SeSam.hu

SeSam is Péter Szilágyi, Engineering Manager at Ustream, residing in Budapest, Hungary. This is his playground.

Connected to Apple Network 62895d

Elköltöztem.

Nem volt egyszerű az biztos… Tegnap és tegnapelőtt egész nap a cuccaim transzportáltam egyik szobából a másikba biciklivel, vonattal, gyalog. A tegnapi nap legnagyobb eseménye az volt, mikor rádöbbentem hogy nincs meg a napszemüvegem. Aki sokat lát élőben az tudja, hogy van egy mániákus vonzalmam a napszemüvegekhez. (Lehet hogy úgy végzem, mint Verebes.) Valamint tudni érdemes hogy simán felöltözök úgy, hogy a fent említett szemárnyékoló többet ér mint az összes többi ruha an zusammen. Ilyenformán talán érthető hogy kevéssé tudtam rezignált nyugalommal tudomásul venni a veszteséget. Persze hiába kerestem akkor még két lakhelyemen, nyoma sem volt. Ekkor villant be, hogy én aznap vettem szőnyeget a Konanban. (Pont olyan, mint a Baumax vagy a Praktier otthon.) Elsétáltam hát, sose lehet tudni. Amit én a kezembe veszek annak nagy esélye van, hogy valahol leteszem és az agyam ezt mint jelentéktelen eseményt tárolja, minek okán a tárgy ott is marad… Persze a szemüveg ott volt az egyik szőnyegtekercs tetején, ahová tettem fenenagy szórakozottságomban. Eltöprengtem egy pillanatig, hogy hány másodpercet maradt volna a helyén egy magyar nagyáruházban.

Szóval költözés. Szintén tegnap este Magdi felhívott, hogy Dani (argentin/izraeli meg meg ki tudja…) elköltözik (az USA-ba, hogy kavarjunk egyet még) és van egy ágya, amit szivesen odaad bárkinek, sőt házhoz is szállítja egy rendelt kisteherrel. Ezt hívják visszautasíthatatlan ajánlatnak. Még jó, hogy nem vettem ágyat. Ezen kívül a tulajdonomba került egy készlet műanyag fiókos tároló – nagy mánia errefelé – takarók, stb. Long live Dani.

Persze az új lakás rengeteg ügyintézéssel jár. Először is tárgyalnom kellett a víz-, gáz- és áramszolgáltató hármassal. Kaptam egy papírt a három telefonszámmal. Érdekes arcok voltak. A vizes néni olyan (leíva hatsoros) keigo mondatban tudta megkérdezni, hogy az előző lakhelyemen kívánom-e lemondani a vizet, hogy csak lestem. Az áramos hapsi elkezdett röhögni, amikor megmondtam a nevem. Mondjuk vártam valami hasonló hatást… sokat a katakana “betűzés” sem segített. Kíváncsi leszek mi lesz a levelekre írva amint majd kapok tőlük.

A nettel nem jártam jól mivel a régi NTT netem nem használható itt. Úgyhogy újat kell rendelnem, mert itt a KDDI szolgáltat. Ez viszont sajnos legalább két hétbe fog kerülni… Akkor hogy postolok? Nos, laptop kinyit, AirPort keres és violá: Connected to Apple Network 62895d. Úgy látszik valakinek van egy AirPort Base Station-je a környéken és elfelejtette/lusta volt ahhoz/túl hülye hozzá hogy WEP kulcsozza az elérést… Egyelőre stabil a cucc, bár a hatósugár szélén lehetek, mert alig 10-20% a jelerősség. A MacBook pozicionálásával ez javítható persze de nem mondok le az ágy kényelméről. Néha mondjuk szakad.

A blog írása közben feldeztem fel, hogy a keleti falam mentén igencsak megugrik a jelerő, szóval valahol arra keresendő ismeretlen jótevőm.

Amúgy nem kicsit van mifelénk hideg mostanság. Ez csak akkor kezdett gáz lenni, mikor kiderült hogy a légkondimnak nincs meg a távirányítója. Namost ez a panasz kivételesen nem újgazdag sirám, ugyanis itt a légkondival fűtenek is. Olyan mint fűtés meglehetősen ismeretlen errefelé, radiátort is csak TV-ben láttak.

Erre fel telefonáltam a “házmesternek” vagyis a cégnek, amelynek a karbantartás a feladata, és előálltam a farbával, miszerint valószínűleg az előző lakó hazavitte emlékbe a rimokont (remote control a’la Japán katakanago) én meg szívok mint a torkos borz mert a légknodin magán egy nyamvadt bekapcsológomb nem sok, annyi sincs. A hapsi teljes természetességgel és minden további kérdezősködés (elloptad? eladtad? eltörted?) nélkül közölte, vesz egy újat és amint lehet eljuttatja. Hát ez sem az otthoni módi. Mondjuk amennyit fizetek, ez a minimum…

És itt jött be a nagy ötlet, hogy a szintén Danitól kapott elektromos takarót – a fűtésnélküliség okán népszerű lett Japán gizmót – beüzemeljem. Úgyhogy most itt fekszem az ágyon, melegít az elektromos takaró, kortyolgatom a Chiantit és a szomszéd wirelessén blogolok. Happiness. (De ha borfoltos lesz a szőnyeg kitérek a hitemből…)