I have a dream…

Vale: Azért kérdezem, mert tervezem, hogy én is jelentkezek erre az ösztöndíjra: meg lehet tanulni rendesen japánul? Mármint, hogy ne kelljen ilyen szinten szívni a szótárral.

Persze, meg lehet tanulni japánul. Főleg ha valaki a gaidai után is foglalkozik a nyelvvel, bejár rendesen órákra, és elolvassa a kiadott könyveket. Ehhez persze nem kevés elszántság és szorgalom szükséges, na meg az sem árt ha a delikvens szereti a nyelvet. (Azért mindenki tegye a kezét a szívére, és gondolja végig, hogy ment volna, ha az előző vizsgáját nem magyarul, hanem az első idegen nyelvén kellett volna megírnia. És mi a helyzet a második idegen nyelvvel?) Ellenben nem csak ez a kérdés szerintem, amit mérlegelni érdemes, és az alábbiakat nem igazán reklámozzák sem a követségen sem sehol.

Előre szólok azért, hogy én nem biztos, hogy a legmegfelelőbb személy vagyok, akiben bízni érdemes. Vannak sokan, akik imádják Japánt – igaz amikor megkérdezem miért, semmi értelmeset nem tudnak mondani – élnek halnak a mangákért, az animéért vagy ne adj’ isten a japán lányokért (igaz, hogy egyel sem találkoztak soha). Valószínűleg ha valakinek a nedves álma hogy kijöhessen, másképp látja a dolgokat, és amitől én esetlegesen falra mászok neki az a legnagyobb élmény a világon.

Az viszont kétségtelen, hogy öt évig itt kell képződni, ha valaki az én ösztöndíjam mellett dönt. A magyar hároméves alapképzéshez képest itt négy évig tart a Bachelor diploma megszerzése. Igaz ezt némileg enyhíti, hogy így be lehet jutni egyéves Master’s képzésre is, nem kötelező újabb két évet tanulni. Valamint van ugye az egy éves nyelvi kurzus. Tehát mire hazajutsz halál öreg leszel, az összes volt osztálytársad már dolgozik, házas, gyereke van, satöbbi. Sőt azok is, akik alattad jártak.

És mindezt egy olyan diplomáért, ami kevés kivételtől eltekintve semmire nem jó. Ugyanis a külföldi diplomát otthon honosítani kell, hogy elismerjék, és Japán ugye a világ végén van, még csak nem is arról van szó, hogy valamilyen EU-diplomát próbálsz meg átnyomni rajtuk. A képzés pedig szintén borzasztó összehasonlítva bármilyen otthoni vagy európai egyetemmel. Van egy rakás óra, ami szó szerint teljesen értelmetlen és semmire nem jó. Az állítólagos szakmai órák pedig teljesen japánközpontúak vagy hihetetlenül alapszintűek. Nyilván, mert a japánoknak az egyetem egy négyéves vakáció, ahol alhatnak napközben, hogy majd a diplomájuk megszerzése után annál a cégnél, ahol valóban dolgozni fognak megtanulják azt, amire valóban szükségük is lesz a munkájukban. Aki meg innen akar továbbtanulni, az megszívta.

Szóval a cinkos kacsintások amikor hazamész, hogy meglásd jó lesz az, szuper lesz neked, nem a szar magyar oktatásban vagy, azonnal kapsz majd munkát, satöbbi, egyszerűen hülyeségek. Semmivel nem jobb annak, aki itt tanul, mint aki otthon, sőt, szerintem épp ellenkezőleg.

A maximum ami az embereket érdekelni fogja, hogy tudsz japánul. Kaphatsz valami állást, ami véletlenül sem arról szól, amit tanultál vagy esetlegesen szeretnél csinálni, hanem fordíthatsz vagy tolmácsolhatsz japánoknak. Pénzt persze lehet vele keresni, de egyrészt egyre többen tudnak otthon is japánul, másrészt meg ez nem karrier. Te vagy az ember aki tud japánul.

Ráadásul kimaradsz mindenből ami miatt az egyetemi éveket szeretik a már nem egyetemisták a legszebb éveknek titulálni. Ismét csak, tudom, hogy kettőn áll a vásár, de az ország és a nép bizony úgy van beállítva, hogy azok a barátságok, szerelmek, emberi kapcsolatok, melyek otthon természetesek, itt veled nem fognak megtörténni. Pont. Lehetsz te a legnagyobb Japánfan, összes animék tudora, beszélhetsz folyékonyan anyanyelvi szinten japánul, te akkor sem vagy japán. Itt nincsenek bulik, nincs az hogy egy vizsga után pár haverral elmész egy sörre valahová, nem lesznek olyan barátaid, akikre még évek múltán is számíthatsz. (Hacsak nem akarsz örökre itt maradni és valamelyik helyi cégnél dolgozni…)

Apropó barátnő. Én itt vagyok egy ideje de még mindig nem tudom hogy működnek. Ami biztos, hogy európai szemmel normális kapcsolatra ne számítson senki. Nem mondom, hogy lehetetlen, mert mindig látok külföldieket japán lányokat húzni maguk után, avagy ritkábban külföldi lányt valami japán csávó oldalán. Ízlés kérdése.

Kicsit hasonlít ahhoz, mint otthon romának lenni. PC vagy nem PC, nem ülnek melléd a vonaton, nem akarnak a barátaid lenni. (Tisztelet a kivételnek.) Ehhez add hozzá, hogy más nyelvet is beszélsz. Megtűrnek, de ne számíts többre. Az ujjlenyomataid azért leveszik a határon, mert ha valami bűncselekmény történik, akkor valami koszos külföldinek biztos benne van a mancsa a dologban.

Mindezért cserébe kapsz egy csomó pénzt, ami – főleg az elején amikor még olcsó kollégiumban laksz és nem kell magadnak fizetni a lakásod – sok mindenre elég. Vehetsz számítógépet, laptopot, PlayStationt, amit csak akarsz. Költheted arra, hogy a szünetekben beutazd Ázsiát. Vagy gyűjthetsz arra, hogy időnként hazamenj a családodhoz.

Nem hiszem, hogy túl sok olyan lehetőség lenne, ahol nem csak a tandíjat fizetik, hanem még havi apanázst is adnak, amiből – egyelőre, bár állandóan drasztikusan csökkentik – még meg is lehet élni. Úgyhogy lehet mérlegelni. Meg mint azt jeleztem, nehogy miattam ne jöjjön valaki ide. (Szívjon más is. :P)

6 Replies to “I have a dream…”

  1. Öööö, valószínüleg igazad van, de ha valahol idegen akarsz maradni, az is maradsz. Szerintem. Amúgy már belegondoltál, hogy mi vár majd rád, ha vége lesz a japán tripnek és szembeköszön a “kisbaltás” magyar realitás ???

  2. szerintem meg tul sok ember el az animek altal felvazolt alomvilagban. :) amugy teljesen egyetertek a bejegyzesben leirtakkal es kiegeszitenem azzal hogy ez nem egyedi eset termeszetsen. az ismeroseim kozul majdnem mindenki hasonlo velemenyen van.

  3. Huha.
    Korulbelul egy honapja probalom utolerni a blogod veget, a 2004-es bejegyzesekkel kezdtem, es epp tegnap kerult sorra a japan oktatasi miniszternek irt level kapcsan a gyerekongyilkossagokrol szolo bejegyzes. Most meg ez is.
    Azert furcsa ez. Szar hely van eleg a vilagon, Afrikatol Eszak-Koreaig van ra eleg pelda. Viszont Japannak sikerult egyedul osszehoznia azt, hogy hihetetlenul fejlett, es hihetetlenul szar.
    En hiszek abban, hogy a kulturalis kulonbsegek ellenere letezik egy abszolut ertekrend, ami alapjan el lehet donteni, hogy milyen viselkedes egeszseges, azaz mi az, amitol az emberek “normalisak”, es jol erzik magukat. Ezt sikerul kovetnie Amerikanak, Europanak, Ausztralianak, meg del-Amerikanak is. A Japanoknal pedig minden a feje tetejere van allva.

    Japan baratno: furcsa, hogy a japanok amint kiszabadulnak othonrol, elkezdenek elni. Az, hogy Japan-imadatom mindezidaig fennmaradt, azt talan annak koszonhetem, hogy eddig (valoszinuleg inkabb a szerencse folytan), emberi, kedves, es humorerzekkel is megaldott japanokkal talalkoztam. Es itt, Parizsban lepten-nyomon latsz francia pasi-japan no parokat, ami ertheto is, ha azt nezzuk, hogy a franciak nagyon lazak, az azsiai lanyok pedig nagyon szepek. (Ebben nem fogsz velem egyeterteni, de izlesek es…). A suliba pedig nem egy francia-japan szarmazasu diak jar, tehat neha hazassagig is jut a dolog. Tanulsag: ha egy europai ertekrendu ember boldog tud lenni egy japannal, akkor igenis ok is emberek, csak otthon, a sajat kozegukben, a hulye tarsadalmi beidegzodesek miatt nem tudnak maguk lenni, es muszaj lila zoknival, csampas jarassal es szoke hajjal feltunniuk.

    Becsulom, hogy van energiad vegigcsinalni azt, amit csinalsz, es hogy a helyzet nem tul rozsas volta ellenere nem a pesszimizmus jon at a blogodat olvasva.

    Nyaron ket honapot kinn leszek (szakmai gyakorlat), ha epp Tokioba vetodsz, es van kedved bezsebelni egy uveg Unikumot…

  4. csak hogy ne szaladjon nagyon messzire a lo… egy par megjegyzes.
    Nem mindenkinek valo az otthontol es a “kihagyhatatlan egyetemi evektol” valo elszakadas. Azert is van hogy nem 22 evesen hanem 19-20 evesen ajanlja fel a Monbusho a dolgot…akkor meg bartabbak az emeberek.
    Magyar ember mindehol kulfoldi lesz, mindehol hianyozni fog a szalami (az emlitett), unikum. De a felnott elet resze az is, hogy valamit neha bevalaunk es vegigcsinaljuk. Mindenhol furan neznek a messzirol jott emberre, es nem kell nagyon messze menni, hogy furcssagokat talaljon kicsiny naiv magyar szemunk – Becsben csak magyarul es romanul van a boltokban kiirva hogy “NE LOPJ!” Amerikaban es vesznek ujlenyomatot, es hiaba vagyok nagy Human Rights parti, nem zavar, mert tervezek semmi rosszat. Ha az immigraciosokat ez boldogga teszi, HAJRA!
    Az ot ev valoban hosszu, es nem leanyalom (en a gimi elso 3 evet is utaltam). DE: barmikor ki lehet szalni belole. Csak nagyon kevesen mernek, mert felnek attol hogy tul oregek lesznek. (en tul oreg vagyok, de nagyon nem tud erdekelni)
    azert roviden elmeselem az en 7 eveme es mindenki mondja meg maga hogy menyire rossz (vagy rosszabb) mint barhol mashol:
    20evesen kijottem, vert izzadtam es megszenvedtem az elso evet, Japanul se tanultam meg, az otthoniak is hianyoztak… aztan felvettek Kobeba, tetszett is, minden heten 2x 3x eljartunk orak utan sorozni a tobbi kulfoldi diakkal. Talaltam egy baitot (part time job) , keresetem eleg penzt, ha nem volt kedvem reggel kavet fozni, lementem a kavezoba es ott ittam meg a reggelimet. A suli neha nehez volt (nyelv miatt) neha unalmas. De nagyon ritkan erte el az otthoni BTK kozmologia, vagy latin ora (vagy egyeb kotelezok) szintjeit (unalmassagban).
    Nem tudom mennyit tanultam, de soha eletemben nem lesz bajom ha Japanul kell hirtelen barmirol kiseloadast tartanom, csak adjatok jegyzetet (azt hiszem ezt tanitjak otthon is, hogy hogyan kell keszulni).
    5ev utan mentem masters-re es mostanabn vegzek, nem felek hogy nem fogok allast talalni, de ha nem, hat akkor meg nem en leszek az egyetlen.
    Vannak negativumok,persze, nem telik el nap hogy az ember ne tudna hogy pontosan hany KM-re van Osaka Budapesttol. Az ismeroseim megahazasodtak, es en vagyok az egyetelen akinek nincs gyereke -ja meg a tobbi Japanos ismerosom. ES? Van egy baratom -jo, nem Japan, de van. Kurva boldog vagyok, es bar nem vagyok (es nem is leszek soha) Japan rajongo, semmiert nem cserelnem el ezt a 5+2 evemet. Anyi csuda jo fej emberrel talakoztam, annyi orszagot es szokast ismertem meg, annyira nyitott lettem, es annyira tudok mindent toleralni, hogy nem felek a kovetkezo 80 evtol. Persze eleg sokszor voltam depi, es utaltam itt lenni (meg most is neha) csak a racionalis agyammal tudom, hogy ebbol a szitubol UGYIS jol jovok ki …
    ugyis ha kimaradtam az otthoni egycsi eletbol, baratokbol, hazassagbol, szalamibol.
    De visszaidezve az eredetibol “ketton all a vasar”. Adott egy hagyomanyokat tisztelo, tavol keleti azsiai orszag, aki ehhez nem tudja vagy nem akarja hozzatenni magat, annak en is azt ajanlom, hogy ne jelentkezzen es ne jojjon. Aki jon, annak meg ajanlom hogy elvezze.
    hat kb ennyi, bocs hogy ilyen hosszu kommentet irtam, de talan mindeket fele erdekes az eremnek.

  5. Kedves SeSam!
    Lehet hogy félre értettelek, de nem csak olyan emberek vannak, akik az animék miatt vesznek meg japánért XD Én is nagyon megszeretnék tanulni japánul és japán szakra szeretnék menni, de most megijesztetél.
    Öszintén szólva két lehetőségem van vagy svédotszágba megyek a családomhoz tanulni vagy itthon maradok japán szakon.

Leave a Reply