6 Replies to “Daisies”

  1. Mondjuk, szerintem addig örülj amíg nem szembesülsz a mai Magyar nagy realitással személyesen frontálisan. Szerintem a blogod olvasóinak kb 90 % inkább menne ki Japánba, mint jönne haza véglegesen… szerintem…, de ez az én véleményem.

  2. Sokszor csodalkozom rajta, es most a bejegyzesed alapjan is elgondolkodtam, hogy vajon megalapozott-e a Japan-imadatom. Nem jartam meg ott.
    Mindenki, aki turistakent ott tolt akar egy-ket honapot is, ugy jon haza, hogy az egeszseges elet, a furcsa es izgalmas kultura, a csodaszep lanyok es az egzotikus kajak orszaga.
    Ellenben nehany ismerosom lehuzott mar ott eveket, es nemreg elkezdtem a blogodat az elejetol olvasni… majdnem mindenki, aki hosszabb idot kinn volt, egyetert abban, hogy “japanban elni nem konnyu. hardcore”. Es a tobbseguk kulturastul-emberestul-kajastul megutalja az egeszet. Azok is, akik Magyarorszagon huzamosabb idot japan cegnel dolgoztak.

    En annak idejen palyaztam a Monbukagakushom osztondijra, majd vegul az utolso pillanatban, a szobeli interju utan visszavontam a jelentkezesemet, es helyette egy masik lehetoseggel Franciaorszagba jottem. A mai napig nem tudom, hogy helyesen dontottem-e. Itt tobb japan cserediak is tanul, es nehanyukat egesz kozeli baratkent tudhatom. Talan itt, Europaban jobban magukra talalnak ok is. Egyelore tanulom a japan nyelvet, es nyaron ket honap szakmai gyakorlatot kinn leszek… megprobalom majd olyan szemmel nezni a dolgokat, hogy vajon milyen lehet ott elni a “mezeshetek” elmulasa utan, es talan meg fogok tudni fogalmazni valamifele valaszt a kerdesre. Japan… valoszinuleg… nem embernek valo.

    Teged pedig csodallak a mobilitasodert es batorsagodert, es ezuton koszonom a szorgalmas blog-irast, aminek koszonhetoen nagyon sokat tudtam meg errol a tavoli orszagrol. Kitartas es fel a fejjel.

Leave a Reply