Become a fun

Időnként biztosan mindenki belebotlik újságírói tévedésekbe vagy hozzá nem értést világosan tükröző cikkekbe. A lónak négy lába van ugyebár…

Valahogy az utóbbi időben megszaporodtak a hasonló esetek. Időben legrégebbről kezdve ez a Beszéljükmac-cikk borzolta fel az idegeim: ReSwitch: egy elkeseredett Apple fun, avagy ellenérv a szeretett Mac ellen hirdette a szalagcím. A fan (egyrészt rajongó, másrészt legyező/ventilátor) már igencsak beépült a világ összes nyelvébe, de úgy látszik írásban még mindig nem sikerült megjegyezni közte és a fun (szórakozás) közötti különbséget.

Az olvasói levélből még kiderült az is, hogy a felhasználó Machintos számítógépet használ. Nem gond, én is szoktam elgépelni dolgokat a blogon, csak innentől egyre nehezebb komolyan venni a cikkíró mondanivalóját. Örvendetes látni viszont, hogy a portál elolvasva a beérkezett kommenteket korrekciót végzett, és kijavította az ominózus hibákat. Azért az oldal permalinkje még őrzi az eredeti írásmódot például.

Rendben, mondhatjuk persze, de egy olvasói levéltől nem várhatunk el pontosságot és helyességet. Leszűrhető belőle, hogy a beküldő valószínűleg helyesen választott karriert, amikor nem szavak papírra vetésével kívánta megkeresni a napi betevőt, de nem több. Ezzel szemben az Index Magyarósi Csabája ha jól tudom, akkor a techrovatnál dolgozik, és ennek a fényében eléggé égő, hogy rácsodálkozott tesztjében a 60 fölé nem kúszó FPS értékre.

A Qwerty MaxxX brutális konfigurációja állt a tesztasztalon, és nyilván előkerültek a játékok az izzasztás során. Ezek küzül mindegyik vagy 60 kép per másodperc vagy ennek valamely hányadosát produkálta, amelyből a cikkíró levonta a következtetést: hiába erős a gép, ennyit tud. Persze bármelyik tizenéves gamer rögtön szólt volna, hogy a v-sync a ludas a dologban: egy szoftveres kapcsoló, ami arra hivatott, hogy a játék frissítési frekvenciáját ne engedje a monitoré fölé menni, ilyen módon megakadályozva, hogy a képben esetenként csúnya törés keletkezzen. A modern LCD monitorok frissítése ugyanis pont 60Hz.

Ez a cikk is visszakerült kis szerkesztésre, és most már kevésbé otrombán naív (a v-sync is szerepel már benne), de a teszteket azért nem sikerült megismételni olyan körülmények között, hogy értékelhető eredményt is mutassanak. Egy játékosnak ugyanis a v-sync bekapcsolásával kapott számok körülbelül annyit mondanak, mintha a Totalcar összemérne egy Ferrarit egy Porschéval a belvárosban 50-es sebességkorlátnál.

Végül a tárgyi és az angoltudás hiánya kombinálódott a NOL-nál a Twitterről szóló cikkükben:

A csatorna, amin keresztül mindezt megtehetik, az lehet sms, a Twitter honlapja, lehetnek azonnali üzenetküldő alkalmazások és lehet egy speciálisan erre a célra a saját számítógépünkre letöltött kis program is, ez utóbbit nevezzük Twitter API-nak.

Nem így van, ugyanis API-nak (Application Programming Interface) azt a felületet (eljárások, szolgáltatások és ezek leírása) nevezzük, amin keresztül a nevezett külsős programok csatlakozhatnak a Twitterhez. A saját számítógépünkre letöltött kis programok azok nemes egyszerűséggel kis programok. Mondjuk ha a cikk írója rákeresett volna a rövidítés jelentésére – ha már leírja – akkor lehet, hogy gyanút foghatott volna. Illetve ez utóbbi sem biztos, hiszen itt is probléma az angol:

Ezek után mondja azt valaki, hogy nem egy kialakuló trendről, hanem csak egy divathóbortról beszélünk – ezt már Váraljay Gábriel, egy hazai “fun” mondja, aki nem csupán rajongó: hónapok óta időt és energiát fektet abba, hogy marketingeszközként használja a szolgáltatást.

Na, itt is megjelentek a funok. Ez biztosan valami magyar jelenség, vagy ő is ott tanult angolt, ahol Áder “I’m a meeting” János (immáron MEP).

Nem tudom persze, hogy működik az online média, de a nagyobb szereplőknél egy szerkesztő vagy ne adj’ isten korrektor csak elolvassa ezeket, nem? Legalább a fun/fan dolgot ki lehetett volna szűrni. Valamint azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet egy újságíró egyben polihisztor is, viszont csak lehetett volna találni valakit, aki szánt volna rá öt percet, hogy átfussa, és látott már webkettőt. Azt hiszem ilyen kvalitású cikkeket én is tudnék írni.

Illetve nem, I’m just a media-terrorist.

3 thoughts on “Become a fun

  1. Most mit vártatok?
    Pénzért írnak, nem azért mert nagyon meg akarják osztani a nemlétező tudásukat a néppel. :/
    Egyébként az ilyen engem kb ugyanannyira zavar, mint a félrefordított szövegek a filmekben. Amikor már annyira gáz, hogy TUDOD, hogy mi lenne az eredeti szöveg… =_=;;

    Oh…. ha már itt tartunk, érdemes elolvasni a Wikipedia egy-két cikkét is. roppant objektívek és tudományosak tudnak ám lenni :)

    Egyébként ezt meg kell jegyezzem. “Szakmai ártalom”:
    “A modern LCD monitorok frissítése ugyanis pont 60Hz.” Ez az egyik ok, amiért zsákutca az optikai fejlesztésben (80+ Hz az, ami hosszú távon optimális az érzékeny szeműeknek). A másik a színvisszaadási impotencia :D
    azon kísérleteznek újabban, hogy minden pixel egy-egy mini katódsugárcső legyen, ami elég vadul hangzik számomra így első hallásra, de ki tudja mi lesz ebből.

  2. Ha már szóba került mcs műszaki “tehetsége”: egyik cikkében következetesen ARM 2-nek (igaz, római számokkal) nevezi az iPhone/iPod Touch előző, ARM11 architektúrára épülő processzorát. ( http://index.hu/tech/mobil/2009/07/21/konkurencia_nelkul_marad_az_iphone/ )

    Mindemellett az újat egyszerűen csak “Cortex”-nek nevezi, holott azon a családon belül van más területre optimalizált (és sokkal kisebb teljesítményű, pl. Cortex-M3) ág is.

    Ennek alapján azt a következtetést vontam le, hogy a szerző nem csupán nem ért ahhoz amiről írt, hanem nem is érdekli.

    Egyébként lehet erre azt mondani, hogy tök mindegy hogy mi a neve, gyorsabb és kész. Igen, valóban. De akkor tényleg nem is kell nevén nevezni. Vagy rendesen dolgozunk, vagy sehogy.

  3. Hát igen, ez a fun/fan dolog nagyon gyakori, és nem csak hibás, de káros is, mert terjeszti a hülységet. Akik eddig azt se tudták mi ez, vagy csak a helyesírását nem ismerték, és itt találkoznak vele, azokban hibásan rögzül.

    A hibák egy része persze tájékozottabb munkaerővel, vagy több odafigyeléssel orvosolható lenne. De a klasszikus nyomtatott sajtóban voltak erre köztes kontroll láncszemek, mint a rovatvezetők, szerkesztők, és olvasószerkesztők, sőt még a tördelők is, akik mind átolvasták megjelenés előtt az anyagokat, és javították benne a fellelt hibákat. De mára hígul minden. Az olvasószerkesztő munkakört már szinte mindenhol megszüntették a nyomtatott sajtóban is, mert minek költeni rá. Az online sajtó meg szinte másról se szól csak a spórolásról és a kapkodásról, úgyhogy már az is luxus, ha a szerzőn kívül van legalább egy valaki, aki megjelenés előtt olvassa az anyagot és javítja a hibákat.
    A legnagyobb gond pedig az, hogy nincs is igény a minőségre. Gyorsan meglegyen, és sok legyen, hogy milyen az nem érdekes.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>