sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

nothing's free

Mától indul a Qtrax, egy 25 millió zeneszámmal dicsekvő szolgáltatás, mely nem kevesebbet állít magáról, minthogy az első legális P2P zeneletöltő szoftver.

Minden bizonnyal történelmi napként fogunk majd emlékezni 2008. január 28-ra, hiszen hétfőn elindul az az oldal, amelyen lehetővé válik 25 millió dal legális és ingyenes letöltése. A kezdeményezés mögött azok a nagy kiadók – többek között az EMI, a Universal Music és a Warner Music – állnak, amelyek az elmúlt évtizedben mindent megtettek, hogy levadásszák és bíróság elé cibálják a fájlcserélő oldalak működtetőit.

A Qtrax elindulását hivatalosan hétfőn jelentik be, a rendszer – némi reklám elviselés fejében – lehetővé teszi a dalok jogszerű letöltését, minden külön korlátozás nélkül.

A fájlok olyan digitális azonosítót is tartalmaznak majd, amelynek segítségével a kiadók követni tudják, hányszor töltöttek le és játszottak le egy számot. Az adatok alapján fizetnek majd a művészeknek, a kiadóknak és a forgalmazóknak, akik részesednek a hirdetési bevételekből is.

Írja az inforadio.hu.

Kicsit utánanéztem ennek a dolognak, mert ugye gyanús, hogy a nagy lemezkiadók egyszer csak ekkorát pálfordulnának…

Tehát a szolgáltatás arról szól, hogy egy zárt forráskódú szoftveren belül lehet hallgatni a digitális másolásvédelemmel ellátott zenéket, amely program mellesleg közben szénné bombázza a felhasználót reklámokkal. Az üzleti modell tulajdonképpen abból a szempontból zseniális, hogy a P2P rendszernek köszönhetően a felhasználók maguk szolgáltatják egymásnak a zenét, a cég meg csak zsebelheti be az iszonyatos reklámbevételt, a felhasználók zenehallgatási szokásairól készített csillagászati értékű adatbázisokról nem is beszélve.

Természetesen csak Windowsra. Mac majd márciusban. Linux, ahogy ismerem az ilyeneket, soha.

A letöltött zenéket iPodra nem lehet áttenni, hiszen az csak az Apple saját DRM-ével ellátott vagy nem korlátozott zenéket játszik le. Az inforádiós cikk szerint “Más kérdés, hogy a 130 millió digitális lejátszóból egyelőre 50 millió az iPod, így ez aligha akadályozza meg a szolgáltatás sikerét.”, ami elég vicces. Vagy csak szerintem elég az a 38% ahhoz, hogy számítson?

Amúgy egy régebben megjelent cikk szerint a rendszer úgy működik, hogy egy más lejátszók által nem ismert mpq formátumban tartja a zenéket, amelyeket csak néhányszor lehet meghallgatni. Egy idő után pedig vagy prémium előfizetésre kell váltani vagy megvenni az adott számot. Megvásárláskor viszont WMA-ban kapja meg az ember fia a cuccot, ami szintén nem kompatibilis az iPodokkal. (Amúgy tényleg ki hallgat WMA-ban zenét, már bocs…) Mindezek ellenére a gizmodo például igen lelkes.

Nem tudom, engem valahogy nem hoz lázba egy lejátszó, amiből (legálisan) nem vehetem ki a zenéket (adok neki 20 másodpercet, hogy valaki feltörje a DRM-üket), és tonnányi reklámmal áraszt el. Kétkedők szives figyelmébe ajánlom a gépigényt: legalább másfél gigahertzes processzor és fél GB RAM. Hello, villogó flashözön.

Akkor már inkább a last.fm új kezdeményezése, mely szerint – először három országban (USA, UK, DE) – a zenék jelentős részét teljes hosszában lehet meghallgatni a webes lejátszójukban. Egyelőre háromszor, ugyanis a bétateszt elteltével előfizetésessé kívánják tenni a dolgot. Természetesen ők is a reklámokból fognak majd élni, de a last.fm-en egyelőre nincs túl agresszív reklámozás, és remélem, hogy ez az új teljes hosszában hallgatható számok bevezetésével is így fog maradni.

Szóval hiába vergődik a zeneipar, a felhasználók nem kérnek – szerintem – a szoftverhez kötött és másolásvédett zenékből. Szabadságot akarnak, hordozható lejátszóra való kompatibilitást akarnak, és azt, hogy megmutathassák vagy kölcsönadhassák a kedvenc számaikat egymásnak. Tessék erre üzleti tervet kidolgozni…