SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Göteborg

KTamastól megtudtam, hogy Debrecen—Budapest vonatjegy árban vannak a svéd repülőjegyek, és kanapészörfölhetek nála, úgyhogy minden adott volt elkezdeni a 2014-es világjárást.

Wizz Airrel még sosem utaztam, így kicsit meglepett a hangár-karám, ahol vártunk a gépre, de azon kívül, hogy a bizonsági ellenőrzésnél a csaj elejtette a telefonom Passbookostul, minden flottul ment. Mondjuk épp a mi gépünket szúrta ki valamilyen légügyi hatóság az átellenőrzésre, úgyhogy fél órát álldogáltunk extrában, amit nagyon réssz néven vett mellettem a priority sorban egy pár. Azt nem értettem csak, ha ennyire méltatlannak találják a helyzetet, miért utaznak fapadossal.

A Wizz Air mellett a Flygbussarna szolgáltatása ajánlott, három hónapig érvényes buszjegyet lehet venni náluk online, és még csak ki sem kell nyomtatni, a mobil képernyőjéről is leolvassa a QR kódot a busz.

Velük meg az volt, hogy szintén késtek, valahogy feltorlódtak a dolgok, és nem jutott busz. Ezt csak onnan tudtuk meg, hogy egy svédül beszélő utastárs megkérdezte bent a reptéren, viszont a sofőr utána nagyon udvariasan és részletesen kért elnézést, valamint igyekezett behozni valamennyit a lemaradásból az autópályán.

Ahhoz képest, hogy a megelőző héten a magyarhoz hasonló esős-szottyos idő volt Svédországnak ezen a részén, a várakozás alatt majd’ odafagytam a buszmegállóba, úgy éreztem, legalább mínusz 8 fok lehet. A telefon szerint inkább csak 0, de gondoltam nem tudott frissíteni, vagy valami hasonló. Aztán persze kiderült, hogy valóban épp csak fagyott, és a párás levegő meg a szél okozhatta az extrém hidegérzetet. Viszont legalább volt hó.

A legelső feladat a közlekedés megoldása volt. A Västtrafik hálózatát 24, 72 órás vagy egyhónapos kártyával lehet igénybe venni. Gyakorlatilag olyan, mint a londoni Oyster Card, az ember megveszi, első használatkor aktiválja a választott közlekedési eszköz terminálján, aztán elfelejti. Minden járműre jó, szuperkényelmes.

Csütörtök este már csak egy vacsorára jutott idő, kipróbáltuk a helyi lengyel éttermet, ahol mindenbe tettek némi szalonnát, és megtanultam, mi a pirog. Valamint Donald Sutherland ült mellettünk, aztán sajnos megszólalt svédül, úgyhogy talán mégsem ő volt az, vagy alulbecsültük a nyelvismeretét.

Pénteken aztán nekiálltam felfedezni a várost. A szél megmaradt és egész nap kisebb-nagyobb intenzitással esett a hó, ami elég kalandossá tette a dolgot.

Egy olasz kávézóban indítottam, ahol a rendelés készhezvétele után kiderült, hogy pont nem lehet kártyával fizetni. Pénzt pedig nem váltottam, mert amúgy mindenütt—de tényleg mindenütt—elfogadnak kártyát. Ezen a ponton azért aggódtam, mi lesz, felajánlottam a nálam lévő Eurót, de az eladósrác csak annyit mondott, “never stress”, és hogy majd beviszek később pénzt, ráér.

Közben már rendesen hófúvás volt, én meg elsétáltam a haltemplomhoz (Feskekôrka), ami igazából egy halpiac. nekem elsőre egy viking épület jutott eszembe jóla, a nevét viszont arról kapta, hogy egy gótikus templomra hasonlít. Bent rengetegféle halat és egyéb tengeri élőlényt árulnak, illetve vannak éttermek is, amit végül nem próbáltam ki.

A tömegközlekedés legjobb részei a kompok.

Természetesen a háromnapos bérlet ezekre is érvényes, úgyhogy a 285-össel hajóztam vissza a központba a Lilla Bommen kikötőt fotózni. Itt van az a piros-fehér épület, amit a helyiek lipstick building vagy LEGO building néven is emlegetnek, illetve a Barken Viking hajó, ami meg arról nevezetes, hogy miután felépítették a város hídjait, bezáródott a kikötőbe, mivel az árbocai túl magasak, nem férne ki.

Az időjárást talán az alábbi fotó tudja szemléltetni.

Ebédre amerikai hamburgert toltam a Bersåban, ami igazából egy nightclub, de van ebédmenüjük is.

Nyilván itt is akartam hegyet mászni, úgyhogy felcaplattam a Skansen Kronan erődhöz. Eredetileg dán támadástól tartva építették a párjával, de végül sosem lett rá szükség. Ma étterem és múzeum. Elvileg lett volna belépő is, de ez volt a másik olyan hely, ahol nem lehetett kártyázni, a posztoló nő meg nagyon rendes volt, és beengedett csak úgy.

Lefelé nagyon kiváló, hogy a tűzlétrán lehet lemászni, és közben gyönyörű kilátás nyílik a városra, csak attól tartottam, hogy letépi a szél az egész lépcsőt.

Meglátogattam még a legnagyobb Systembolagetet, azaz alkoholboltot. Ahogy nálunk Nemzeti Dohányboltok vannak, úgy Svédországban csak ilyen üzletekben lehet sört, bort, töményet venni. Cserébe elképesztő választék van, a világ minden tájáról van pia. Nyilván kértek személyit.

Visszahajózás előtt még lefotóztam az Älvsborg hidat. Állítólag mind a tenger felé mind a város felé kiváló kilátás nyílik róla, de nem mentem végül fel, mert már eseteledett, nameg amúgy is párszáz méter volt a látótávolság egész nap.

Másnap a Slottskogen volt a program, egy hatalmas park állatkertekkel-mindennel. Jóféle északi kecske- és birkafélék képviseltetik magukat.

Valamint meg kellett állapítanom, hogy zseniális hely lehet futásra. A hideg ellenére találkoztunk is jópár sportruházatos svéddel.

A biciklizést is nagyon tolják amúgy, egyrészt rengeteg bicikliút van a járdák mellett, és a hófúvás sem riasztotta el pénteken a bringásokat. A kompokra meg ingyen fel lehet vinni a kerékpárokat, amíg van hely.

A helyi közlekedés másik ismérve, hogy a gyalogosátkelőknél nagyon liberálisan állnak a piroshoz, azaz ha nem jön semmi—sőt, időnként forgalomban is—simán átmennek. Ezzel párhuzamosan az autók szinte lopódzva közelítik meg a zebrákat, és megállnak a gyalogoknak, dudálás, anyázás nélkül, mosolyogva.

Ebédre: oldalas a Jensen’s Bøfhusban. (Az ø úgy kerül a svédbe, hogy ez egy dán étteremlánc.) Szintén ebédmenü, így kevésbé ordas drága, mint amúgy minden, nem csak kelet-európai pénztárcával mérve.

Végül nézzétek meg, mennyire viccesen kicsi a Göteborg City repülőtér. Igen, ez az egész.