Dreamfall Chapters

Ha valaki megkérdezné, mi a legjobb játék, amivel valaha játszottam, a Baldur’s Gate után rögtön a The Longest Journeyt mondanám. Pedig csak egy egyszerű point-and-click kalandjáték, viszont elképesztően szép történettel és gyönyörű zenével. Végig az az érzése az embernek, hogy egy sci-fi / fantasy filmet irányít. Igazából újra kellene játszani, hogy megfelelően tudjak lelkendezni.

Lett egy folytatása is, a Dreamfall, ami nekem akkor elég erős vas illetve konzol híján kimaradt. Most meg persze hiába próbáltam megszerezni az Xbox 360-as változatot, a kiadója időközben tönkrement, és visszavonták a boltból.

A PC-s verziók is megvannak, a Steamen zsákoltam be őket egy leárazáskor. Sorban szerettem volna azonban haladni, így a VM-re először a TLJ került fel, csak épp kiderült, hogy az átvezető jelenetekhez használt Bink Video teljesen működésképtelen Windows 7 alatt, úgyhogy abbahagytam a szenvedést ezzel. Igen, meg tudnám oldani, ha akarnám, csak a világ összes ideje sem lenne elég, ha minden ötletemet be akarnám fejezni.

Viszont amiről Ragnar már 2007-ben beszélt, hogy epizodikus folytatás lesz, az így most hat évvel később realizálódni látszik. Már nem a Funcom színeiben, hanem saját csapattal csak azért is megcsinálja a Dreamfall Chapterst, méghozzá Kickstarteres forrásból. Láthatóan nem csak én fanatizálok a franchiseon, hiszen már millió dollár fölött van az összegyűjtött pénz. Ízelítőnek egy trailert tettek ki legutóbb:

Illetve be lett lebegtetve egy The Longest Journey Home is, ha elérik a kétmilliót, ami az eredeti játék folytatása lenne Aprillel. Itt tartunk most, és még egy hét van a kampányból. Én még nem támogattam a projektet, de mivel legutóbb kiderült, hogy lesz natív OS X port is, jelentősen nőttek az esélyek. Ha érdekel, itt szállhatsz be.

Ez a The Longest Journey Home concept art meg a Gamespotról származik:

The Longest Journey Home

2 Replies to “Dreamfall Chapters”

  1. Akárhány point and clicket próbáltam elővenni az elmúlt pár évben, még a legjobbaktól is kibuktam (jobbára scummosok, olyanok, amiket szerettem régen, illetve pár ags finalist meg ez az új indies-scifis, aminek nem fog eszembe jutni a címe) – untat, idegesít a hülye pixelvadászat, gyengék a poénok, hülyék a puzzle-ök nevetségesen lineáris az egész (azt veszem észre magamon, hogy mostanában azt szeretem, ha egy játék szabadságot ad és meg tud lepni, elsősorban narratívában), ahol meg tényleg jó a történet, az annyival nagyobb élmény lenne könyvben – de nem zárom ki, hogy csak öregszem :D

    1. Nem tudom, mi lehet az oka, én ugye imádtam a Baldur’s Gate sorozatot, és amikor a zsáner elfejlődött a Morrowindig, engem már elképesztően idegesített, hogy semmi támpont, csak belehajítanak a nagyvilágba, aztán menj, amerre akarsz. Talán a jó sztorihoz az is kell, hogy valamennyire lineáris legyen a menet, illetve egy game designer talán jobb hangulatot tud összerakni, mint én a nagy szabadságommal. Illetve az is bejátszhat, hogy inkább mint külső szemlélő nézem a játékokat, ahogy mondjuk egy színdarabot, és nem beleélve magam, azonosulva a főhőssel. Fiatalabb mindenesetre én sem leszek. :D

Leave a Reply