Reader

A Reader Google+ integrálásának kapcsán kezdtem el gondolkodni. Hiányozni fog-e?

Általában naponta ránézek a feedekre. Szépen egy helyen összegyűjtve, semmi sallang. Ezt kicsit elcsúfítja, hogy az RSS nem generál reklámbevételt, így aztán elszaporodtak a csak leadet tartalmazó csonka feedek: kattints csak ki az oldalra ha el akarod olvasni az egészet.

Egymás megosztásainak olvasgatása jó ötlet volt, változatosabbá tette a tartalmat. Cserébe minden megjön legalább három csatornán úgyis. Vannak notóriusan novellányi (kisregénnyi) bejegyzéseket megosztók, mások a mennyiségben hisznek, aztán lehet mérlegelni, hogy az egy-két érdekes megéri-e tucatnyi másik olvasatlanul átpörgetését.

OCD-e vagy sem, engem zavar az olvasatlanszámláló is. Az inbox zerot pedig nehéz elérni. Időm csak kevesebb lesz, így gyűlnek a feedek, amiket három számjegy fölött olvasatlanul nullázok, pedig amúgy érdekelne.

Valószínűleg jót tenne egy online cult of less.

24 óra

Mostanában az a helyzet, hogy képtelenség mindent belezsúfolni a rendelkezésre álló időbe. Úgyhogy átveszem Brainoiz módszerét:

“Ha ez egy tisztességes blog lenne, a következő dolgokról írtam volna az utóbbi időben:”

– a tény, hogy egyre kevésbé tudják megzavarni a nyugalmam olyan események, amelyekről korábban hosszú blogbejegyzésnyiket hisztiztem volna, például amikor egy nemrégi pénteken nem csak az eső kezdett el vigasztalanul zuhogni, de a biciklim is egy hátsó defekttel köszöntött a munkanap végén, pedig épp nagyon siettem valahová;

– azon sem tudtam magam szignifikánsan felbosszantani, hogy a MÁV csak az utolsó pillanatban a hangosbemondón keresztül értesítette az utazóközönséget, hogy más útvonalon megy a vonat, aminek a folyományaként szépen komótosan megkerültük az egész XIV. kerületet, hogy jó sokat késve végül befussunk a Keletibe;

– kaptam egy nagyon jó könyvet kölcsön, aminek hatására egészen sokáig fent maradtam olvasni, hogy befejezzem, pedig ilyesmi már elég régen nem fordult elő, maximum World of Warcraft miatt, ami azért nem ugyanaz;

– a cégtől tragikus hirtelenséggel elment az időközben barátommá lett munkatársam, meglepetésszerűen extra projektekkel bombáznak, így aztán már nem igazán tudok negyed órát lecsípni a dologidőből sem, hogy ide írjak, valamint rengeteget kell magyaráznom az éppen betanuló újaknak, ami egyébként érdekes feladat, csak iszonyú fárasztó.

退学

A japán egyetemeken holnap, elsején kezdődik az őszi félév. Nekem viszont el kellett küldeni a nyilatkozatom, hogy végleg megszakítom a tanulmányaimat a Kobe Egyetemen. Eddig lehetet passziválni, várni. Most már hivatalosan is fölöslegesen jártam oda négy évig, 8 kredit híján nem lett japán diplomám. Fiaskó.

Gokart

A céges teambuildingen gokartozni vittek minket. Mondjuk kicsit fura, mert szerintem ez inkább a versenyszellemet, mint az összetartást erősíti, de ettől függetlenül hatalmas élmény volt.

Autósporthoz nekem eddig csak annyi közöm volt, hogy gyerekkorom óta nézem a Formula 1-et. Mit mondjak, élőben nagyságrendekkel jobb a dolog, pedig ezek csak játékszerek voltak. Plusz nem is vezettem túl jól.

Sajnos arra például csak viszonylag későn jöttem rá, hogy az “ideális ív” taktikám nem az igazi, mert jobb időeredményt lehet elérni nagyobbra vett kanyarokkal, amikhez kisebbet kell lassítani. A kanyarba állított első kerekekkel ugyanis iszonyú lomhán gyorsul a gokart. Igazából fék nélkül végig lehet menni a pályán, ha valaki ügyesebb.

Azért néhány határát sikerült megtalálni a járműnek. Bár felborulni szerintem lehetetlen vele, a visszafordítóban többször sikerült megpördülni, illetve sikoltó gumikkal kanyarba bezuhanni. Kívülről kevésbé látszott, de a kis motor ellenére egészen meglepő izommunka kell az íven tartáshoz, illetve sok kanyarban iszonyúan rángatott a kocsi.

Enyém volt a legkeményebb baleset is, amikor az egyik padlógázas ívben hátulról megtoltak, és én kormányozhatatlanul szálltam bele a gumifalba. Azóta találtam magamon ülésháttámla és övfeszítő okozta zúzódásokat. Meg került egy szép elágazó repedés a telefon képernyőjére, amit elfelejtettem kivenni a zsebemből.

Zsófi hozott fényképezőgépet, és mivel jobb fotós vagyok, mint pilóta, így az illusztráción is ő vezeti a kettes rajtszámú autót.

Mindezek ellenére, vagy pont ezekért, visszamennék még pár (száz) körre.

Zöld Pardon

“A közösségi helyeket meg kell tartani, mert minden társadalom úgy kezdi a hanyatlást, hogy a kultúrát szétbasszák.” - Kiss Tibor, Quimby

2010 Augusztusában voltam először a Zöld Pardonban. Most meg tüntetni érte, mert jó szabadtéri koncerthelynek tartom, és nyáron szeretek ide járni ebédelni. Tele volt a Műegyetem rakpart.

ZP-events

Set sail

Last week the company we do contract work for took us to a team building to Lake Balaton. The main event was sailing in randomly divided small groups.

We were really unfortunate with the weather: on the day of sailing there was barely a breeze blowing and the sky was mostly covered by clouds. (Ironically, we traveled back to the capital the day after in bright sunshine and fierce winds.)

Some of my teammates were really anxious to actively participate and couldn’t wait to tug at ropes and such, which wasn’t really necessary due to the conditions. I on the other hand rather took the captain’s advice, leaned back, listened to the waves crashing against the hull and just generally enjoyed the ride.

Then and there I was present.

Кошка, которая гуляла сама по себе

I was looking for a full text of The Cat That Walked by Himself story by Rudyard Kipling published in the Just So Stories when I stumbled upon a Wikipedia article on this Russian animated film called The Cat Who Walked by Herself. If it’s anything like the screenshots suggest, I want to see it.

All because this has been my Facebook about description for a while now:

“I am not a friend, and I am not a servant. I am the Cat who walks by himself, and all places are alike to me.”