Persze sosem lesz, de ilyen lenne, ha a világ legjobb sorozatából rajzfilmet csinálnának.
Otis Frampton (digitális) tollából, via Maanji.
Persze sosem lesz, de ilyen lenne, ha a világ legjobb sorozatából rajzfilmet csinálnának.
Otis Frampton (digitális) tollából, via Maanji.
Despite the fact that I spent almost six years in Japan I’ve never grown fond of anime or manga. Sure there are a few I’ve seen or read, but I’m no way a fan. When it becomes more than simple fandom however…
summer ends by ~Pennae on deviantART
Whenever I visit the cemetery where my granddad is buried I think of all the space needed for the gravestones and the pointlessness of the huge mausoleums some families build for themselves. I really don’t think people need such mementos in order to be remembered. I’d much rather be cremated and thrown into the wind or a river than lie in a coffin.
It’s probably old news but I’ve just stumbled upon a project of Spansih designer Martín Azúa: he created a special urn called Bios Urn from natural materials which turns people’s ashes into trees. An awesome idea. After all, who wouldn’t want to be a tree in a second life? You can even choose what kind.
Bios Urn
The Bios Urn project reintroduces the human being to the natural circle of life. It is the profaine ritual of regeneration and the return to nature. Bios is a mortuary urn made from biodegradable materials: coconut shell, compacted peat and cellulose. Inside it contains the seed of a tree. Once the urn is planted, the seed germinates and begins to grow. The seed can be changed for a different type of seed or plant more adequate to the chosen planting place, if need be.
Gerard Moline 2002, Tutors Martín Azúa, Emili Padros / Definitive product Azúamoliné 2005 / Top nominee – INDEX Awards 2005 / Produced by CIRE / Distributed by Limbo Disseny
We are all connected. Find out how at wwf.panda.org/50
Cooper is a 5 year old American Shorthair cat living in Seattle. Once a week he wears a lightweight digital camera fastened to his collar, which snaps a new photo every 2 minutes. Check out his Flickr gallery.
Genki Sudo (須藤 元気) ex-MMA és kickboxoló csapata, a World Order, készítette ezt a különleges koreográfiájú videót a japán katasztrófára válaszul. A végére egészen felpörög.
Az üzenet a leírásból:
The unprecedented disasters unfolding in Japan; earthquakes, tsunami, and nuclear explosions, will somehow change things to come. And to send my message about this, I have expressed it here with WORLD ORDER.
These disasters can be interpreted as a turning point for civilization. I think that we have arrived at a time of revolution, shared with all the people of the world, in today’s society, economy, and political systems.
Incidents themselves are neutral. I believe that every single one of us, wandering through this deep darkness, can overcome anything, if only we let go of our fear, and face the it all in a positive light.
The world is not going to change. Each one of us will change. And if we do, then yes, the world will be changed. It is darkest right before the dawn. Let’s all rise up to welcome the morning that will be so very bright for mankind.
(via Pink Tentacle)
Úgy kezdődött, hogy beszóltam az [origo]-nak a kamuflázs szóért. Kiderült, lesre futás volt, mert ez egy létező kifejezés a magyarban is. A példaként kapott linkben szürreális mintázatú hajók voltak.

USS Charles S. Perry, 1944 (Wikipedia)
A technikát úgy hívják, hogy dazzle camouflage, és az első világháború alatt találták ki. Elsőre nagy butaságnak tűnik, hiszen a tereptarka ruhákból kiindulva logikusabb lenne a hajókat is inkább elrejteni.
A csiricsáré minták ugyan nem rejtik el a hajót, viszont megnehezítik annak a meghatározását, hogy pontosan milyen típusú, mekkora, merre megy, és milyen gyors. Néhány esetben azt is nehéz megmondani, melyik is a hajó eleje.
Ráadásul az akkoriban használt távolságmérő berendezések úgy működtek, hogy a kezelőnek két képdarabot kellett egymáshoz illesztenie, így adta ki a berendezés a távolságot. Az össze-vissza minták azobban roppant nehézzé tették az illesztést. Az angolok annyira komolyan vették az álcázófestést, hogy a tervek legtöbbjét a Royal Academy of Arts női művészei készítették. Az eredmény hatékonysága ugyan kérdéses, de ha más nem, a zebracsíkos hajók feldobták a legénységet.
Mindezt egy new yorki egyetemista, Adam Harvey, arra használta fel, hogy CV Dazzle néven arcfelismerő kamerákat megtévesztő sminkeket és hajformákat tervezzen a szakdolgozata keretében:
(kép: Adam Harvey)
Érdemes emlékezni, ha a Nagy testvér átvenné a hatalmat.
Alan Taylor a The Boston Globe-nál volt fejlesztő, amikor megcsinálta a The Big Picture blogot 2008-ban. Idén januártól átigazolt a The Atlantichez, és még nagyobb képekkel támad az In Focus rovatában:
Heti néhány alkalommal kiválaszt valamilyen aktuális témát, és kevéske magyarázó szöveg kíséretében még magazinoktól is szokatlanul hatalmas méretű képekben meséli el azt.
Ha az ember belegondol, kiváló ötlet. Egyre nagyobb monitorokon internetezik mindenki. A sávszélesség nem akadály, a modemek kora leáldozóban van. Lassan a legbutább mobiltelefon is háttérképnyi felbontásban tud fotózni. Miért ragadjunk le akkor a híroldalak bélyegméretű képeinél.
Alan egy interjúban azt mondta, igazából nem voltak soha jogi akadályai a nagy méretnek, hiszen egy 990 pixel széles 72 dpi felbontású kép (ez egy 1024 pixel széles képernyőn futó böngészőablakba pont befér gönregtősávok nélkül) kinyomtatva még mindig túl kicsi, és a licenszfeltételek lényege, hogy ne lehessen nyomtatva könnyen reprodukálni a képeket.
Az új In Focus esetében már 1280 pixel széles képernyőméretre optimalizált fotókban is gyönyörködhetsz.