15 on 15

Már egy ideje unalmas óráimban futok. Ma este is elindultam egy kis esti három kilométerre, amiből hogy-hogynem tíz lett, a leghosszabb futásom eddig… Az első három kilométeren majd’ meghaltam, fájt a vádlim, minden bajom volt, de utána valahogy elkaptam a ritmust és kilencig csak vitt a lábam. Legjobban én lepődtem meg ezen a hirtelen jött atéltikusságon. Csak az utolsó egy kilométer volt a Wimbledoni “Please God, make it end.” Végül 58’12” lett a 10k végeredménye.

Nem így terveztem, de úgy jött ki a lépés, hogy a délutáni öttel együtt pont 15 kilométerré adódott össze a napi adag. Így ünnepel egy magyar Japánban.

0 Replies to “15 on 15”

  1. Az a baj, hogy sok dologban igazatok van, de szerintem ellenkezően látjuk a big picture-t.

    Én úgy látom, hogy lehet Gyurcsány jó szónok, de hazudik, és csődbe vitte az országot. Mindezt a hatalomért. Mennie kell.

  2. Nálunk is a példádat követik az emberek: futkároznak Budapesten. Szomorú, hogy így kell ünnepelni. Ma nem is kapcsoltam be a tévét, nem vagyok kíváncsi a történésekre…:(

Leave a Reply