13 Replies to “Dear Diary,”

  1. Awesome. És az átlagsebességed is remek.
    Mindig is csodáltam azokat, akik ennyit tudnak egyszerre futni. Kíváncsi lennék, hogy kezdted s mennyi idő alatt fejlődtél oda, ahol most vagy. :)

      1. elolvastam a postokat :)
        úgy szeretnék így futni, és azt hiszem ez tanulható is… és ha valami tanulható, akkor annak van technikája (hisz vmit meg kell tanulni)… Ám mindig azzal szembesülök, hogy unom a futást… és ha unom, és észreveszem, hogy unom, akkor megállok. Próbáltam zenét hallgatni közben, gondolkodni, bármi, de nem megy. 30-35 perc után megunom, pedig az izmaim se fáradtak vagy ilyesmi… nincs kitartásom… csak azt látom, hogy előttem az a rengeteg út még, soha nem lesz vége… gyurma vagyok én ehhez :)
        de nagyon inspirálók ezek a kis “tudósítások” a futásaidról… kedvet is kaptam, h este újra fussak egy kicsit, s kipróbáljam, így egy év után meddig jutok :D valahol (újra) el kell kezdeni :) persze egy útvonalat kijelölök és elsőnek azt futom végig, talán, ha megtervezem az egészet, jobban fog menni…

        1. Engem mindig az hajt, hogy van egy táv, amit szeretnék megtenni, vagy egy idő, amit el akarok érni, és hasonlók. Az is motiváló, hogy vannak ezek az online közösségek: nem kell összeegyeztetni a barátaiddal a közös futást, akár egész versenyeket lehet szervezni. Nekem az is baromira tetszett, ahogy a Nike+ GPS felteszi a Facebookra a futásod kezdetét, és amikor arra valaki nyom egy likeot, te kapsz a füledre egy üdvrivalgást. Így abszolút nem unalmas.

      1. Láttam, hogy futottál rá másnap még 11km-t.

        A poszttól teljesen függetlenül érdeklődöm, hogy a WordPressnek nincs-e olyan funkciója, hogy ha kommentelek itt, és válaszol rá valaki, akkor arról kapok egy email-értesítést? Ritkán fordul elő, hogy visszanézek a blogra, és árkattintok a régi bejegyzésekre, hoyg megnézzem, válaszolt-e valaki…

Leave a Reply