To-Mera

Nem tudom mennyien ismerik a To-Merát otthon, de az ötvenezer körüli last.fm scrobble és a tény hogy heti hetven lejátszástól már top listener státuszt kaptam azt jelzi, hogy azért annyian nem ismerik őket, mint megérdemelnék. Pedig ha valaki unja, hogy minden “progresszív” metál/rock banda pont ugyanúgy hangzik, akkor üdítő felfrissülést jelentenek: ha valami, akkor az ő zenéjük tényleg előremutató.

Emellett magyar énekesnőjük van, Julie Kiss, aki a Without Face-t hagyta ott a To-Meráért. Két független forrás is említette, hogy a hangja hasonít Simone-ére (Epica), de ezt inkább döntse el mindenki magának mondjuk a Blood videója alapján:

Annyit azért tudni érdemes, hogy körülbelül ez a legkönnyebben hallgatható “mainstream” szám az albumon (Transcendental). Ennél csak bonyolultabbak vannak.

Néha mintha véletlenszerű lenne a zene, majdnem disszonáns. Viszont szántszándékkal ilyen, és ugyanezt a hangzást képesek élőben is reprodukálni – pont ettől annyira zseniális az egész. Valamint külön áll-leejtősek a jazzbetétek.

Érdeklődők itt találhatnak még két letölthető számot. A Dreadful Angel különösen izgalmas, mivel Radnóti A Félelmetes Angyal című versének a feldolgozása. (Szöveghűen.) Valamint az együttes MySpace oldalán meg lehet hallgatni az új album (Delusions) első számát: The Lie. Mindenesetre igencsak feldobták a labdát; ha rögtön az első szám ilyen jó, milyen lesz a többi?

2 Replies to “To-Mera”

  1. Az ilyesmit mindig jó olvasni. :mrgreen: És igen, a Blood-ban van egy kis magyar szöveg:

    Félek, álmomban itt voltál,
    Éreztem a szívem s lelkem újra szétszakadt,
    És igaz volt minden
    Nem csak álom mely elvész a reggellel
    Once again, idegen szavak – Újra itt

Leave a Reply