Találtam linket egy Lovasi András interjúhoz, és hát ez a baj az otthoni zeneiparral:
Többen próbálkoznak alternatív kiadási módokkal: a Radiohead legutóbbi lemezéért mindenki annyit fizetett, amennyit akart, de vannak olyanok is, akik egyszerűen ingyen letölthetővé teszik lemezeiket, és a koncertbevételekből élnek. Ti mivel próbáljátok túlélni a lemezipar válságát?
A Kiscsillag lemeze letölthető lesz anélkül is, hogy megengedtük volna. Az ingyenességnek reklámértéke ugyan van, de nem gondolom, hogy bármilyen kulturális terméknek jót tesz. Szerintem ez egy rossz út. Adják azok ingyen, akik azt gondolják, hogy annyit ér. Persze egy kezdő zenekarnál érthető, ha felteszik a felvételeiket a netre ingyen, és ezáltal megismeri őket egy kisebb-nagyobb közönség. Van erre az egészre egy nagyon jó példa a 90-es évekből, amikor valamelyik hajápolási cikkeket áruló cég elindított egy roadshow-t, amin a háziasszonyok ingyen bebodoríthatták a hajukat az akkori divatnak megfelelően, de a kutya nem ment el rá. Egy év múlva megcsinálták ugyanezt úgy, hogy jelentős pénzt kellett fizetni a bejutásért, és sorban álltak a nők.
Az, hogy valamiért pénzt kérünk, valamilyen értelemben rangot jelent a piacon. Tehát amíg megvan a piac, pénzt kérünk érte, ha elsorvad, akkor már úgyse fogunk. Magyarországon szerintem a jövő a telefonszolgáltatókon keresztül, előfizetői csomagokban letölthető zene lesz, illetve maga a birtoklás válik lényegtelenné, ha bármikor, újra és újra lejátszhatod magadnak a dalt a neten keresztül. Csak állandó, olcsó kapcsolat kell, ami rövid időn belül a szolgáltatások része lesz.
Ha a zenének valóban az adja a rangot, hogy mennyiért adják a CD-t, akkor Britney Spears minőségibb zenét csinál, mint bárki más? Ekkora blődséget rég hallottam. A zene pont annyit ér, amennyiért letölthetem: magában semennyit. Az eszmei-kulturális értékét nem lehet kifejezni azzal az X ezer forinttal, amennyiért a boltban adják.
Ugye van ez az ismeretlen banda (illetve project), a Nine Inch Nails. Trent Reznor millió dollár fölötti bevételt csinált a Ghosts-al, úgy, hogy a letölthető négy CD-nyi anyag csupán öt dollárba került. Ez még a mai válságba került forinttal számolva is alig több, mint egy ezres. (Akkortájt ez maximum a fele volt ráadásul.) Négy CD-ért. Emellett az első CD-t mindenki leszedhette magának ingyen, és aki mélyebben a zsebébe tudott nyúlni, az dedikált extra ritka deluxe kiadást is vehetett.
Én adtam öt dollárt az Apple lossless formátumú NIN-ért. A fenti Lovasi-interjú után a Kiscsillagot tuti letöltöm inkább. Nesze neked kultúra.
Ez olyan, mintha egy világban ahol minden zárat fel lehet törni, az emberek még mindig ragaszkodnának ahhoz, hogy bezárják az ajtóikat. Tény, hogy a zeneletöltést nem fogják tudni megzabolázni. Az is tény, hogy az emberek nem fogják alább adni, mint amit a legújabb techológia megenged: ha letöltheteik ingyen, ha elég megvenni azt a két számot az iTunes boltban ami tetszik nekik, ha elkérhetik a haver gépéről, akkor azt választják.
A zenekaroknak sem feltétlen árt ez. Ki szeretné az Artis-”pendrivematrica”-jus zsebét tömni? A Ghosts letöltésemért fizetett öt dollár nekem azért is megérte, mert tudtam, hogy ez Trenté. Nem a Sony Music elnökének fizetem a shibuyai apartmant (ezt már egyszer említettem). Meg nem is a Fekete Pákó él a matricából, ami a CD-n volt.
Annyira jó lenne, ha egy magyar zenekar is rászánná magát hasonlóra: ingyen letölthető album. De nem félvállról, hanem komolyan. Rendes, minőségi zenét kéne csinálni. Nem 128 kilobites mp3-ban felnyomni a netre, hanem magas bitrátával, akár lossless verzióban. Szépen taggelve, albumborítóval, ne adj’ isten PDF booklettel. Úgy ahogy a NIN, megadod az emailed, és már zúzhat is lefelé. (És milyen jó lesz majd az az email marketingre később.)
Kell hozzá tőke, persze. A stúdió nincs ingyen, munkát kell beleölni, enni sem árt azalatt, meg lehet hogy otthon sír a gyerek is. De van egy sanda gyanúm, hogy ha egy együttes ezt meglépné, akkor el lenne rendezve egy jó időre fellépésekkel. És ha utána kiad egy dedikált CD-t korlátozott számban, azt meg is vennék mindet.
De a magyar zenekarok inkább itt tartanak, mint ami ebben a Tankcsapda-interjúban olvasható ugyanazon siteon:
De az illegális zeneletöltések valószínűleg elérték már a ’csapdát is. Valamilyen véleményetek biztos van arról, mikor fizetés nélkül távozik a vevő.
Zenész vagyok, nem üzletember, nem az én dolgom erre megoldást találni, de véleményem persze van róla. Ha mondjuk egy pék megsüti a kenyerét, elszállítja hajnali négyre a boltokba és ötre, mire megy a boltos, mindet ellopják, az nem jó dolog. Persze aki ellopja, az ingyen eheti a kiflit, neki jó, de könyörgöm, azt a kiflit meg kellett sütni, lisztet kellett hozzá venni, és a kemencét sem ingyen gyújtja be a pék. De ebbe bele sem gondol az, aki ingyen jutott a reggelihez, mint ahogy azok sem gondolnak bele a zenészek munkájába, akik illegálisan töltik le a zenéiket.
Van azért egy másik vetülete az illegális letöltéseknek, hisz ezáltal eljuthat a zene olyan emberekhez is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy CD-t vásároljanak. Ez pedig pozitív. Szerintem a zene a legfontosabb, az hogy eljusson sok emberhez. De a lopás az bűn.
Lukács úr tényleg nem üzletember. Különben tudná, hogy a kifli nem zeneszám. A kiflit nem tudom lemásolni úgy, hogy nekem is legyen egy kiflim, meg neki is. A Tankcsapdát annál inkább. (Arról ne is beszéljünk, hogy milyen rocker hozzáállás már: szex, drogok, rock ‘n’ roll de LOPNI BŰN. Most akkor melyik a képmutatás?)
Joss Whedon megcsinálta a Dr. Horrible-t, és ingyen megnézhette bárki egy hétig. Azóta a soundtrack volt az iTunes letöltések első helyén, a DVD meg az Amazon legtöbbet vásárolt listáját vezette. Mert volt lehetősége megnézni annak is, akit nem is érdekelt. Megtetszett az embereknek, és megvették, hogy hallgathassák otthon, nézhessék bármikor. És a rajongótábor is tudja, hogy ha akarnak még ilyet, akkor muszáj támogatni a készítőt. De mennyivel másabb – teszem azt – reális áron letölteni a három kedvenc számod, mintha az elejétől fogva csak kemény pénzért a CD/DVD-t tukmálnák rád.
Rá kéne döbbenni, hogy más szelek fújnak. Alkotni kell, szívvel-lélekkel, minőséget. És nem sírni, hogy lopják, hanem ingyen adni. Hadd tegye alá a nép a Youtube videóinak, hadd cserélgessék a középiskolások az mp3-at. És akkor lesz rajongótábor, aki majd fizet is, hogy lásson élőben. Meg vesz zenekaros pólót. A fanbase jelentős százalékát letolvajozni amúgy sem szerencsés.
Teljesen egyetértek.
A Kiscsillaghoz még annyit érdemes hozzátenni, hogy legalább a dalok.hu-n ott vannak, DRM mentesen. Meg azt is, hogy Lovasi saját nyilatkozata szerint egyike azoknak a zenészeknek, aki pusztán a jogdíjakból megélne akkor is, ha sohasem állna mikrofon mögé többet.
Én mostanában magyar hiphop albumokat hallgatok, nem azért, mert annyira szeretem a hiphoppot, hanem mert kiváncsi vagyok rá, mit tud a magyar zene – és a rapperek vannak olyan rendesek, hogy szépen felteszik a netre a teljes albumot, korrekt minőségben. Ennyit nekem megér
Kiscsillagot meg majd tőtök.
Az első Kiscsillagot megvettem, Lovasi neve elég volt hozzá, aztán meghallgattam, hááát… egynek elmegy, első lemeznek elmegy, de nem hagyott bennem mély nyomot. Most hallottam pár napja a rádióban, hogy kijött a második, azt is meg akartam venni, 2k Huf-t megér, de ezek után, torrent lesz, Lovasi meg menjen el a jó…. nah oda, rá kéne ébrednie, hogy vége van annak, hogy cd van, azt vagy megveszed, vagy veszel egy szar piacos kazit, azt max azt hallgatod. A kiadóknak vége, most már minden online van, ha valaki nem mozdul ez irányba, akkor vége, amúgy nem értem, hogy miért nem rakták ki kb 1 hétig, a netre, hogy le lehessen tölteni, utána biztos megvettem volna, ahogy a 30 Y is csinálta, letöltöttem 4 albumjukat, ingyen, s ha kissé jobban leszek megyek megvenni a cd-t. Akkor most mit is buktak a 30Y-os srácok semmit, viszont találtak egy fogyasztót, aki megveszi a cd-jüket, boldogan, mert tudja, hogy jó
A magyar előadók, meg hát olyanok mint az ország, zenélnek, de nem azért mert szeretik csinálni, hanem ez a munkájuk, nem a hivatásuk, a hobbijuk, ez a munkájuk, ehhez értenek. Ha viszont a zene nem szívből jön, hanem egyfajta robot, eredménye, szerintem nem lesz olyan jó, mint az amit szívből akár a magad szórakoztatására, csinál az ember, aztán, ha ebből lesz pénz is idővel, hát istenem, ártani nem árt. A magyar előadókat, viszont csak a lové érdekli (tisztelet a kivétel). ezért vagyunk ott ahol vagyunk. Szerintem…
azért valahol megértem lovasiékat és a tcst is, nekik gyanítom nincs akkora tőke a hátuk mögött, mint mondjuk trent reznornak, úgyhogy itt még megérthető, hogy sírnak. de azon már tényleg nagyot mulattam, amikor a piratebay per kapcsán valamelyik abbás is ilyeneket mondott. egyébként igazad van szerintem.
Hát persze, én sem gondolom, hogy egyenlő kaliberről beszélnénk. Viszont pont a magyar piacon érné meg egy ilyen alternatív modell szerintem.
Hát én mondjuk nem a Lovasitól, meg a TCS-től sajnálnám a CD árát. Ők amúgy nincsenek is rászorulva annyira a jogdíjakra, mint a sok megasztáros egy lemezes köcsög.
Példaértékű pl ahogy a Kiscsillag az új lemezét menedzseli, külön blogot indítottak neki, törödnek a rajongóikkal. Számoknak alternatív verzióit lehet meghallgatni, rengeteg háttérinfó, kétirányú kommunikáció stb…
Az ember ahogy eljár oda előbb utóbb eljut oda, hogy basszus megveszem az eredetit, mert megérdemlik. Rajtuk látszik, hogy tényleg élvezik a zenélést. A sok megcsinált buzizenekart meg csak a pénz érdekli.
Most megnéztem a Kiscsillag siteot, meg a dalok.hu-n a letölthető albumot.
Na ez már valami. 119 Ft / szám és 1200 Ft az albumért. Ráadásul nem csak gagyi mp3, hanem lossless flac is letölthető. Ez a mostani übergyenge Forinttal olcsóbb, mint az iTMS. Körülbelül ebbe az irányba érdemes haladni.
Amúgy félreértés ne essék, én nem sajnálom senkitől a CD árát. Nekem azzal a rendszerrel van a bajom, ahogyan a jogdíjakat elosztják. Például hiába támogatnád Mazsi mondjuk a TCS-t egy CD vásárlásával: annak a pénznek a töredéke a szerzőé, a többi megy a nagy közösbe. A közöst meg rádió/TV lejátszási számok alapján adják oda az éppen aktuális egylemezes megasztárnak. Ezek után mondjuk nem csodálom, ha panaszkodnak a zenekarok tagjai.
Mindemellett nem csak sírni kellene, hanem megpróbálkozni a felvázolt radikálisabb terjesztéssel. Nem biztos, hogy a leszerződés egy kiadóhoz a legjobb út.