Carnation did a visualization of the 2009 TÁRKI research titled Social and Cultural Conditions of Economic Growth. The picture it portrays is not pretty but very on the spot: I think we all experience it every day. Since the visualization is only available in Hungarian I translated the slides for everyone to understand. (Via HH.)

According to a scientific research (Tárki, Social and Cultural Conditions of Economic Growth, 2009) there are countries in which people generally think it is worthwhile to be law abiding. What characterizes the people of these countries (FIN, SWE, GER, NED, SUI, GBR, AUT)? They believe that everyone has a chance to succeed. They believe that everyone determines his/her own fate. They have a confidence in themselves and their future. They think hard work is important. They highly value knowledge. They trust each other and their institutions.

However, there are countries where laws are only important in theory, not in practice. What characterizes the people of these countries (HUN, MOL, BUL, UKR, RUS)? They don’t believe that you can achieve anything with hard work. They don’t value knowledge. They don’t really trust each other or their institutions. They believe that without good connections and good family background it is very hard to achieve success.  They have little confidence in themselves and their future. They don’t believe that everyone determines his/her own fate.

What do you think, which country does better?

What characterizes the Hungarians? Out of 100 Hungarians: 75 are against cheating taxes, 75 disapprove of lying in order to receive government funding, 75 frown upon retiring early, 75 believe that laws should be upheld without exceptions, 70 wish to achieve success and acknowledgment, 75 are convinced that in order to be successful one must work hard, 80 believe that it is worth to study, 85 regard creativity and resourcefulness of outmost importance.

Judging only by this, the Hungarians are law-abiding, resourceful, knowledge appreciating, hard working people.

There is however some ambiguity here.

Out of 100 Hungarians 75 believe that laws should be upheld, yet 75 claim it is inevitable to disregard the law in some cases. Out of 100 Hungarians 70 wish to achieve success and acknowledgment, but only 50 believe that everyone determines his/her own fate, and 50 think it is untrue that by working hard one will eventually achieve his/her goal, also 80 think that not everyone has the same chances in life, and 82 claim that in Hungary it is impossible to get rich honestly.

57% of us believes we need to help those in need, but 86% thinks it is all right if everyone only cares about his/her own advancement. 52% of us is against parasolvency, yet most of us think it is worth giving money to the doctors.

The majority of the Hungarians doesn’t trust: the political elite, the business sector, the media, the legal system… and we don’t trust each other either.

The case of the lost wallet: what would you do if you found a lost wallet in the street? Do you try to return it or simply pocket it? What do you think others would do? What is the most common answer to these questions? “I would return it but others would keep it.”

What do you teach your child? Pay taxes. Be considerate when traveling. Don’t lie. Help others. Keep the law. Study, work for yourself. Respect others. Don’t discriminate.

But what do you see if you look around? You can only achieve something if you disregard some rules. Only losers are honest. Our taxes get stolen anyway. The whole country is corrupt. It is impossible to get rich honestly. Nothing works like it should. You can’t do anything alone against the corrupted institutions.

Problems with self-image? Lying to ourselves? Simple distrust? What are we to do in this situation?

Changing the values of the society is too important to let the politicians handle it. Or to wait for others to do it for us. It is our collective responsibility to urge, initiate, start changes.

www.ertekter.hu

Pár hónapja volt felkapott téma a helymegosztó alkalmazások magyarországi felvirágzása, amiben kivételesen én is részt vettem, csak írni róla nem volt érkezésem.*

A helymegosztó szolgáltatás röviden egy olyan közösségi hálózat, amelyben a felhasználók az épp aktuális pozíciójukat teszik közzé. Adott esetben képeket, megjegyzéseket fűzhetnek az adott helyszínhez. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a barátaid felvétele után láthatod, hogy melyik kocsmában csoportosulnak péntek este, vagy egy étterembe bejelentkezve a korábbi vendégek ajánlásai között böngészhetsz.

Több ilyen alkalmazás létezik, de az én választottam a Foursquare (4sq) lett két okból: ez a népszerűbb és ennek van több mobilplatformra kliense. Természetesen összeköthető Facebookkal és Twitterrel, ahonnan a már meglévő ismerőseink közül fel is ajánlja rögtön barátnak a 4sq felhasználókat.

A Foursquare jellegzetességei közé tartozik az achievement-rendszer, amelynek keretein belül bejelentkezésekért csinos jelvényeket lehet összegyűjteni: például egy estén öt különböző vendéglátóipari egységbe bejelentkezve kocsmatúra-szerű érdemérmet lehet kapni.

A másik különlegesség a polgármester intézménye. A titulust az utóbbi két hónap során legtöbbször bejelentkezett felhasználó birtokolja mindig. Ilyen módon én vagyok jelenleg a Blaha királya (a rendszer kis koronával jelöli a polgármestert), illetve a Margitszigeti Atlétikai Centrumé is.

Az üzlet emögött ott van, hogy a helyszínek promóciókat ajánlhatnak fel a bejelentkezőknek. Ez főként az USÁ-ban beindult dolog, ahol akár ingyen italt vagy más komoly kedvezményt is kaphat a hely polgármestere.

Magyarországon ez még csak kialakulóban van, különösen az okostelefonok viszonylag alacsony elterjedtsége miatt. Az első fecskék azonban már megjelentek. Tudomásom szerint az első magyar Special a Café& nevű helyhez fűződik, ahol az első bejelentkezés után egy süteményt féláron kap minden Foursquare-felhasználó.

Tegnap ki is próbáltam: viszonylag kicsi kávézó, ahol a fő profil a reggeli, amit viszont a nap bármely órájában lehet rendelni. A sütemények házi készítésűek, amolyan gourmet stílusban nem túl nagy méretűek, viszont az én csokitorta szeletem rendkívül finom volt. A hely amúgy szerintem kicsit drága, a közeli hotel külföldi vendégeihez van inkább árazva.

Apró hibája az ajánlatnak, hogy a 4sq rendszerben alapvetően a polgármestereknek kínálható ilyen kedvezmény, ezért a hely oldalára látogatva nekem még mindig nem megkapottnak írja az ajánlatot.

Potenciál mindenesetre van a dologban: erős közösségszervezési lehetőség, főleg ahogy egyre inkább elterjednek az internetképes telefonok. Azért van abban valami élményszerű, amikor a Gödör közelébe bejelentkezve a rendszer felhívja a figyelmem, hogy 4 ismerősöm épp ott tartózkodik.

A luddita hozzáállás hívei biztosan megkongatják persze a vészharangot, mert bár az aktuális lokáció csak a bejelölt barátoknak látható, így is sok minden kiderül a felhasználói profilokból. Engem nem zavar, ha látható, merre járok, de lehet követni például Schwarzit is.

A név miatt április 16-án (4 a négyzeten) tartottunk Foursquare napot, ahol a cél a Swarm jelvény megszerzése volt (50 felhasználó egy helyen). Ez utóbbi nem sikerült, de amúgy nagyon hangulatos (geek) este volt. A matricámmal viszont azóta sem tudtam mit kezdeni a technikára nem ragasztunk policy miatt.

* Meg kedvem, hiszen az országba visszatértem óta elég értelmetlennek találom az ide írogatást. Sokkal jobb blogok vannak. Kötelező hisztit hallottak.

Egyik okostelefonnak sincs túlzottan jó akkuideje: a gyönyörű érintőképernyőkért és a funkciógazdag alkalmazásokért azzal fizetünk, hogy gyakran egy napot sem bír ki töltés nélkül a készülék. Az utóbbi időben nekem is komoly bajaim voltak az iPhone-nal: gyakran minimális használat mellett is odáig jutott, hogy magától kikapcsolt, mire hazaértem, pedig aznap reggel vettem le a töltőről.

A furcsa az volt, hogy ezt a jelenséget csak időközönként produkálta. Néha magához tért, és a használathoz viszonyítva arányosan fogyott az akkuidő, aztán pár nap múlva ismét halottra fogyasztotta magát órák alatt.

A használati statisztika is érdekesen alakult. Az iPhone a készenléti idő mellett az aktív használat idejét külön is számolja. Furcsa módon azonban gyakran a telefon több órás használatot mutatott akkor is, amikor érintetlenül pihent az asztalon.

Próbálkoztam sok mindennel: gondoltam esetleg az iStat szerver monitor alkalmazás egyik beragadt folyamata lehet a ludas, de nem. Egy darabig úgy tűnt, az iTunes szinkronizáció megjavítja az akkut is, de ez sem vált be. A Cydiában is hiába frissítettem a muszájból telepített csomagokat. Úgy tűnt, ez már így fog maradni.

Előző hétvégén végül egy teljesen más probléma vezetett el a megoldáshoz: az iPhone megmakacsolta magát, és közölte: nincs szolgáltatás. Gyanússá kezdett válni a SIM, így a család különféle kártyáival felszerelkezve gyorstesztet végeztem, és valóban: csak az én SIM-emmel nem talált hálózatot.

Szombaton a kicsit még skizofrén Telenor – új brandelt zacskóban Pannon feliratú kártya – díjmentesen kicserélte a behalt alkatrészt. Nem mondom, sokáig húzta a SIM, még zöld színű Pannon GSM feliratú dolgozott az iPhoneban. Mondanom sem kell, amióta a telefon nem a haldokló kártya miatti állomáskeresésre vesztegeti az áramot, drasztikusan megnőtt a készenléti és használati ideje is.

A szolnoki viszonteladóban szerzett jó tapasztalataimról szóló csiripem óta szeret is a Telenor, még személyes üzenetben is üdvözöltek. Persze nincsenek illúzióim, de jól végzi a dolgát az új közösségi média szakértő lány.

Nem igazán nézek ki annyi idősnek, mint amennyi valójában vagyok ugyebár. Ennek folyományaként rendszeresen rákérdeznek a koromra, ha boltban járok.

Tegnap jöttem rá, hogy tulajdonképpen mi zavar engem ebben a legjobban. Ok, fiatalnak nézek ki, ez vagy jó vagy nem, de nem lehet rajta változtatni. Viszont amikor megkérdezik, elmúltam-e már 18, én meg előhúznék valami igazolványt, akkor elhárítják: nem kell az, elhiszik bemondásra.

Na de akkor mi értelme ennek az egész cirkusznak? A 16 évesnek is elhiszik, ha mondja? Vagy rendesen legyen betartatva a törvény, és kérjenek is személyit, vagy ha úgyis mindegy, akkor meg ne izéljenek fölöslegesen.

A másik aspektus, ami talán Japán után lehet zavaró, az a jelelgeztes kelet-európai cinkosság éreztetése. Én *tudom*, hogy kiskorú vagy, de látod, jó fej vagyok, elhiszem neked, elvégre a te életed, ha piálni akarsz én nem tartalak vissza. Amúgy is, ha nem itt, akkor máshol megveszed.

Nehogy már nekem kelljen zavarban lennem, ha huszonhat évesen veszek két sört.

Mondja valaki, hogy apa munkahelye nem cool. Bár az amerikai hadsereg lövöldözős játékot is csinált népszerűsítési célból, azért mi is kezdünk elindulni ezen az úton. Élő Counter Strike életképek, és autót lapító tank. A zene pedig szerintem Immediate Music.

In advance, I’d just like to show this. This is how high the bar was set:

I stumbled upon The Gathering while I was in Japan only a few years ago and couldn’t stop listening to them. But then Anneke left the band and first there was a lot of silence and uncertainty then the announcement of Silje joining and some new songs posted to MySpace. Which, actually, failed to convince me.

My thoughts were mixed. Somehow the singing voice wasn’t distinct or powerful enough. The heavily guitar-driven sound a little mushy. I couldn’t pick a favourite song from The West Pole either. I was sticking to the old albums for a while.

Not that all this could stop me from going to their show yesterday.

The warm-up band, Autumn, was okay, but I haven’t done my research and didn’t know any of the songs. But then The Gathering took the stage and I was reduced to a fanboyish existence. I knew the rest of the band from all the live DVDs, but Silje was a surprise: she almost looked fragile, contrary to what I expected. She was much more likable at barely an arm’s length than on the band pictures. (Some people chose seats but I went right up to the stage, first line. Basically I was at Marjolein’s feet.)

About half of the songs played were not from The West Pole, rather from previous albums. I knew that they rehearsed old material with Silje but I wasn’t expecting this many. No complaints of course, it was beyond belief rocking out to Saturnine.

I’m also not really sure what transformed me… maybe listening to TWP tracks live or Silje’s non-studio voice… anyway for one I grew to like new material and I wholeheartedly accepted the lead singer swap. I’m Team Silje now.

Just listen to this:

I disagree with @kelt that The Gathering only used to be cool five years ago. They are still going strong after twenty years and they are still very cool, thank you very much.

Surprisingly few attended though: the place was only a little more than half full. I wasn’t looking back too often, nevertheless I think we, the audience, managed to make up with enthusiasm what we lost with numbers. Time will tell, I hope the lower interest won’t prevent or delay a return. I can’t speak in anyone else’s name but I was left craving for more in the end, even though we got two encore songs (Leaves) not just Travel which was on the setlist.

Probably I was the only person wearing a turtleneck in the history of rock gigs.

Én is ezen gondolkodtam amúgy, hogy valószínűleg gáz lenne arról sírni, mi más vagy rosszabb itt, mint Japánban. (Főleg, hogy odakint meg arról panaszkodtam, ami ott volt vacak.)

Akartam például írni Kőbánya-Kispestről, hogy milyen iszonyatosan füstös az óriási dohányozni tilos táblák sora ellenére. Még képet is csináltam, amin mondjuk nem sok minden látszik.

Ennek ellenére KöKin tíz várakozó utasból kilenc szájából lóg a cigi, és mindezt – főleg télen – a zárt felüljáró folyosón csinálják. Amúgy az állomás egész területén, peronostul-várótermestül, tilos lenne. Sokszor persze elég ránézni a bagózóra, hogy kiderüljön, fölösleges lenne felhívni a figyelmét a szabályra: az a kis agykapacitás elmegy a vegetatív szolgáltatásokra. Viszont gyakran látni teljesen értelmes illetőket is, akik nagyívben tojva a tiltásra eltökélten pöfékelnek. És ezt lehet hisztinek tekinteni, de nevetséges, hogy nem tudok úgy hazajutni, hogy ne legyen átható füstszaga a ruházatomnak.

Persze van nagyobb baja is a vasútnak általában, minthogy ki cigarettázik az állomásokon. Mindenesetre a csavaros kiflik és az állandó lakosok mintha ki lettek volna paterolva. Kíváncsi leszek, hogy amikor ha befejeződik a felújítás, mi lesz az állomásból.

Aztán a Blaha aluljáró hajléktalanai is kevésbé high-techek, mint japán társaik.

Angelday autós élményeihez +1.

Kecskeméten történt, nagymamám lakótömbje mögötti parkolóból kellett nagyívben balra ráfordulni egy keresztező útra. Általában itt mindig hosszabb időt kell várni, mert mindkét irányból jönnek autók szinte folyamatosan, illetve valahogy mindig úgy alakul, hogy csak az egyik oldalról tiszta az út. Súlyosbította a helyzetet, hogy a hótakarítás teljes mellőzése miatt az egész kereszteződést tizenöt centis hó borította, így kilőni se nagyon lehetett egy-egy lyukban.

Mögém beállt egy középkorú férfi, napszemüveg, ha jól emlékszem BMW, de nem új darab. Jobbra akart kanyarodni, de annyira nem mentem előre, hogy elférjen mellettem. Tíz másodpercet bírta az állást, aztán rákönyökölt a kürtre, és a tükörből jól lehetett szájról olvasni, hogy nem szerenádot énekel épp nekem. Előreevickéltem, és beszuszakolta magát mellém, hogy elkanyarodjon, de azért még balra tekintve jól lehülyézett.

Nyilván jó, ha van annyi hely, hogy jobbra kisívben beférjenek az autók, ne kelljen kivárni a balra kanyarodókat, de például ebben az esetben nem mehettem be a kereszteződésbe teljesen, ugyanis a befelé jövők sem tudnak egy helyben 90 fokot fordulni.

Rólam sem fogják megmintázni a türelmes autóvezető szobrát, sőt, de mondjuk tülkölni és hangosan anyázni nem szoktam, még akkor sem, ha kirívóan béna a másik fél.

So the day became one of waiting, which was, he knew, a sin: moments were to be experienced; waiting was a sin against both the time that was still to come and the moments one was currently disregarding.

Neil Gaiman: Neverwhere

Even though I agree with the above I don’t seem to possess the knowledge how to let go of things that are not in my power to change.

Besides recently everything appears to be about testing patience.

I used to wait for the exams to come then wait for the results to be released. Then I waited for the day to come back home. Nowadays I’m waiting for replies to my job applications. (In which case it’s not advised for one to hold one’s breath.)

I also waited for my packages I sent from Japan to arrive, especially my desktop computer. It turns out it actually did a while ago, around the 20th of November. The Hungarian Post wasn’t in any hurry to inform me though: I only received a letter last Friday.

The catch is, of course, that customs tax is supposed to be paid, and a lot of it. So now the waiting is about whether the computer gets released it for what it is, a used item part of a moving, or my requests would be refused, in which case I’d be out of ideas as to how to proceed.

Ma megérkezett a részletezett híváslista a Pannontól. Tényleg egy hétig tartott, egy nappal sem kevesebbig.

Jól látszik, hogyan zuhantam ordas mínuszba: vagy az iPhone vagy a Pannon rendszerének a sajátossága, hogy körülbelül egy óra hosszú szakaszokra tagolódik az amúgy többé-kevésbé folyamatos kapcsolat. (Ezt a figyelmébe ajánlom minden iPhone tulajnak, aki hasonló csomag megvásárlásán töri a fejét.)

Így hiába kaptam értesítő SMS-t 10:40-kor, a 10:16:04 és 11:16:04 közötti kapcsolat forgalma még az alapcsomag gátlástalan rablásnak is tekinthető 13Ft/10kByte ára szerint lett számlázva. Látható, hogy a következő egy óra kilenc perces session már aktív Plusz csomag mellett 0 Ft lett.

Valamint az is kitűnik, hogy hiába gyanúsítgatott a Pannon, hogy biztosan a csomag előtt használtam el az ominózus összeget: bár a telefon szinte folyamatosan lógott a neten, pár egységnyi adatforgalom történt csak. Ez körülbelül az email rendszeres ellenőrzésének felel meg.

Egyetlen módja a panasztételnek az emailes ügyfélszolgálat, amelynél az átfutási idő 30 nap. Írtam nekik, most várom, mi lesz. Persze telefonálni nem tudok, és az amúgy kifizetett internetcsomag sem működik negatívban álló kártyával.

Ha ennek ellenére rám akarják verni ezt az összeget (hiszen az adathívás 10:16-kor kezdődött, csomag meg csak 10:40-től volt) akkor jön a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság meg a Nemzeti Hírközlési Hatóság.

Megjegyzem, ezt a csodaszép nyers Excel táblára emlékeztető papírt küldték nekem egy héten át, amiben még csak idő szerint sincsenek rendezve a sorok. Ez ám a távközlési cég…

Igazából persze ez a sajnálatos: egy kevésbé csóró ember venne egy nagy levegőt, kifizetné, aztán élné tovább az életét…