I’m actually surprised no-one has complained yet about the site being English. Apart from the voiceless masses who just stopped reading: logs show the number of visitors about half – at best – of what it used to be.
If there were expectations that I’d return to Hungarian, I’m afraid I’ll have to disappoint. I actually like SeSam.hu as it is, accessible by an infinitely bigger number of people than when it was written mainly in my native tongue.
I’m sorry for those who will have to miss out this way. I tend to think not knowing much English is like living without a limb lately. And I’m disinclined to be apologetic about the fact that I do speak the language.
Funny though, when I was home for the summer even my mother chastised me for – in her words – being snobbish and looking down on dubbed movies and TV shows. She’s right though, I really don’t like watching movies translated to Hungarian anymore if the original was English. I don’t doubt that the dubbing can be excellent quality and we have many talented voice actors. Nevertheless the movie inevitably changes, since no two languages have identical words and phrases. Some nuances are lost, some are added.
The best thing about knowing a language is when you start to understand the little details. Find the untranslatable sentences, phrases that only seem to make sense in that particular language. Try watching a standup comedy for instance. Understanding those completely is – I believe – a sign of proficiency.
If this is pretentiousness or arrogance, I can live with it.
Huh, na kezdődik
, de erről a félrefordítások blogon többet találsz, hogy miért is nem jó a mai magyar szinkron.
Anno amikor angolra váltottál gondoltam, hogy ez lesz, de gondolom ezzel te is tisztában voltál. A magyar nem beszélni angolt , vagy nem nagyon, vagy nem akarja. Olvasom a postjaidat, azóta is, de csak akkor szólalok meg, ha nagyon muszáj, mert úgy érzem, hogy
1, nem tudok elég angolul ahhoz, hogy szépen, helyesen megfogalmazzam a gondolataimat,
2, Mert úgy érzem, ha magyarul írnék akkor megtörném az oldalt, azt meg nem akarom, de most muszáj.
Amúgy meg tényleg jobb eredetiben nézni valamit, akár angol/akár német, vagy ha japán és anime, vagy film
Ha az olvasó számot nem akarsz veszíteni, akkor néha kell magyar is, elvégre, sesam.hu az oldal, nem .com, vagy .de, vagy .jp (mondjuk ez volna a legnagyobb kitolás az olvasókkal, bár akkor tényleg kénytelen lennék japánul tanulni, vagy fordító gépeztetni az oldaladat.)Vagy kell egy magyar kiadás mondjuk a wordpressen, vagy a blog.hu-n akkor lenne olvasottságod, nagyobb olvasottságod. Amúgy kezdenek megjelenni a magyar nyelvű japánról szóló blogok
pl. http://szivemcsucskejapan.blog.hu/
Ezekkel is veszítesz olvasókat, s versenyezned kell, mondjuk az ember blogot általában magának ír, de néha jó, ha más is megosztja a gondolatait veled.
Amúgy becsüllek, hogy postolsz elégé aktívan, nekem is lenne mit írnom, de valahogy nem akarok írni, hogy miért, hát talán mert politika lenne meg k. anyázás, s azt nem akarom, de ez szerintem abszurdisztáni légkör, szóval szerencsés vagy, hogy kintről nézed az országot, s nem befolyásol a média nagyon, meg a társadalmi kollektív tudat. Mondjuk ezeket a postokat írhatnád magyarul, de ez csak egy vélemény tőlem, neked. Nah most megyek és fizetem az adókat
“Olvasom a postjaidat, azóta is, de csak akkor szólalok meg, ha nagyon muszáj, mert úgy érzem, hogy
1, nem tudok elég angolul ahhoz, hogy szépen, helyesen megfogalmazzam a gondolataimat,
2, Mert úgy érzem, ha magyarul írnék akkor megtörném az oldalt, azt meg nem akarom, de most muszáj.”
Ugyanez a helyzet az én esetemben is. Megértem amit írsz angolul, de válaszolni nem nagyon tudok rá. Eddig azt próbáltam meg egyszer, hogy magyarul írok és angolul 1-2 mondatban összegzek a végén a külföldi olvasók miatt, de még soha nem válaszoltál, szóval úgy gondoltam, hogy az magyar hozzászólások ezen a blogon nem kívánatosak. Ezért csak olvasok.
Szó sincs ilyesmiről, lehet bármilyen nyelven kommentelni. Mindet el is olvasom. (Igazából azonnal megjönnek nekem emailben is.) Amelyikre épp tudok, válaszolok is. Néha valóban lehet, hogy kihagytam kérdéseket, az igaz…
Raising aims for yourself, doing something on a different level, can easily be treated as snobism or arrogance for those, who cannot see the aim.
But if it is for the sake of being better in something, or doing something better, then it worths much more then the opinion of the masses.
In other words: when I make a cup of tea for myself – not from teabags, but from real, hardcut tea leaves, in a ceramic tea pot, and measuring the time for dipping the tea – I am often treated as snobish, or at least eccentric. (Even if I add that I don’t like any sugar or milk in a tea
). But there are a few, who tastes the tea that way, and admints the difference, and maybe becames fond of it.
So do as you see fit, and don’t worry about the viewers. At least you teach us some english
Nekem aztán mindegy, hogy kék a blog, vagy sárga, vagy angol, vagy magyar..
Viszont én sem fogok angolul hozzászólni, ha nem szükséges, mert annyira nem vagyok jó. Bár még így is jobban tudok angolul, mint a magyarok többsége, de ez nem az én érdemem..
Mondjuk nekem nem a szívem csücske Japán annyira… igazából nem is akartam J-ismeretterjesztő blog lenni, csak úg jött, ha már itt tengődök.
Ardin: thank you
Látod látod, pedig milyen lehetőségek lennének előtted, hogy felkarold a hazai emo társadalmat
Amúgy én a helyedben, (most már komolyra fordulva) a japán társadalomról hagyományokról történelemről írnék, ha egyáltalán érdekel. Mondjuk azért a kulturális sokkokat egészen jól prezentálod
^Én nem szeretném, hogy kulturális ismeretterjesztő blog legyen a sesam.hu-ból.
Szerintem elcsépelt téma.
(ha nekem lenne egy blogom Japánról, akkor biztos hogy az lenne az alcíme, hogy Japánfanok kerüljenek)