Mostanában az a helyzet, hogy képtelenség mindent belezsúfolni a rendelkezésre álló időbe. Úgyhogy átveszem Brainoiz módszerét:

“Ha ez egy tisztességes blog lenne, a következő dolgokról írtam volna az utóbbi időben:”

– a tény, hogy egyre kevésbé tudják megzavarni a nyugalmam olyan események, amelyekről korábban hosszú blogbejegyzésnyiket hisztiztem volna, például amikor egy nemrégi pénteken nem csak az eső kezdett el vigasztalanul zuhogni, de a biciklim is egy hátsó defekttel köszöntött a munkanap végén, pedig épp nagyon siettem valahová;

– azon sem tudtam magam szignifikánsan felbosszantani, hogy a MÁV csak az utolsó pillanatban a hangosbemondón keresztül értesítette az utazóközönséget, hogy más útvonalon megy a vonat, aminek a folyományaként szépen komótosan megkerültük az egész XIV. kerületet, hogy jó sokat késve végül befussunk a Keletibe;

– kaptam egy nagyon jó könyvet kölcsön, aminek hatására egészen sokáig fent maradtam olvasni, hogy befejezzem, pedig ilyesmi már elég régen nem fordult elő, maximum World of Warcraft miatt, ami azért nem ugyanaz;

– a cégtől tragikus hirtelenséggel elment az időközben barátommá lett munkatársam, meglepetésszerűen extra projektekkel bombáznak, így aztán már nem igazán tudok negyed órát lecsípni a dologidőből sem, hogy ide írjak, valamint rengeteget kell magyaráznom az éppen betanuló újaknak, ami egyébként érdekes feladat, csak iszonyú fárasztó.