SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

smoke-rant

Vajon a dohányosokat nem zavarja ha úgy mennek haza egy-egy együtt töltött este vagy buli után, hogy a ruhájukből dől a füst? Választásuk persze nekik sincs, hiszen nincs az a bár vagy kocsma ahonnan kitiltják a dohányosokat. Arra apellálni pedig, hogy pusztán embertársai iránti tiszteletből valaki nem gyújt rá egy sörözés alkalmával legalább is naivitás. Sőt, nekem egyre inkább úgy tűnik, az átlagos dohányos hozzáállás szerint inkább ők az áldozatok, és nem az aki nem feltétlen szeretné füstfelhőben tölteni az idejét. Mintha a nemdohányzó közösség valamiféle “dohányzáshoz való jogukban” akadályozná őket. Na de álljunk csak meg egy pillanatra: nem mond ez véletlenül ellent annak az emberemlékezet óta létező alaptételnek, miszerint a szabadságjogok csupán addig terjednek amíg más emberek szabadságjogaiba nem ütköznek…

Meg van persze ideologizálva a kérdés. Például összehasonlítják az alkohollal: az is káros. Csakhogy amíg nem ültetnek be mindenkibe egy kis készüléket, ami minden esetben ha valaki a környezetében lévők közül iszik valamit, a saját szervezetbe is beleküld egy kis alkoholt, az összehasonlítás nem állja meg a helyét. Egyszerűen ha én megiszok egy pohár sört, akkor én ittam meg. Ámde egy cigi elszívásával összefüstöltem a pár méteres környezetemben lévők tüdejét is.

Az sem tud igazán meghatni, hogy amúgy is szennyezett a levegő, autók milliói pöfögnek az orrom alá, gyárak ontják az oszlopvastag füstöt, az a kis cigifüst már nem oszt nem szoroz. Bár nem vagyok szakember, egy kis zárt térben (mint egy szórakozóhely) nagyszámú dohányos által kibocsátott füst értelemszerűen sokkal károsabb, mint végigmenni egy forgalmas utcán tele autóval. Arról nem is szólva, hogy a fenti logika alapján akkor egy-két gyilkosság belefér, hiszen a világon hány helyen van népirtás…

Aki azt hinné egyébként, hogy az egészségmániás japánok nem bagóznak, nagyon téved: legalább akkora arányban (ha nem nagyobban) dohányoznak itt is, mint otthon. Sőt a szabályozás is enyhébb: éttermekben például nem kell külön helyiséget kijelölniük a koporsószögezőknek, egy légtér az egész, egyik fele dohányzó, a másik nem, kész.

Futáskor szokott velem előfordulni, hogy beérek egy az utcán füstölgő japánt, és amúgy is légszomjasan kapok egy nagy adag füstöt az arcomba. Eléggé fulladásközeli állapot, mit mondjak. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez az aktív dohányosokat nem zavarja.

Persze, mint azt a román srác mondta nekem a legutóbbi sörözésen két slukk között: még ha lenne is nemdohányzó kocsma mondjuk, ki menne oda? Lehet hogy igaza van. Bár én azért hiszek abban, hogy van még annyi füstmentes ember, akik megtöltenének egy nemdohányzó vendéglátóipari létesítményt. Azzal tisztában vagyok persze, hogy mondjuk a színházak vagy a mozik nemdohányzók. Egy kicsit vicces is, ahogy az előadás végeztével az összes cigiző rohan a kijárathoz és két lépés után már rá is gyújt egy szálra. Kifelé menet ott is szívni kell.

De talán a legszánalmasabb amit Sannomiya felé menet lehet látni. Gyalog útba esik a Shinko-byoin – egy nagy kórház – főbejárata. Előtte mindig van egy-két elég ramatyul kinéző kórházi pizsamás japán, bal kezében az infúziótartóval, jobban egy cigivel.