Heh, pedig én – ha lehet – sosem teszem le a táskám a földre. Hátizsákot semmiképp, csak szobában, tiszta felületre. Sporttáskát, illetve bármit ami szövet, is csak ha a szükség úgy hozza. Például vonaton keresek neki egy viszonylag tiszta padlószegletet, vagy inkább tartom. Nejlonszatyrot már inkább leteszek, de van, hogy azt sem szívesen. Szóval abban a hitben éltem, ez sima OCD, freudi manifesztálódása valami homokozóbeli traumának, erre tessék, kiderül, hogy valójában úrinő, azaz esetemben úriember vagyok, legalábbis e téren. Rockernek úgyis túl sznob/igényes lettem volna.