I was shown a new route to/from work yesterday evening that takes me through a river island instead of the embankment of the Danube. No traffic or lights, just trees and the occasional jogger for five to ten minutes, depending on how much I want to hurry. Soundtrack by the birds and the pair of Vittoria Rubinos. A much welcome change offering moments of true serenity at a time when it’s most needed.
I found this today at work: a webcam aimed at Harborland with the Port Tower and the Maritime Museum visible. If you search for these keywords here, you’ll find memories.
I ride the bike to work every day, which is 30 to 40 minutes one way. On top of that, all the running. I suppose I must be in the 53%. Plus the video does say that there is a diminishing ROI.
Often I feel just as useless as this journal is. Well, at least I don’t take all this – makes a pointing gesture around – seriously. Or do I?
Mondtam Kockás Abroszéknak, hogy legyen élő főzés, és lett! A baj csak az, hogy a végére mindneki éhes lesz, kaja viszont csak a kamera túloldalán…
Tavaly év elején még úgy mentek a dolgok, hogy egy csomó sorozatot együtt néztünk tesómmal. Volt persze, hogy valamelyikőnk előbb megnézett egy-egy epizódot, de mindig bevártuk egymást.
A nyári szünetben már pótolnom kellett egy csomó részt utólag, az új évadokkal pedig teljesen elvesztem. A Vampire Diariesből például egy szem epizódot sikerült eddig megnézni.
A fene gondolta, hogy ide jutok.
Olyan sok film, sorozat, könyv, blogbejegyzés, esti program, koncert, színdarab, lefutandó kilométer, quest és achievement van, és olyan iszonyú kevés idő.
Today, instead of ordering or eating at the cafeteria, I had lunch packed and brought from home. Moreover, it was girlfriend-prepared.
I gained a level.
Egyszer már fordítottam újévi kívánságot Neil Gaimantől, 2007-ben. Inkább nem linkelem, mert a bejegyzés többi része elég gáz. Aki ügyes, úgyis megtalálja.
Remélem hogy ebben az elkövetkezendő évben hibákat fogsz elkövetni.
Mert ha hibákat követsz el, az azt jelenti, hogy újat hozol létre, új dolgot próbálsz ki, tanulsz, élsz, hajtod magad, megváltozol, és megváltoztatod a világot. Olyat csinálsz, amit még soha, és ami még fontosabb, Teszel Valamit.
Ez tehát a kívánságom neked, mindannyiunknak, és magamnak is. Kövess El Új Hibákat. Pompás, csodálatos hibákat. Olyanokat, amilyeneket még soha senki sem azelőtt. Ne parázz, ne állj meg, ne izgulj azon, hogy nem elég jó amit csinálsz, vagy nem tökéletes, bármi is az: művészet vagy szerelem vagy munka vagy család vagy élet.
Bármi is az, amit félsz megtenni, Csináld.
Kövesd el a hibáid, jövőre és örökké.
Neil Gaiman
Looks like not just legally but also economically we are transitioning more and more back to Communism where the only thing in abundance is scarcity. At least that’s what I thought yesterday when several items I intended to buy were simply unavailable. Or maybe I shouldn’t have delayed Christmas shopping until the 20th?
At least I got around to updating the tagline and About page.
Továbbra is veszélyes Budapesten a biciklizés, nem is a járművek, hanem a vezetőik miatt. Ma reggel kis híján megvert az egyik…
Az ELMŰ felbontotta a Budai alsó rakparttal párhuzamos kerékpárutat, úgyhogy az úton nyomultam munkába. Amúgy is szívesebben tekerek az Óbudai rakparton, mert az Árpád hídtól inkább akadálypálya van, nem bicikliút. A Szentlélek térnél konkrétan macskakövön kéne menni a gyalogosok között, vagy a HÉV-peronon kerülni.
Ma reggel bevágott elém a csávó, satufék, kiszáll, és addig ordítozott meg fenyegetőzött, amíg el nem hagytam az úttestet. Hiába próbáltam neki elmagyarázni az útépítést, meg hogy nem erre vezet a bicikliút. Eddig csak alkalmanként dudált a türelmenetlebbje, ez a verekedős fajta újdonságként hatott.
Nem tudom, vajon a többiekre is rátámadt-e, mert korántsem egyedül vagyok biciklis errefelé az úton, és el tudom képzelni, hogy jobb időben még többen vagyunk.
Most biciklizzek fegyverrel, vagy mi?