzük. Annyi bizonyos, hogy törvénybe ütköző.

A fentiek mellett a lopás analógiájának érvényességét nagyban rontja, hogy amennyiben én ellopok egy kabátot teszem azt, akkor a kabát eredeti tulajdonosa kabát nélkül marad. Egy CD lemásolása esetén viszont mindkettőnknek meglesz ugyanaz a zene. Az új információ előállításának határköltsége nulla. Ehhez a nullához képest baromi sokba kerülnek a CD-k.

A warez nem szabadságharc, és nem is a jövő. A warez szükségmegoldás, döglöttló-zabálás ostrom idején. Nincs filozófiája, akárhogy is igyekszik néhány túlmozgásos idióta, hogy ráhúzzon valami kollektivista hagymázat. A szellemi tulajdon ki nem fizetésének prófétái hamis prédikátorok.

Szerintem pedig a torrent igenis forradalom. Igenis korlátozva van az információ szabad áramlása (emlékezzünk a sorozatepizódokra), annak ellenére, hogy a technológia megengedhetné, hogy mindenki hozzájusson. És ha erre van szükség, hogy azokat, akik a rendszerbe szépen beágyazódva ezen a korlátozáson szedik meg magukat kirobbantsuk, ám legyen.

free music

Posted on by
1

Ez ám a látogatószám-növelő cím. Kár, hogy nincsenek reklámaim.

Igazából arról van szó, – bár nyolc nap alatt persze körbejárta már a netet – hogy a Radiohead új lemezét úgy dobta letölthető formában piacra, hogy a vásárló döntheti el, mennyit fizet érte. (Quart.hu: Hoppá! Új Radiohead-lemez, hamar, amennyiért akarod.)

Nyilván nem ebből fog a Radiohead meggazdagodni, de marketingnek nem utolsó: már az is tud a lemezükről, aki életében egy számukat nem hallgatta, mint például én. Aztán nem elhanyagolható a tény, hogy ha a szokványos lemezkiadós utat választják, két héttel a kiadás napja előtt már úgyis fent lett volna az egész album az összes torrent-oldalon.

Ami sokkal érdekesebb, az a Telegraph cikke: Radiohead generation believes music is free. És tényleg, mindeninek van valamilyen morális magyarázata, miért tölti le inkább a zenéket, ahelyett hogy megvenné: Drágák a CD-k. Ne rajtam gazdagodjon meg a lemezkiadó. A művész úgysem lát abból a pénzből sokat. Ha letölthetem ingyen, mégis miért fizetnék?

Egy tinenyolc éves sehffieldi diák például 9 pennyre értékelte a Radiohead albumot (forrás a fenti Telegraph-cikk):

Van egy felnövekvő generáció, ami hisz abban, hogy a zene ingyenes. Az összes barátom ismeri a netet, és rendszeresen töltenek le zenéket. Nem hajlandóak kifizetni az albumok alaptalanul magas árait. Viszont ha egy együttes sokat jelent a számukra, megveszik a lemezeiket. A Radioheadnek viszont nicns szüksége a pénzre, úgyhogy mindössze kilenc pennyt adtam az albumukért. És még nem voltak álmatlan éjszakáim emiatt.

A CD-vásárlás inkább már arról szól, hogy valaki támogatja a kedvenc zenekarát. Vagy szeretné biztosan jó minőségben hallgatni a zenéit, hiszen ki tudja valóban hozzáértően dolgozott-e a zene feltöltője. Sőt akkor már inkább valamilyen digitális zeneboltból vásárol az egyszeri zenehallgató. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én egy CD-t maximum addig használok amíg az iTunes lementi a számokat róla, utána úgyis a számítógépről, iPodról hallgatom a zenéket.

Persze a CD-nek van szép borítója, adott esetben füzetecskéje a szövegekkel, szóval előnyei nyilván vannak, viszont ötször annyiba is kerül, mint egy online boltból letöltött album. Az ember a kedvenceit megveszi CD-n, viszont egy széles körű zenei érdeklődést azért gazdaságosabb netboltokkal, vagy ugye letöltéssel kielégíteni.

Utóbbi viszont illegális. Illetve jelenleg általánosan elterjedt rendszer szerint a letöltés maga nem, csak a feltöltés ütközik törvénybe, de mivel feltöltés nélkül nincsen letöltés sem, ezért ez egy alapvetően nem túl jól kigondolt szisztéma. A megosztás technológiája pedig – ha a torrentet nézzük – elég nehezen büntethető, hiszen mindenki le- és feltöltő is egyben. Maga az információs fájl és az ezeket indexelő weboldalak pedig nem törvényellenesek. Úgyhogy mindenki bűnös. Innentől felmerül a kérdés, hogy mennyire reális egy olyan jogrendszer, amiben a fél világ (legalábbis akinek Internet-elérése van) jogsértést követ el folyamatosan. (Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja hogy még nem töltött le zenét/filmet/sorozatot…)

Ha “elkapnak”, akkor pedig sokba kerül: RIAA Wins in First-Ever Jury Trial. (vv ugyanerről magyarul) A cím félrevezető lehet egyébként: nem arról van szó, hogy eddig nem nyertek, hanem csupán eddig mindenki kiegyezett velük valamilyen kisebb-nagyobb büntetésben.

Igazából ami itt a nagy probléma az a technológia, ami minden számítógéptulajdonos asztalán ott van. A könyv-, zene-, satöbbi ipar ugye arra alapozott, hogy ha megvettél egy könyvet vagy lemezt, akkor azt nehezen tudtad lemásolni. Kölcsönadhattad persze, de ebből a szempontból úgy viselkedetek ezek az áruk is, mint minden más tulajdon: ha odaadtad valakinek, akkor te megszűntél tulajdonos lenni. így elég volt az egyszerre több embernek való közvetítést büntetni vagy adóztatni, például rádióállomások ugye.

Ezt bolygatta meg a technológiai fejlődés: kétkazettás magnók például, ahol még számolni kellett a minőségvesztéssel, majd az egész digitális korszak. És innentől ezek a “kézzelfogható” termékek is megörökölték a szellemi tulajdon két fontos ismérvét, nevezetesen, hogy a továbbadással az előző tulajdonos sem veszíti el a tulajdonát, és hogy az új másolatok elkészítésének a határköltsége gyakorlatilag nulla.

Például ha én ismerek egy gyártási titkot és elmondom valakinek, akkor már ketten tudunk róla és nem került semmibe. Ugyanígy egy digitalizált zeneszám megduplázása sem kerül elenyésző rendszererőforráson kívül semmibe, és az eredeti tulajdonosnak ugyanúgy megmarad a tulajdona.

Innentől alapvető probléma, hogy egy megvásárolt CD tulajdonosaként nem birtoklom a másolás jogait. Akkor ez most milyen csökevényes tulajdon? Ráadásul az ehhez való technológia széles körben elérhető. És ez már évek óta ingatja az egész lemezkiadós üzleti modellt, csak idő kérdése mikor roskad össze. Új modellre van szükség, de még nem nagyon tudja senki, milyenre. Annyi bizonyos, hogy a fizikai lemezkiadás egyre életképtelenebb. A digitális javak védelmére született másolásvédelmi technológiákat (DRM) pedig hatalmas ellenérzéssel fogadta mindenki, gyakorlatilag bukottnak tekinthetőek.

Mission: kill Jack Thompson

Posted on by
Reply

Nem kevéssé vicces sztorira bukkantam a PrawfsBlawgon: Jack Thompson, a videójáték- és rapzene-ellenességéről hírhedt keresztény-konzervatív republikánus ügyvéd és aktivista perrel fenyegette meg a GTA negyedik részét készítő stúdiót, mivel úgy véli szerepel a személye a játékban. Méghozzá célpontként, a játék főszereplőjének első küldetése ugyanis egy ügyvéd hidegre tétele, aki állítólag a következőket mondja: “A cég támogatja az alkotmánymódosítás második cikkelyét. (fegyverviselés joga – SeSam) »A fegyverek nem ölnek embereket. A videójátékok ölnek.«” Jack ebből magára ismert, bár saját bevallása szerint az idézetet hamisan azonosítják vele. A GamePolitics blogon olvasható a levél, amit a készítőknek küldött.

Szerintem rettentő vicces és nagyon stílusos húzás a Take Two-tól, ha igaz. :mrgreen:

U.I.: Google-keresés alapján már az összes nagyobb magyar játékokkal foglalkozó portál megírta már, de sebaj. A GameStar oldala viszont egyre borzasztóbb… cikk szövegét megtörő ormótlan nagy csillivilli flash hirdetések és a világ legidegesítőbb reklámmódszere: az aláhúzott szavakra buborékban reklámokat megjelenítő technológia…

Case T-201/04 update

Posted on by
Reply

Kis update a Microsoft-ügyben. Először is az EU Law blogban is megjelent egy bejegyzés az ítéletről. Valamint elérhető az ítélet teljes szövege az EurLexen, mindössze 270 oldal terjedelemben…

Valamint adalék a munkacsoport-szerveres dologhoz, hogy persze lehet egyik oldalról úgy tekinteni az ítéletre, hogy egy cég pénz és energia befektetésével létrehozott szellemi termékét tették “kapcsolódó termékek” készítése ürügyén kötelezően szabaddá. Viszont a másik oldalról úgy érvel az Európai Bizottság és az Elsőfokú Bíróság, hogy a Microsoft az asztali számítógépek operációs rendszerein megszerzett kvázi monopóliumát próbálja átvezetni a szerver operációs rendszerek piacára. (leveraging behaviour) Ugye ügyesen csináltak egy rakás protokollt, amelyek specifikációit aztán nem vagy alig tették közzé. Ilyen módon igen nehéz nem Microsoft operációs rendszert futtató szerverekkel kiszolgálni Windowst futtató kliensgépeket. Ahogy az ítélet írja:

37 For the purposes of the contested decision, ‘interoperability information’ is the ‘complete and accurate specifications for all the protocols [implemented] in Windows work group server operating systems and … used by Windows work group servers to deliver file and print services and group and user administrative services, including the Windows domain controller services, Active Directory services and “group Policy” services to Windows work group networks’ (Article 1(1) of the contested decision).

40 In the contested decision, the Commission emphasises that the refusal in question does not relate to Microsoft’s ‘source code’, but only to specifications of the protocols concerned, that is to say, to a detailed description of what the software in question must achieve, in contrast to the implementations, consisting in the implementation of the code on the computer (recitals 24 and 569 to the contested decision). It states, in particular, that it ‘does not contemplate ordering Microsoft to allow copying of Windows by third parties’ (recital 572 to the contested decision).

Microsoft v Commission

Posted on by
Reply

Az Elsőfokú Bíróság ma reggel hirdette ki döntését a Microsoft kontra Bizottság ügyben. Gondolom sokan emlékeznek az Európai Bizottság 2004-es döntésére, ahol közel félmilliárd Eurós büntetést róttak ki a Microsoftra az EU versenytörvényeinek megsértéséért. Erre kért bírósági felülvizsgálatot a Microsoft.

Az ügy két részre tagolódik. A sokak által ismert és inkább nevetségesnek mint komolynak tartott része a döntésnek a beépített Windows Media Player (WMP) körüli huzavona. A Bizottság szerint azzal, hogy a Windows-zal együtt a WMP-t is megkapja a vásárló (bundled software) a Microsoft gyakorlatilag ellehetetlenítette a konkurenseket a médialejátszó piacon. Ennek erdeményeként kellett egy speciális Windows-verziót bevezetni az EU piacra, amelyben nincs benne a WMP. A WMP persze ingyen letölthető ennek ellenére, valamint mindenki úgyis azt használ, amit akar. Más kérdés, hogy valóban ki fizetne egy lejátszóért, amikor kap “ingyen” Micrisoftéktól.

A lényegesebbik – és sokkal kevesebbet emlegetett – része a döntésnek azonban az interoperabilitás (együttműködés) kérdése. Ez a WGS (WorkGroup Server) piacra vonatkozik elsősorban. A lényege, hogy a versenytársak elégtelennek találták a Microsoft által nekik juttatott információkat, melyekre szükség van ahhoz, hogy az ő szoftvereik is együtt tudjanak működni a Microsoft termékeivel.

Az alapvető dilemma az, hogy a Microsoft szoftverei mind zárt forrású, jogvédett, egyes esetekben szabadalmaztatott szoftverek. Az interoperabilitáshoz szükséges információ viszont egyenlő a forráskód egyes részeivel, pont amit fenti szerzői jogok és szabadalmak védenek. Ezen információ hiánya esetén azonban a versenytársak képtelenek olyan szoftvereket írni, amelyek adott esetben együtt tudnak működni a Microsoft piacvezető termékeivel, de facto kizárva ezzel a verseny lehetőségét.

Ahhoz, hogy megértsük a bizottsági döntés mögötti logikát kissé vissza kell mennünk az időben, egészen pontosan 1980-as évek végéig, a Magill-ügyig.

Akkoriban három televízióadó működött Írországban, és ezek mind kiadták a saját műsorújságjukat. Magill lehetőséget látott a dologban, és kiadott egy saját műsorújságot, mely mindhárom adó programjait tartalmazta. A tévéadók azonban arra hivatkoztak, hogy a műsorra vonatkozó információkat szerzői jogok illetik meg, így Magill jogsértést követett el. Magill erre panaszt tett az Európai Bizottságnál, miszerint a televíziók visszaéltek monopolhelyzetükkel. Érvéként az Európai Unióról szóló szerződés 82. cikkelyét hozta fel:

A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

Az akkori döntés sokkoló, és mint az később bebizonyosodott precedensértékű volt: a Bizottság kötelezte a TV-adókat, hogy megosszák a programjaikkal kapcsolatos információkat Magillal.

12 In that decision the Commission found that there had been a breach of Article 86 of the EEC Treaty and ordered the three organizations to put an end to that breach, in particular “by supplying … third parties on request and on a non-discriminatory basis with their individual advance weekly programme listings and by permitting reproduction of those listings by such parties”. It was also provided that, if the three organizations chose to grant reproduction licences, any royalties requested should be reasonable.

A TV-adók előbb sikertelenül kezdeményezett felülvizsgálatot az Elsőfokú Bíróságon (CFI), majd fellebbezett az Európai Bíróságon (ECJ). Az Európai Bíróság 1995-ös ítéletében egyetértett, hogy a jogvédett információk licenszelésének megtagadása nem jelenti a 82. cikkely megsértését. Azonban a bíróság bevezette az ún. kivételes eseteket (exceptional circumstances), melyek a következők:

1) A programinformáció megtagadása gyakorlatilag a verseny teljes ellehetetlenítésével egyenlő a műsorújságok piacán (downstream market).

53 Thus the appellants – who were, by force of circumstance, the only sources of the basic information on programme scheduling which is the indispensable raw material for compiling a weekly television guide – gave viewers wishing to obtain information on the choice of programmes for the week ahead no choice but to buy the weekly guides for each station and draw from each of them the information they needed to make comparisons.

2) Valamint hogy a TV-adók ténykedése meghiúsította egy lehetséges új termék megjelenését a piacon, melyre ráadásul fogyasztói igény is mutatkozott.

54 The appellants’ refusal to provide basic information by relying on national copyright provisions thus prevented the appearance of a new product, a comprehensive weekly guide to television programmes, which the appellants did not offer and for which there was a potential consumer demand. Such refusal constitutes an abuse under heading (b) of the second paragraph of Article 86 of the Treaty.

3) A bíróság nem látta objektív okát az információ megtagadásának.

55 Second, there was no justification for such refusal either in the activity of television broadcasting or in that of publishing television magazines (RTE judgment, paragraph 73, and ITP judgment, paragraph 58).

Egészen sokáig ez a Magill-ítélet volt az alapja a legtöbb szellemi tulajdon (IP) kontra verseny témájú ügynek. Két dolgot azonban érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban. Egyik, hogy sok kritikus szerint a kivételes esetek definíciói túlságosan is kötődnek a Magill-ügy tényeihez, így roppant nehéz őket alkalmazni más esetekben. Valamint hogy a kérdéses szellemi tulajdon Magill esetében úgynevezett weak IP, azaz gyenge szellemi tulajdonnak minősül.

(Érdeklődőknek a következő ügyek ajánlhatóak: Magill-előzmény a Volvo v Veng, folyomány az IMS Health ügy.)

Tehát a Microsoft-ügy három kérdéses pontja a következő:

1) A szóban forgó IP nem mondható banálisnak vagy “gyengének”, ellentétben a műsorújságokéval. A Microsoft próbálkozott is – hiábavalóan – hivatkozni a szabadalmaira és szellemi tulajdonjogaira. Kérdés tehát, hogy az IP megléte befolyásolja-e az interoperabilitásról szóló vitát.

2) A Microsoft-ügyben a Bizottság igencsak szabadon bánt a kivételes kondíciókkal. Teljesen kimaradt például az új termék megjelenésének igénye. (A versenytársak nem új termékeket, hanem a Microsoftéval megegyező feladatot végző szoftvereket kívántak elsősorban fejleszteni.)

3) Eléggé megkérdőjelenzhető pontosan mit értett a Bizottság interoperabilitási információk alatt. A döntésben a Bizottság arra hivatkozott, hogy az ő verziójuk konzisztens a szoftverekről szóló 91/250-es EC direktívával. Kritikusok szerint azonban meglehetősen kitágították a kört.

A Microsoft felülvizsgálati keresetében az alábbiakra hivatkozott:

1) Tagadta, hogy az interoperabilitáshoz szükséges információk elengedhetetlenek lennének a versenytársak számára konkurens szoftverek fejlesztéséhez. A valóság szerintük az, hogy már most is akárki versenybe szállhat velük ezeken a piacokon, ahogyan azt aktívan teszik is konkurenseik.

2) A bíróság szerinte hibásan mérte fel a szembenálló érdekeket: a Microsoft érdekét az innovációra (melyhez szüksége van betartatható szellemi tulajdonjogokra) és az egész ágazat innovációjára vonatkozó hatást. Szerintük az előbbinek kellene előnyt élveznie.

Ez nagyjából konzisztens Szamosi Katalinnak, a Magyar Versenyjogi Egyesület elnökének az ítéletet megelőző írásával. Hogy én is lehessek rosszmájú, csak nem a Microsoft Magyarország keze van a dologban? :)

Az Európai Bíróság döntése a szellemi tulajdont védők eddig jól körülbástyázott és jól működő rendjének fellazítását eredményezheti. Egy precedens értékű ítélet ugyanis feljogosíthatja bármilyen ipari ágazat szereplőit, hogy a versenytársak szellemi alkotásával kapcsolatos információkat megszerezzék pusztán azon az alapon, hogy kapcsolódó termékeket kívánnak gyártani. A fejlesztési információk olyan, a találmányhoz kötődő, vagyoni értéket képviselő tudásanyagok, amelyek átengedésére csak egyedi esetben és ellenérték fejében kerülhet sor.

A reggeli döntése az Elsőfokú Bíróságnak pedig, hogy elutasítja a Microsoft fellebbezését, és egy apró változtatás kivételével fenntartja a Bizottság döntését. (Microsoft loses anti-trust appeal)

Újrajátszás az Európai Bíróságon gondolom.

IPRED2 holnap

Posted on by
Reply

Az európai parlament holnap véleményezi az IPRED2 néven ismert irányelv-javaslatot a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről. Ez EFF és egyéb jogvédő szervezetek már egy ideje kongatják a vészharangot, hogy az eddiginél (sőt a sokat kritizált amerikai változatnál) is drákóibb tervezet megszavazása beláthatatlan követkeményekkel járhat. A három sarkalatos pont a (1) mindennemű szellemi tulajdonsértés büntetőjogi tétellé emelése, (2) az ilyen tevékenységben való bűnrészesség és felbujtás kriminalizálása, és (3) a lehetőség, hogy a jogosultak is részt vehessenek a nyomozásban.

3. cikk – Jogsértések
A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog bárminemű, üzletszerűen elkövetett, szándékos megsértését, vagy arra irányuló kísérletet, bűnpártolást és ilyen sérelmekre való felbujtást bűncselekménynek minősítenek.

4. cikk – Közös nyomozócsoportok
(…) A szellemi tulajdonjog megsértésével kapcsolatos bűnügyi nyomozások megkönnyítése érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy a szellemi tulajdonjog érintett jogosultjai, vagy megbízottjaik, illetve a szakértők támogathassák a közös nyomozócsoportok által végzett nyomozásokat…

Az EP elé benyújtott bizottsági javaslat teljes szövege itt olvasható magyarul. (angol verzió)

Az ellenzők nyílt levélben fogalmazták meg aggályaikat. Szeretnék ha (1) a szellemi tulajdon megsértésének meglehetősen tág köre helyett szűkítenék a törvény hatályát a szerzői jog megsértésére és a védjegyek hamisítására. Valamint (2) precíz definíciót szeretnének az “üzletszerűen elkövetett” és a “szándékos megsértés” fogalmakra. Végül (3) a “bűnpártolás és ilyen sérelmekre való felbujtás” rész kihagyásával kivédeni a másodlagos felelősség lehetőségét. (Azaz hogy egy programozót vagy internetszolgáltatót büntetőjogi felelősséggel ruházzanak fel azért, mert a programjukat vagy szolgáltatásukat egy harmadik személy kalózkodásra használta fel.)

A Legislative Observatory szerint a felelős bizottság is tisztában van a problémákkal és módosító javaslatokat tett például a törvény hatályának szűkítésére és pontosabb meghatározások hozzáadására.

Valamint az EP holnapi döntése sem jelenti még az irányelv hatályba lépését. Ehhez még az Európa Tanácsnak is meg kell szavaznia a tervezetet, méghozzá minősített többséggel. Ha a két szerv véleménye nem egyezik meg, a javalsat újra az EP elé fog kerülni egy második olvasásra, ahol akár véglegesen el is utasíthatják azt.

Az EFF mindenesetre nagyban buzdítja az európaiakat, hogy üzenjenek a képviselőiknek a javaslat ellenzését kérve. Persze a mi képviselőink között olyan is van, akinek még email címe sincs…

A RIAA lawyer, a Vista Fanboy and a blogger walk into an Irish pub…

Posted on by
Reply

This morning I was browsing. (Anyone remebers when it used to be called ‘surfing’? Back when dinosaurs roamed the Earth and ISDN was every kid’s wet dream.) Anyway, browsing, just checking the blogs I usually read and then moving on to their linkeds until I have more tabs than Safari can handle in one row.

One thread started on Yummie, then to ‘Ihaveanopinion‘ with a very nifty article about the RIAA’s legal shenanigans posted in Hungarian. I recommend you to read the original though. Diagnose and cure at one place, try G2P if you are uncomfortable about torrent.

Quite unrelated but in the meantime I learned there’s a new release of the Creative Commons license versioned 3.0 with more internationalisation and Debian/MIT compatibility. For Hungary apparently still the 2.5 one is applicable.

I finally got around to change the nonstandard Youtube embeds on SeSam.hu according to this post to valid XHTML, too. (Definitely annoying to have your clean code tainted by stupid Youtube.)

The other browsing thread started with a blog I used to read but since it moved there’s no RSS feed for it. Laziness or not I like having blogs’ RSS in the bookmark bar of Safari under a folder and check them only when they are updated. (It’s also a great way to forget the actual addresses. Should something happen to my bookmarks, boy there’ll be some creative googling…)

In the end I stopped at Mac Thought Crime. Lately I’m just plain amused at the Vista Fanboys’ Association – a prime example is in all your gerbils are belong to us – I want to pat them on the head and tell them to go back to play with their $240 … well I wanted to write tinkertoy, but the thing is tinkertoy is actually creative.

And finally you’re in for a good laugh at the O’ HANLON’S ORIGINAL IRISH SAKE (A Mystic Taste of the Country where Tradition was Born). No, seriously, Japanese would be plain carzy to drink something like that.