Derek: Wait a second, wait a second… That doesn’t make sense. Nah, you didn’t get… you didn’t get six years for stealing a TV. Come on.
Lamont: I go in the store, I come out, the police officer grabs my arm, the TV falls on his foot and breaks it. They said I threw the TV at the officer. Assault. Six years.
Derek: Come on, tell the truth. You chucked it at him.
Lamont: Like I said, I came out of the store, he grabbed my arm, it fell… on his foot.
Just the day after I wrote about BAM I bumped into this piece of news about a project called Budapest Cycle Track. The creators attempt to collect traffic data via iPhone and Android apps to map popular bicycle routes through the capital in order to find out where new tracks are most needed.
The app itself doesn’t have much functionality other than mapping, calculating the distance and sending over the data. This is where I see the issue, similarly to BAM. Why would anyone bother loading up an app just to supply data. Many would, I guess, but if penetration is the goal, something like this won’t be enough.
At the time of writing this only 114 km was submitted to the website. The visualisation would be created once they reach 10.000. I have my doubts.
Not to mention, given the current leadership, building new bicycle tracks look like to be the lowest priority.
BAM is “bringázz a munkába” which translates to “go to work by bicycle”. It is a joint project of the Hungarian Cyclists’ Club and the Ministry of National Development. Every spring and autumn – this time between 4 April and 8 May – people who ride a bike to work at least eight times are eligible to win prizes.
People can log their journeys on the website, join up with their colleagues to form company teams and compete with each other. Cyclists can indicate if there was rain on a particular day or if they got a flat tire.
Admirable the initiative may be the website itself is barely passable. The menu system and site structure is convoluted and unintuitive, the whole thing looks a decade old. The social aspect is severely lacking, for example I can’t check on my own teammates or find out how much they ride every day. There isn’t any option to invite people either, or at least I haven’t found one. Social media integration is limited to a Facebook app but its functionality stops at offering bragging rights for distance traveled. It’s ugly as hell and I couldn’t make it work either.
A shame really, because there are so many great possibilities here, as the Chromaroma project proved. If anything, riding the bicycle to work makes a perfect candidate for gamification. The whole project has been running since 2007, it’s high time to make it more enticing. Prizes are great but there could be an achievement system with award badges. Foursquare integration also comes to mind where routes are calculated from start and endpoint check-ins. People with smartphones could opt to use GPS apps to track their journeys. Monetization would be possible via targeted cycling accessory offers, etc.
Anyway, so far this month I traveled 128 km by bike which burnt 2580 calories (so little, compared to running). If I’d had a car I wouldn’t have needed to buy 10 Euro worth of gas and would have prevented 24 kg of CO2 from getting into the air.
This is the city I currently live in:
Created by Péter Dancsó. There’s also an earlier version from last year.
Az Epica megint nagyon durva volt.
Mindent megkaptunk, ami egy metál show része. Külön szuper, hogy mindenki nagyon sokat mozgott ide-oda, abszolút a közönségnek éltek abban a másfél órában. Mark megint locsolta a népet az előre odakészített lyukasztott vizespalackokkal. Az utolsó utáni encore alatt aztán jól meg is ugráltatták a nézősereget. Az enyhén túlvezérelt videón a személyes kedvencem, a Tides of Time:
Vicces volt, amikor Simone ruhájába belekapott a ventilátor szele, és eljátszotta Marilyn Monroe híres fotóját a szellőzőráccsal.
Mindeközben gyakorlatilag stúdióminőségben szólt a zene. Feszesen, pontosan. Simone meg headbangelés közben is tud áriázni.
Most már nekem is van rock-relikviám: gyönyörű hanyattugrással használtam ki a 186 centit, és húztam le a levegőből egy setlistet. (Kockáknak: a miskolci nagyzenekaros koncertről eljátszották az Imperial Marchot is.)
A végére pedig a kép. Ilyen az, amikor minden összeáll, és véletlen sikerül lőni egy ilyet:
Mint szolnoki bejegyzett lakhelyű kötelességemnek érzem megosztani, hogy a CNN is beszámolt a város új hídjáról a World View programjában:
Egyúttal megtanulható, hogy a tiszavirág angolul mayfly, és mennyire gyönyörű már, hogy a kérészek rendjét Ephemeropterának hívják latinul. (lásd: ephemeral)
Jó, hogy nem csak a kődobáló tüntetőkkel vagy az államcsődöt vizionáló képviselői nyilatkozatokkal tudunk megjelenni a nemzetközi médiában.
Suliba menet előtt a Blahán vásároltam diákbérletet. Nem kellett messzire mennem, már az Astoriánál megbüntettek, ahogy kiszálltam a metróból.
A levelezős diákhoz ugyanis a BKV-nál nem jár kedvezmény. Persze ezt tudtam én is, viszont itt legalább előny, hogy tíz évvel fiatalabbnak nézek ki a koromnál, és amúgy is maximum a matricát nézi meg még a legvérmesebb ellenőr is.
Lehet mondani, hogy ez esetben is én voltam a hülye, mert levettem a fülest, és megálltam, hogy na mit akar még, ahelyett, hogy továbbmentem volna, mint általában szokták csinálni. Nyilván nem volt elég neki a matrica tüzetes átvizsgálása, rögtön kiszúrta, hogy levelezős a diákom, és elkezdett előadást tartani közgyűlési határozatokról.
Én egy darabig megpróbáltam előadni, hogy nem tudtam, és nézze meg, meg se száradt a pecsét tintája a nyavalyás bérleten, de olyan kéjjel sorolta a büntetési opciókat és tételeket, hogy láttam, ez egy igazi vérpistikéje a fajtájának.
Nagyon hajtotta, hogy a legegyszerűbb, ha most adok helyszíni hatezret. Persze, egyrészt ennyi készpénzzel mászkálok, meg sokkal előrébb visz, mert ettől még érvényesebb nem lesz a bérletem. Maradtunk a bemutatásban, szóval mehetek beváltani a diákbérletem drágábbra, amit amúgy szintén csak a valamilyen főpénztárban lehet.
A büntetés amúgy teljesen helyénvaló, hiszen valóban jogtalanul használtam a kedvezményt. Csak épp nem hiszem, hogy pont én lennék a BKV legnagyobb kiszipolyozója, hiszen a közvetlen környezetemben vannak, akik konkrétan hencegnek azzal, hogy ők évek óta folyamatosan bliccelnek. A szüleim becsületesnek neveltek, és valami azért rám ragadt, úgyhogy nekem ez nem menne, azért maradtam végül ennél a van is bérletem meg nincs is opciónál. Kifogásnak ez is gyenge, de a kis lelkemet azért hadd bántsa.
Az is teljesen rendben van, hogy a levelezős diákhoz nem jár diákkedvezmény. Elvégre havi 2-4 alkalommal kell csak elviekben használni a helyi közlekedést, akkor miért kapjon valaki egész hónapra árcsökkentést. A levelezős amúgy is azért az, mert munka mellett tanul, tehát van saját bevétele, vegyen dolgozóbérletet.
Cserébe azért szeretném, ha a törvény szigora ugyanekkora lelkesedéssel csapna le akkor mindenkire. Például a négyeshatoson a nénik még soha nem büntettek meg senkit, pedig többször láttam már, amikor jegy nélkül utazókat találtak, de azok valahogy mindig kibeszélték magukat.
Mindegy, végül ez is csak megerősít abbéli elhatározásomban, hogy valahogyan át kell térnem a biciklire, ha kell az ősrégi otthoni mountain bike-ra, bár az cseppet sem menő, viszont akkor bekaphatja a BKV, a BKK, a Fővárosi Közgyűlés meg az összes ellenőr is.
(kép: index)
Japánban megszokott, hogy kiállnak tanszparensekkel, és valamilyen – általában humanitárius – célból gyűjtenek. Én is találkoztam ilyesmivel számtalanszor. Nekem úgy tűnt, sokan adakoztak is, gondolom főleg azért, mert nem kell azon aggódniuk, hogy megbízhatnak-e a vadidegen gyűjtőkben.
A vörösiszap-katasztrófa pedig 汚泥流出事故 (odeiryushutsujiko) japánul, ha valaki esetleg eddig nem tudta volna kapásból.
Tegnap pont egy szülinapról tartottunk hazafelé, és a Nyugati térnél nem értettük a sok rendőrautót. Aztán csak ma jutott tudomásomra a diszkótragédia, méghozzá Twitterről: többen megosztották az erről beszámoló híreket.
Ezzel kapcsolatban kérdezi a HVG, hogy leszerepelt-e a közösségi média, méghozzá egy fiatal fotós/újságíró blogbejegyzésére alapozva.
Szerintem a közösségi médiával semmi baj sincs, maximum azzal, ahogyan kezelik. Facebookra és Twitterre kipakolt élménybeszámolókra alapozva újságcikket írni kicsit olyan, mintha valaki a Wikipédiából dolgozna a diplomamunkáján. Ugyanígy ha valaki ilyen forrásokból tájékozódik, akkor figyelembe kell vennie, hogy mennyire szubjektív és ellenőrizhetetlen.
Pár éve még nem volt ilyen lehetőség, hogy bárki gyakorlatilag azonnal megoszthassa a gondolatait az egész világgal. Erről szól a közösségi média. Can’t stop the signal.
Pont ezért tudnak a hivatásszerűen médiával foglalkozók hozzáadott értéket teremteni: megerősített tényekkel, ellenőrzött információkkal, formailag és tartalmilag gondozott, szerkesztett szöveggel.
“Végig kéne gondolni posztolás előtt, hogy egy twittnek, képnek, videónak következményei lehetnek. A hétköznapok során jó esetben csak a szokásos társaságunk olvassa amit összehordunk, de amint egy bejegyzésünk nyilvánosságot kap, teljesen megváltoznak a játékszabályok.” – Hernádi Levente
Természetesen nem gondolom, hogy ész nélkül kellene bármit irkálni. Viszont szerintem nem is lehet elvárható tulajdonsága egy ilyen bejegyzésnek az átgondoltság.
Minden kiposztolt dolog egyből nyilvános, nincsenek külön játékszabályok. Inkább csak arról van szó, hogy a helyükön kellene kezelni a dolgokat.
