sesam.hu

🏢 Engineering Manager ⛰ trail runner 🇭🇺 Budapest, Hungary

viruses 101

Az ismeretségi körömben épp ketten is panaszkodtak arra, hogy fontos adatokat vesztettek vírusfertőzés miatt, mikor erre a cikkre bukkantam: Kék halált okozó vírus terjed a Skype-on. Ugye átkattintani lusták és indexfóbok kedvéért a sztori annyi, hogy egyik ismerősöd nevében valamilyen script belinkel egy képet. A kép átirányít egy .scr binárisra, ami ha elindítod, akkor tesz valami csúfat. Az egész dologban engem csak a következő zavar: milyen iszonyatos hozzá nem értés kell ahhoz, hogy valaki ezt beszívja?

1) A script angolul kommunikál, ami kissé furcsa egy magyar kontakttól adott esetben.
2) A kép link, amit megnyitnánk, egy képernyőkímélő alkalmazás (futtatható) letöltésére irányít. Ez épp hogy csak nem sikoltja, hogy vírus…
3) Aki ezek után még el is indítja a programot, hát gratulálok…

Nyilván az is benne van, hogy a Winen könnyedén lehet kártékonykodnia egy programnak. Linux/OS X ésegyéb rendszereken a felhasználó felhasználói jogokkal futtat mindent, azaz nem csinálhat akármit egy program, a rendszer lényegi elemeihez nincsen jogosultsága hozzáférni. Winen azonban mindenki adminisztrátor.

Nade még akkor is ha valaki nem találkozott még ezzel a fajta átveréssel, a böngészőprogramja azonnal megkondítja a vészharangot, amint le akar tölteni egy futtatható alkalmazást. Ilyenkor kellene behúznia a rinyarelének. Persze egyszeri felhasználó általában olvasás nélkül leokézik minden figyelmeztetést, aztán szidja Bill Gates felmenőit.

Talán ilyen alapfokú számítógép-használati tudást kellene oktatni számtekórákon. Annyira közhely, hogy a leggyengébb láncszem az egész rendszerben még mindig a monitor és a szék között helyezkedik el.

Ezen a ponton jöttem rá, hogy ismétlem önmagam. 2006. dec. 14. Feuer Frei:

Igazából az itt a baj – nem csak a(z online) játékokkal, hanem minden mással a nettel kapcsolatban – hogy a szülőknek lila gőzük nincs általában, miket lehet csinálni, milyen valós veszélyek fenyegetnek. A tudatlanság pedig drága: jó példa erre a nemrégi nagy magyar banki adathalászat dömping. Vagy a lánclevelek. De itt nem arról van szó, hogy valami sötét és gonosz valami fenyegeti az ártatlan internetezőt. Aláír az ember ismeretlen dokumentumot? Vásárol sötét tekintetű alakoktól sikátorokban? Elhiszi, amit a reklámokban mondanak? Nyilván legtöbbünknek megvan a józan esze, hogy megvédje magát a nagy átvágásoktól. De ugyanez az ember adott esetben simán elhiszi, hogy egy nigériai herceg örökölt pénzét éppen az ő segítségével szeretné kimenekíteni az országból… A legbiztosabb alap, amire építeni lehet az az emberi hülyeség.

Talán ezt kellene tanítani informatikaórán: a phishinget, a spamet, a pedofilokat a chaten. Annyira hajlamosak vagyunk fixre venni, hogy velünk nem történhet ilyesmi. Annyira egyszerű rányomni az OK gombra, hogy az ember elfelejt közben gondolkodni.

Ezzel kapcsolatban (is) jó dolog egy linux: az ember fia nem admin a saját gépén alapértelmezésben. Valamint egy rm parancs nem kérdez vissza, hogy de te most ezt tényleg biztosan valóban akarod-é.

“He had a term for people like this: temporal provincials – people who were ignorant of the past, and proud of it.” (Michael Crichton: Timeline) – ugyanez a helyzet az “informatikával”: “Én nem vagyok geek, hogy ezt értsem!” Hja’ innentől nem kell csodálkozni, hogy a vírus megeszi a géped. Mi több, bocs, az összes geek épp nem ér rá, hogy megszerelje.”

Dehát mint azt Uj Péter írta a Lamenta és Morfondírban:

Bár a családomban az egy főre jutó tanárok száma két fő, hosszú időn át nem tettem be a lábamat iskolába, most nyár elején mégis muszáj volt elmenni a gyerek évzárójára, és a szavalat-ének-beszéd alatt megint csak rettenetesen lamentálás és morfondír tört rám, előjött megint a belső Komlós Juci, és a kamerába fordult, mert hát konkrétan negyven évet ugrottam vissza az időben, amikor beléptem az iskola kapuján, az a lepukkantság, azok a gesztusok, mozdulatok, arcok, még a műsor elemei is, és hát hogy mégis mit gondolhat az egészről a gyerek, aki azért mégis az iPodos, World of warcraftos, linkin parkos világból kerül minden nap a hatvanas évekbe vissza, ottan a törött deszkás fa kosárpalánk alatt az aszfaltos udvaron lamentáltam morfondírozva, hogy hát mégis mire juthat az a társadalom, amelyik ennyit képes beruházni a saját jövőjébe?” (sic!)

(És gratulálok a NOL-nak, hogy nem lehet rendesen linkelni a cikkekre…)