Aftershock

Ahogy Blumi nagyon találóan írta, egy 8.9-es erősségű földrengésnek kellett történnie, hogy a kereskedelmi TV-k vezető híre ne egy szívbeteg kisgyerek legyen végre. A pánikkeltésen és a sztereotípiákon nem csodálkozom már, de az index olvasói levelének nyál-tsunamija azért meglepett:

“A 6852 szigetből álló Japán a földrengések hazája. Lakóinak lába alatt itt mozdul meg legtöbbször a talaj, szeszélye szerint évente több ezerszer. Akire gyakorta ráköszöntött a hirtelen bizonytalanság, hogy az életéből mindössze 20-40 másodperc maradt, más emberré válik. Mert a földrengést megszokni nem lehet.” – Doma-Mikó István

Több évtizedes japán tartózkodás után ekkora közhelygyűjteményt összehozni valóban művészet. Cseresznyevirágos szigetország, az.

Inkább Kovács Bence élménybeszámolóját érdemes elvolvasni, vagy Patrick McKenzie angol nyelvű írását a japán szervezettségről.

Japán működik.

One Reply to “Aftershock”

  1. Haj kérem aki egy zacskó pukkanástól összefossa magát, az ne menjen japánba, mert tényleg halál félelme lesz, meg beleőszül.

    Én például egy olyan panelben élek Kecskeméten, ami kb. 10 méterre van egy elégé forgalmas úttól, itt ha elmegy egy nehezebb kamion, akkor reng a ház, de a legjobb a kb. 1.5 évvel ezelőtti útfelújítás volt. Amikor is az út magasságát kb 15 centivel emelték meg és erre rakták az új kopóréteget. El lehet képzelni, milyen szupi érzés lehet egy 40 tonnás úthenger által keltett rezgésre ébredni reggel 6 kor. Először tényleg telerakja az ember a liberót, hogy WTF, de aztán megszokja.
    Szerintem így vannak ezzel a japánok is, megszokták. Ők ezt mi a hülye politikusokat, meg a bulvár/pánik médiát…
    Tudod országok és szokások :)

Leave a Reply