sesam.hu

Engineering Manager / trail runner / Budapest, Hungary

Minek vannak a városi futóversenyek

A Fővárosi Közgyűlés ma szavaz arról az indítványról, mely szerint rendeletmódosítással csökkentenék a futóversenyek számát Budapesten. A tervezet szerint egy naptári évben legfeljebb három jelentős forgalomkorlátozással járó, hat kisebb forgalomkorlátozással járó, valamint három forgalomkorlátozással nem járó futó sportesemény kerülhet be a naptártervbe, a szervezőknek pedig pályázniuk kell majd, és csak úgy kerülhetnek majd be a futó sportesemények éves naptártervébe.

Mi értelme van a büdös városban aszfalton futni? Hogy a viharba jön ez az egészséges életmódhoz? — Jöttek a kérdések.

Van egy remek RW cikk arról, hogyan változtatta meg a hetvenes évek végén New Yorkot az, hogy egy merész húzással a belvárosban rendezték meg az évenkénti maratont. Előtte a Central Park mentén köröztek a futók. Akkoriban az dívott, hogy még az olimpiai versenyeket is a városok szélén vezették, csak a végére mentek be a futók a belvárosba.

“Így ment a futás. A városokban nem futás történt, a városokban autóvezetés történt.”

Mára ott tartunk, hogy a New Yorki maraton világhírű, ahogy a többi nagyváros futóeseményeire is többszörös a túljelentkezés. Londonba, Berlinbe csak sorsolással lehet bejutni. Az emberek nem csak a tévén látnak futóversenyt. Ki tudnak menni szurkolni, és van egy-egy vasárnap, amikor nem az autók robognak el az utcájukban, hanem sportolók.

Ugyanígy futni is jóval kevesebben jártak el. A fent említett New York-i futáson 2002-en indultak. A nagy budapesti eseményeken ma 8-10.000 résztvevő van. Londonban idén 40.000 futó vágott neki a maratonnak 800.000 szurkoló előtt. Az, hogy a Városligetben futók jönnek szembe, az pont ezeknek a városi versenyeknek is köszönhető. Ha előtted történik a verseny, látod a résztvevőket, rögtön közelebbnek érzed magadhoz.

“Hogy elhidd ezt a történetet, hinned kell benne, hogy az emberiség lehet egy nagy boldog család, akik együtt dolgoznak, hogy elérjék a lehetetlent. Azt hiszem, láttam megtörténni. Előző vasárnap a világ egyik leginkább problémák sújtotta városában 11.532 férfi, nő és gyermek a világ 40 országából egymillió fekete, fehér és sárga ember által segítve, protestánsok és katolikusok, zsidók és muszlimok, buddhisták és kunfuciánusok nevettek, szurkoltak, és szenvedtek a legnagyobb népünnepélyen, amit a világ valaha látott.” — Chris Brasher

Ebben az árkoktól szabdalt országban, ahol mindenki nagyon igyekszik utálni a másikat, pont jól jönnének az ilyen események.

Budapesten nagyon kevés a használható, sportolásra alkalmas terület, annál több a várost átszelő autópálya. Ezek mellett töltjük a mindennapjainkat. Én minden egyes munkába jövet és menet látom, ahogy a Keletitől az Erzsébet hídig áll az egybefüggő kocsisor a Rákóczi úton. Ahogy tehetetlen dühükben nyomják a dudát az Andrássy-Bajcsy kereszteződésben ragadtak. Ha a Király utcán sétálok ebédelni, mindig álló kocsisor mellett teszem. És a legtöbb autó nem árut szállít, nem beteg nagymamát visz az ügyeletre. Szinte az összesben egy ember ül.

A Városligetet épp készülnek beépíteni. A Margitszigeten az úszó VB miatt folyamatosak az építkezések. Kétmillió budapestinek van egy öt kilométer hosszú, másfél ember széles rekortán, amin a biciklistől a bringóhintóig mindenkivel osztozik. Európában egyedülálló módon a várost átszelő folyó két oldala kétszintű autópálya.

De miért nem az erdőkben, hegyekben, jó levegőn futnak ezek az emberek? A terepfutás egy nagyon szép, ámde teljesen más sport. Nem mindenki csésze teája. Magasabban van a belépő szintje, más állóképességet, mentalitást kíván. Tízezer embert amúgy sem lehet kicsapni az erdőbe, hogy nesztek, fussatok. Kicsit vicces is, amikor pont a szálló por elsőrendű okozói, az autósok érvelnek azzal, hogy de hát a városban szar a levegő. No shit, Sherlock.

Nekem a belvárosból kijutni egy-másfél óra tömegközlekedés. Ez autóval sem jelentősen rövidebb. A legtöbb embernek munka előtt vagy után nincs erre ideje és energiája. Közösségi terek pedig nincsenek a városban elérhető távolságban, ahol lehetne sportolni.

Amúgy az sem mellékes, hogy a nagy futóesemények jelentős pénzt is hoznak. Az indulók nagy százaléka külföldi. Egészen más saját lábon körbefutni egy várost, mint a Hop On-Hop Off buszról a dugó közepéből.

Jó pár európai nagyvárosban futottam már. Minden alkalommal egy kisebb nyaralás volt a verseny köré szervezve. A legjobbak azok az események voltak, ahol híres látnivalók mellett futottunk el. A római maratont így is reklámozzák: elfutsz minden mellett, ami számít. Vatikán, Spanyol lépcső, Angyalvár. Bécsben a Prater, Schönbrunn, MQ, Parlament, mind az útvonalon van.

A rendelet kimondott célja, hogy csökkenteni szeretnék a futó sportesemények számát a fővárosban. Nem egyértelmű, hogy mi a jelentős és a kisebb forgalomkorlátozás definíciója. Regisztrálni, és más eseményekkel versenyezni akkor is kell, ha az esemény egyáltalán nem jár forgalomkorlátozással. Ez tényleg az az irány, ami a hetvenes évekbe visz vissza.

Változás pedig akkor lesz, ha a helyes irányt választjuk. Nem az a megoldás, hogy mindenki kiköltözik Pomázra, Veresegyházra meg Leányfalura, és csak dolgozni autózunk be Budapestre.

Azzal, hogy kevesebb futó sportesemény lesz Budapesten, csak veszítünk. Ettől nem lesz jobb a közösségi közlekedés. Ettől nem épül több P+R parkoló, se kerékpárút. Ettől nem lesz élhetőbb a város senkinek. Ettől nem lesz kevesebb dugó.