SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

I have a dream…

Vale: Azért kérdezem, mert tervezem, hogy én is jelentkezek erre az ösztöndíjra: meg lehet tanulni rendesen japánul? Mármint, hogy ne kelljen ilyen szinten szívni a szótárral.

Persze, meg lehet tanulni japánul. Főleg ha valaki a gaidai után is foglalkozik a nyelvvel, bejár rendesen órákra, és elolvassa a kiadott könyveket. Ehhez persze nem kevés elszántság és szorgalom szükséges, na meg az sem árt ha a delikvens szereti a nyelvet. (Azért mindenki tegye a kezét a szívére, és gondolja végig, hogy ment volna, ha az előző vizsgáját nem magyarul, hanem az első idegen nyelvén kellett volna megírnia. És mi a helyzet a második idegen nyelvvel?) Ellenben nem csak ez a kérdés szerintem, amit mérlegelni érdemes, és az alábbiakat nem igazán reklámozzák sem a követségen sem sehol.

Előre szólok azért, hogy én nem biztos, hogy a legmegfelelőbb személy vagyok, akiben bízni érdemes. Vannak sokan, akik imádják Japánt – igaz amikor megkérdezem miért, semmi értelmeset nem tudnak mondani – élnek halnak a mangákért, az animéért vagy ne adj’ isten a japán lányokért (igaz, hogy egyel sem találkoztak soha). Valószínűleg ha valakinek a nedves álma hogy kijöhessen, másképp látja a dolgokat, és amitől én esetlegesen falra mászok neki az a legnagyobb élmény a világon.

Az viszont kétségtelen, hogy öt évig itt kell képződni, ha valaki az én ösztöndíjam mellett dönt. A magyar hároméves alapképzéshez képest itt négy évig tart a Bachelor diploma megszerzése. Igaz ezt némileg enyhíti, hogy így be lehet jutni egyéves Master’s képzésre is, nem kötelező újabb két évet tanulni. Valamint van ugye az egy éves nyelvi kurzus. Tehát mire hazajutsz halál öreg leszel, az összes volt osztálytársad már dolgozik, házas, gyereke van, satöbbi. Sőt azok is, akik alattad jártak.

És mindezt egy olyan diplomáért, ami kevés kivételtől eltekintve semmire nem jó. Ugyanis a külföldi diplomát otthon honosítani kell, hogy elismerjék, és Japán ugye a világ végén van, még csak nem is arról van szó, hogy valamilyen EU-diplomát próbálsz meg átnyomni rajtuk. A képzés pedig szintén borzasztó összehasonlítva bármilyen otthoni vagy európai egyetemmel. Van egy rakás óra, ami szó szerint teljesen értelmetlen és semmire nem jó. Az állítólagos szakmai órák pedig teljesen japánközpontúak vagy hihetetlenül alapszintűek. Nyilván, mert a japánoknak az egyetem egy négyéves vakáció, ahol alhatnak napközben, hogy majd a diplomájuk megszerzése után annál a cégnél, ahol valóban dolgozni fognak megtanulják azt, amire valóban szükségük is lesz a munkájukban. Aki meg innen akar továbbtanulni, az megszívta.

Szóval a cinkos kacsintások amikor hazamész, hogy meglásd jó lesz az, szuper lesz neked, nem a szar magyar oktatásban vagy, azonnal kapsz majd munkát, satöbbi, egyszerűen hülyeségek. Semmivel nem jobb annak, aki itt tanul, mint aki otthon, sőt, szerintem épp ellenkezőleg.

A maximum ami az embereket érdekelni fogja, hogy tudsz japánul. Kaphatsz valami állást, ami véletlenül sem arról szól, amit tanultál vagy esetlegesen szeretnél csinálni, hanem fordíthatsz vagy tolmácsolhatsz japánoknak. Pénzt persze lehet vele keresni, de egyrészt egyre többen tudnak otthon is japánul, másrészt meg ez nem karrier. Te vagy az ember aki tud japánul.

Ráadásul kimaradsz mindenből ami miatt az egyetemi éveket szeretik a már nem egyetemisták a legszebb éveknek titulálni. Ismét csak, tudom, hogy kettőn áll a vásár, de az ország és a nép bizony úgy van beállítva, hogy azok a barátságok, szerelmek, emberi kapcsolatok, melyek otthon természetesek, itt veled nem fognak megtörténni. Pont. Lehetsz te a legnagyobb Japánfan, összes animék tudora, beszélhetsz folyékonyan anyanyelvi szinten japánul, te akkor sem vagy japán. Itt nincsenek bulik, nincs az hogy egy vizsga után pár haverral elmész egy sörre valahová, nem lesznek olyan barátaid, akikre még évek múltán is számíthatsz. (Hacsak nem akarsz örökre itt maradni és valamelyik helyi cégnél dolgozni…)

Apropó barátnő. Én itt vagyok egy ideje de még mindig nem tudom hogy működnek. Ami biztos, hogy európai szemmel normális kapcsolatra ne számítson senki. Nem mondom, hogy lehetetlen, mert mindig látok külföldieket japán lányokat húzni maguk után, avagy ritkábban külföldi lányt valami japán csávó oldalán. Ízlés kérdése.

Kicsit hasonlít ahhoz, mint otthon romának lenni. PC vagy nem PC, nem ülnek melléd a vonaton, nem akarnak a barátaid lenni. (Tisztelet a kivételnek.) Ehhez add hozzá, hogy más nyelvet is beszélsz. Megtűrnek, de ne számíts többre. Az ujjlenyomataid azért leveszik a határon, mert ha valami bűncselekmény történik, akkor valami koszos külföldinek biztos benne van a mancsa a dologban.

Mindezért cserébe kapsz egy csomó pénzt, ami – főleg az elején amikor még olcsó kollégiumban laksz és nem kell magadnak fizetni a lakásod – sok mindenre elég. Vehetsz számítógépet, laptopot, PlayStationt, amit csak akarsz. Költheted arra, hogy a szünetekben beutazd Ázsiát. Vagy gyűjthetsz arra, hogy időnként hazamenj a családodhoz.

Nem hiszem, hogy túl sok olyan lehetőség lenne, ahol nem csak a tandíjat fizetik, hanem még havi apanázst is adnak, amiből – egyelőre, bár állandóan drasztikusan csökkentik – még meg is lehet élni. Úgyhogy lehet mérlegelni. Meg mint azt jeleztem, nehogy miattam ne jöjjön valaki ide. (Szívjon más is. :P)