Hallgatói körökben nagy a felzúdulás a tervezett új oktatási törvény azon részével kapcsolatban, amely korlátozná a vizsgázási és tárgyújrafelvételi lehetőségeket két-két alkalomra.
Nos, léteznek ennél szigorúbb rendszerek is: Japánban egy, azaz 1 alkalommal lehet valamiből vizsgázni. Ha elkéstél, elfelejtetted, aznap negyven fokos lázad volt, vagy csak nem tudtál készülni, akkor bizony rossz neked. Nincs utóvizsga. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vizsgaidőpontot a professzor jelöli meg, és nincs lehetőség több opció közül választani. Előfordul így, hogy egy-egy napon több (adott esetben nagyon nehéz) vizsgája is van a diáknak. A vizsga után reklamációnak kevés esetben adnak helyet. (Értsd: soha.)*
Ezzel szemben arról, hogy hányszor próbálkozik valaki egy tárggyal, nincs szabályozás, valamint nem nagyon jellemző a tárgyak egymásra épülése sem. Például a Magánjog A vizsga nem megléte nem akadályozza a Magánjog B felvételét. (Más kérdés, hogy aki nem vizsgázott le az A-ból, annak nagyon meg kell majd küzdenie, ha át akar menni a B-n.)*
Nem szeretném letenni a voksom egyik rendszer mellett sem, viszont azt sem gondolom jónak, hogy – intézménytől függően – tucatszor is lehet akár egy tárgyból vizsgázni, ha valaki minden alkalmat kihasznál. Könnyen elvesztheti a komolyságát így az egész felsőoktatás.
* Ezek konkrét példák a Kobe Egyetemről. Annak utána kellene járni, hogy mekkora szabadsága van az egyes intézményeknek a saját szabályozásukban. Személyes beszélgetéseim alapján a fentiekhez hasonlóan működik az összes (állami) japán egyetem.
